Méret:	127,5 x69 x 8,5 mm
Súly:	138 gramm
Kijelző:	480 x 800 pixel
Mobil szélessáv:	GPRS, EDGE, 3G, HSDPA
Multimédia:	Kamera, MP3 lejátszás, E-mail, Internet, Rádió, Diktafon
Részletek:	teljes adatlap

Kipróbáltuk, hogy milyen Prada mobilt készített a dél-koreai gyártó, immár sokadik nekifutásra.

Történtünk öt évvel ezelőtt, egész pontosan 2007 legelején kezdődött, amikor is az LG bejelentette első Prada mobiltelefonját: a KE850 típusjelzésű modell elsősorban 3 colos képátlójú és 240x400 pixeles kijelzőjéről, illetve 2 megapixeles felbontásáról ismerszik meg. Aztán mintegy másfél évvel később, 2008 őszén megérkezett a második Prada mobil: a KF900-ba egy az elődben lévőhöz hasonló kijelző került, azonban fontos változás, hogy ez már egy QWERTY billentyűzetes szétcsúsztatható készülék, még pedig egy 5 megapixeles kamerával megspékelve. Aztán nemrégiben lehullott a lepel a harmadik Prada modellről, a jelen tesztünk alanyát képező LG Prada 3.0-ról, vagyis a P940-es típusjelzésű dél-koreai/olasz koprodukcióról. Lássuk hát, hogy az olasz divatház milyen géneket kölcsönzött a nem meglepő módon kis zöld robotos smartphone-nak!

Design
Az már rögtön az első pillantásra látszik, hogy a designerek ezúttal sokkal többet használták a vonalzót, mint a körzőt, ugyanis a Prada 3.0 abszolút szögletes külsőt kapott, egyedül talán csak az oldalélek vannak lekerekítve egy csöppet. Az előlap és a hátlap fekete színű, az oldalsó keret pedig fémszínű bevonattal rendelkezik. Míg az előlap gyakorlatilag ujjlenyomat mágnesként funkcionál, addig a hátlapon szerencsére semmilyen szennyeződés nem tud tábort verni, ami elsősorban az érdesített felületnek köszönhető. Ezutóbbi egyébként a Prada divatgurujai szerint biztos rendkívül trendivé és egyedivé varázsolja a telefont, szerény véleményem szerint viszont a műanyag hátlap helyett sokkal jobb választás lett volna valamilyen fém betétet alkalmazni. Ezt leszámítva egyébként nem sok panaszunk lehet a minőségre, a készülék jól össze van rakva, az illesztések mindenhol egyenletesen pontosak.


Méret, felszereltség
A Prada 3.0 kicsit hosszabb és szélesebb, mint a nagysikerű Galaxy S II - a két készülék egyaránt 8,5 milliméter vastag, viszont az LG bizony 22 grammal nehezebb a Samsungnál. A hangerőt a baloldalt elhelyezett gombpár révén lehet állítani, viszont a jobboldal sajnos teljesen csupasz, ezáltal pedig abszolút kihasználatlan maradt. Ettől független megkapjuk a magunk kis dedikált exponálógombját, ami viszont most kivételesen a felső élre került (és nem kétállású), egy designos kis köralakú nyomógomb képében. Nem éppen ideális hely egy kameragombnak - a lépésre azért került sor, mert így ez a gomb is remekül passzol a felső él designjába. Ugyancsak itt keresendő a 3,5 milliméteres audio csatlakozó aljzat, az elegáns módon elhúzható kis ajtó mögé rejtett microUSB-port, illetve az on/off gomb. A hátlap mögött egy 1540 mAh kapacitású akksit fedezhetünk fel, míg ugyebár a már említett SGS II egy 1650 mAh-s akkumulátort tudhat magáénak. Jó hír, hogy a memóriakártya slot könnyen megközelíthető, vagyis adott a hot-swap feature.

Kijelző és környéke
Emlékezetes, hogy az LG tavaly elsőként az Optimus Black esetében állította hadrendbe a hatalmas fényerejű Nova Display-t. Jelentem a Nova Display most visszatért, ugyanis a Prada 3.0-ban is egy ilyen kijelző teljesít szolgálatot, no persze már továbbfejlesztett formában. Összehasonlításképp, míg az iPhone 4 kijelzője 500 nites, addig az Optimus Black 700 nites, a Prada 3.0 pedig 800 nites fényerőt virít, ami azért mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény. Az ennek megfelelően még erős napsütés mellett is jól olvasható IPS LCD 4,3 colos képátlóval rendelkezik, az ezzel párosított 480x800 pixeles felbontás pedig 217 ppi-s pixelsűrűséget eredményez. Tény, hogy ez ma már messze nem rekordérték, mindenesetre badarság lenne azt állítani, hogy az új Prada képe nem szép. A kijelző felett ott figyel a szokásos proximity szenzor és a fényérzékelő, ezenkívül pedig egy 1,3 megapixeles előlapi kamerát is kapunk a pénzünkért. Az LCD alatti felületen négy darab, fehér háttérvilágítású érintőgombot (Menu, Home, Back, Search) helyeztek el a fejlesztők, a virtuális QWERTY billentyűzet pedig orientációtól függően 5x7, illetve 8x6 milliméteres gombokat vonultat fel.


