Górcső alatt az Archos 10,1 colos tablet masinája - vajon mire képes a 101 G9-es modell?

Nyílt titok, hogy a tabletpiacot az előző évekhez hasonlóan idén is az Apple fogja uralni. Az újkori tablet őrületet 2010-ben elindító almás gyártó a legfrissebb előrejelzések szerint idén mintegy 62 százalékos részesedéssel fog rendelkezni ebben a szektorban, vagyis az iPadeket még magas áruk ellenére is viszik mint a cukrot. E közben természetesen az ellentáborban, vagyis Android fronton sem áll meg az élet, jönnek az újabbnál újabb fejlesztések. Ezúttal egy androidos tabletet mutatunk be Olvasóinknak, még pedig az Archos nagyobb modelljét, a 80 G9 nagytestvérének tekinthető 101 G9-et.

Külcsín
A leginkább a számítógépes alaplapokéhoz hasonló dobozban érkezett Archos 101 G9 az iPadtől eltérően nem 4:3-as, hanem widescreen kivitelű, vagyis oldalirányban elnyújtott formájú. A készülékház csillogó szürke műanyagból készült, és nem is érdemes kerülgetni a forró kását, bizony nem túl jó minőségi benyomást tesz az emberben. Az illesztések sehol sem túl pontosak, ezenkívül pedig a tablet merevsége sincs rendben, hiszen egy enyhe csavaró mozdulattal már könnyen elérhető, hogy a kijelzőn furcsa dolgok jelenjenek meg (foltosodás). A 276x167,3 milliméter felületű okosság 12,6 milliméter vastag, vagyis jelentősen vastagabb a jelenleg kapható legkarcsúbb tableteknél, ezenkívül pedig a 649 grammos tömeget sem nevezhetjük szerénynek.

Felszereltség
A baloldali élről eltávolítható műanyag betét helyére tudjuk csatlakoztatni 3G modemünket, ez utóbbi ugyanis nincs integrálva a tabletbe. Jó hír, hogy adott az USB OTG támogatás, vagyis nincs akadálya annak, hogy pendrive-ot, merevlemezt, vagy éppen egy billentyűzetet csatlakoztassunk a készülékre. Ugyancsak baloldalt található a bekapcsológomb, valamint három fedetlen csatlakozó aljzat: microUSB, 3,5 mm audio és miniHDMI. A microSD slotról pedig majd' el is felejtkeztem. Az ellentétes oldalra került a hangerőállító gombpár, az alsó és felső élek pedig teljesen csupaszok. A hátlapra négy apró gumitalp került, ami asztalra történő fektetéskor mindenképpen jól jön, ezenkívül pedig még egy 11 centiméteres tartólábat is kihajthatunk hátulról, és máris egy digitális képkeretet varázsoltunk a tabletből. A 4400 mAh kapacitású akkumulátor ideális esetben 10 órányi böngészést, vagy 36 óra zenelejátszást tesz lehetővé - a megfáradt akksit érdemes a saját töltőjével táplálni, mert az USB-portos töltés értelemszerűen nem annyira hatékony.

Kijelző, kamera
Míg az iPadekben 9,7 colos, addig az Archos ezen modelljében ennél némileg nagyobb, 10,1 colos kijelző trónol. Míg az első két iPad az említett képátlón 1024x768 pixelt és ezáltal 132 ppi-s pixelsűrűséget virított, addig a 101 G9 1280x800 pixelt és 149 ppi-s pixelsűrűséget tudhat magáénak. Az persze már más kérdés, hogy a vadonatúj 2012-es iPad már 2048x1536 képponttal és 264 ppi-s értékkel sokkolja a konkurenciát. Az Archos masinába szerelt TFT LCD természetesen kapacitív kivitelű és multi-touch kompatibilis, ami teljesen rendben is van, az viszont már kevésbé, hogy betekintési szöge nem valami nagy. Alul és felül 1,5 centiméteres, oldalt pedig 3-3 centis kávára lehet számítani - ez a hétköznapi használat során alapvetően kényelmes használatot biztosít. Giroszkóp van, fényszenzor nincs, kamerából pedig egyet kapunk, de nem ám hátul, hanem elől. A fényleső 1,2 megapixeles felbontású és maximum 1280x960 fotókat, illetve 720p HD videókat készíthetünk fele. A képminőség igen gyatra, nagyon érződik, hogy ez a kis kamera leginkább csak a videóhívások miatt került a masinára.

Szoftver
Az Archos 101 G9 a kifejezetten táblás felhasználásra szánt Android operációs rendszert, a Honeycombot futtatja. Emlékezetes, hogy a 3.0-ás első verzió tavaly februárban debütált, majd pedig májusban érkezett a hibajavított 3.1-es kiadás, illetve júliusban debütált a néhány új feature-t hozó 3.2-es verzió. Ez utóbbi, egész pontosan a 3.2.1-es verzió teljesít szolgálatot jelen tesztalanyunkon is. A 3.2 egyik legfontosabb újdonsága, hogy immár a 7 és 8,9 colos kijelzőkkel, valamint a Qualcomm processzorokkal is kompatibilis, valamint belekerült a közvetlen memóriakártya elérés (media sync), illetve a nagyítható alkalmazás képméret. Az Archos nem igazán kívánt belenyúlni az OS-be, vagyis a Samsung által alkalmazotthoz hasonló egyedi felhasználói felületre senki se számítson. Jó hír, hogy az Archos hamarosan ki fogja adni az Android 4.0 (Ice Cream Sandwich) frissítést, vagyis a tablet időtállósága biztosítottnak látszik.

Funkciók
A készülékzár egy virtuális lakat elhúzásával oldható fel, majd pedig felbukkan a kijelzőn az alapképernyő, melyet jobbra és balra szkrollozhatunk, öt slide erejéig. Ha egy üres felületen nyomva tartjuk az ujjunkat, máris a szerkesztő üzemmódba kerülünk, ahol is widgetekkel, shortcutokkal, valamint statikus- és élő háttérképekkel pakolhatjuk tele a slide-okat. Az egész rendkívül egyszerű, még egy 1.0-ás felhasználó is könnyedén elboldogul vele. Telefonos Androidhoz szokott ujjunk hiába tapizza a kijelző felső peremét, a lehúzható státuszsor ugyanis eltűnt innen. Ide került viszont a Google kereső, illetve a jobbfelső sarokba a főmenüt elővarázsoló Apps gomb és az a + jel, mellyel az imént említett szerkesztő üzemmód csalogatható elő alternatív módon. A főmenü "Összes" füle alatt értelemszerűen az összes alkalmazásunk ott figyel, 7x5 ikonos elrendezésben, a "Saját alkalmazások" pedig az általunk letöltött cuccokat vonultatja fel. Legalul a bal sarokban találunk egy Back, egy Home, illetve egy alkalmazásváltó gombot, a jobbalsó sarokra kattintva pedig részletes infókat kaphatunk az időről, a töltöttségi szintről, a Wi-Fi hálózatról, illetve a nemrégiben telepített, vagy frissített alkalmazásokról.

Alkalmazások
A Honeycomb névjegyzék, naptár és Gmail alkalmazása szerény véleményem szerint abszolút szerethetőre sikeredett, és ezek a funkciók abszolút kihasználják a nagyméretű kijelzőben rejlő lehetőségeket. Az Android 3.2 további erőssége a böngésző, mely természetesen Flash kompatibilis, de a legfőbb erénye az irtózatos sebessége. Természetesen kapunk még Google Maps-t, Twittert, Talk-ot és YouTube klienst, a számológépről, az óráról, a hangszínszabályzó nélküli zenelejátszóról, illetve a Movie Studio nevezetű kis videószerkesztő alkalmazásról már nem is beszélve. Ott figyel még a menüben többek közt az Archos Connect alkalmazás (3G stickhez), az Archos Remote Control (multimédiás távvezérlő), a Photo Frame, illetve az ugyancsak beszédes nevű System Monitor. A default zenelejátszó és a videólejátszó teljesen korrekt - a tablet simán lejátsza a Full HD felbontású (30 fps) videókat és a feliratokat is támogatja, bár az 5.1-es AC3 hangzáshoz egy bővítményt igényel.

Belsőségek
Tesztalanyunk "lelke" egy 45 nanométeres csíkszélességgel rendelkező TI OMAP4460-as chipset, melyben ott figyel többek közt két darab Cortex A9-es (ARMv7) processzormag, illetve egy PowerVR SGX540-es grafikus gyorsító. Az említett processzormagok az Archos 101 G9 alap verziójában kereken 1 GHz-es frekvencián dohognak, a nálunk vendégeskedő Turbo modellben viszont már 1,2 GHz-es órajelen ketyegnek, és érkezőben van a már 1,5 GHz-es legújabb kiadás is. Papíron tehát nagyon rendben van a teljesítmény, a gyakorlat viszont kicsit mást mutat, hiszen például a bekapcsológomb lenyomása után 1,5-2 másodperc telik el az első életjelig, ezenkívül pedig az automatikus kijelzőkép elfordítás is nagyon lassú. Az 512 MB RAM ma már elég karcsú, hiszen a riválisok 1 GB-tal vannak megtömve, a flashmemória mérete pedig kiviteltől függően 8, illetve 16 GB lehet. A Quadrant tesztben 1696 pontot zsebelt be a kicsike, a Linpackban pedig 44,759/75,063 MFLOPS-os sikerült virítania. Wireless fronton említést érdemel a b/g/n szabványú Wi-Fi, a DLNA támogatás, illetve a Bluetooth 2.1 kompatibilitás.

Konklúzió
Az Archos 101 G9-nek erősségei és gyengeségei egyaránt akadnak, és sajnos nagyon úgy tűnik, hogy inkább ez utóbbiból rendelkezik többel. A cikk írásakor mintegy 95 ezer forint ellenében vihető haza a 16 GB-os verzió, a 8 GB-os modell pedig ennél mintegy 10 ezer forinttal olcsóbb. Említést érdemel egyébként a harmadik kivitel is, melynek érdekessége, hogy egy 250 GB-os Seagate Momentus Thin merevlemezt rejt magában. Ez a 2 GB flashmemóriás, úgynevezett hibrid adattárolós modell 3 milliméterrel vastagabb és több mint 100 grammal nehezebb a normál kivitelnél. Szabad a választás! (A tesztkészülékért köszönet illeti a Speedshopot.)

Pozitívum: bővíthetőség, Full HD videólejátszás, érkezik az ICS frissítés
Negatívum: nem túl jó minőség, csak 512 MB RAM, nincs hátsó kamera

További tesztek