Kamera
A frontlencse abszolút védtelen a külső behatásokkal szemben, mellette pedig egy elég gyenge LED-segédfény kapott helyet. A mai elvárásoknak megfelelően autofókuszos (érintő-AF is van) kamera révén maximum 8 megapixeles (3264x2448 képpont) felbontású fotók készíthetők, a fényérzékenység ISO100 és ISO400 között állítgatható, ezenkívül pedig a manapság oly divatos arcfelismerés, illetve geotagging sem hiányozhat a fedélzetről. A sorozatfelvevő és a panoráma üzemmód egyaránt VGA felbontású felvételekkel operál, ezenkívül pedig szólnunk kell még a manuális fehéregyensúly állítási lehetőségről, a 3/5/10 másodperces időzítő funkcióról, illetve a képszerkesztő szolgáltatásról. Íme néhány tesztfotó:


A videófelvevő simán hozza az 1920x1080 pixeles Full HD felbontást, de ami ennél sokkalta fontosabb, hogy az LG ezúttal nem követte el ugyanazt a hibát, amit az Optimus 2X esetében. Magyarul a felvételek immár nem 10 Mbit/s-os, hanem 17 Mbit/s-os bitrátával rendelkeznek, bár negatívum, hogy nem sztereó, hanem csak monó hangsávot tartalmaznak. Tesztvideónk:


Szoftver
Tesztkészülékünkön egy friss (2.3.7) Gingerbread kiadás futkározik, mindenesetre ígéret van arra, hogy a telefonra a második negyedév folyamán meg fog érkezni az Ice Cream Sandwich (4.0). Amikor először bekapcsoljuk a Pradát, egy pillanatra az az érzésünk támadhat, hogy te jó ég, hibás a kijelző, hiszen nincsenek színek! Ez azonban nem hiba, hanem feature, ugyanis az LG egy teljesen minimalista megjelenésű monokróm gúnyát húzott a jó öreg Androidra. Végülis nem rossz az elgondolás, viszont mindenképpen furcsa, ahogy a full feketefehér felületen néhol azért csak-csak bevillan egy kis színes ikon, vagy egyéb színes tartalom. Alaphelyzetben a Prada betűtípus aktív, de ezenkívül hat egyéb verziót is választhatunk. Az alapkijelzőn maximum hét slide-unk lehet, működik a pinch-zoom, melynek révén áttekintő módba kerülünk, a fentről lehúzható státuszsor pedig öt kis hasznos ikont és a zenelejátszó kezelőgombjait is felvonultatja. A kategória/oldal megjelenítési módokkal rendelkező főmenüben kiviteltől függően vízszintes, illetve függőleges irányban szkrollozhatunk, itt viszont nem használható a pinch-zoom. Skinből hármat kapunk, egy "lejátszósat", egyet a munkahelyre, egyet pedig utazáshoz - érdemes kipróbálni mindegyiket.

Szolgáltatások
A webböngésző a mai elvárásoknak megfelelően simán kezeli a Flash tartalmakat, a névjegyzék pedig erőteljes social támogatást élvez. Közösségi fronton alaphelyzetben nem kapunk Facebook és Twitter alkalmazást, viszont egy dedikált social appot igen, no és persze a Google Play-ről (Android Market) bármikor könnyen leránthatók a kívánt alkalmazások. A Polaris Office 3.0 teljes licenszes, vagyis új állományokat is létre lehet hozni a segítségével, ezenkívül pedig tudományos számológépet, VPN klienst és időjárás alkalmazást is kapunk. A nagyméretű ikonokat felvonultató Car Home értelemszerűen az autós használatot hivatott elősegíteni, az órát, naptárt és diavetítőt tartalmazó Desk Home pedig az íróasztali használat során lehet hasznos. Az alkalmazáskezelővel könnyen és gyorsan áttekinthető, hogy mely alkalmazások futnak éppen és milyen erőforrásokat emésztenek fel, a biztonsági mentés készítő pedig többek közt időzítő funkciót is kapott. Jó dolog a sztereó FM rádió, illetve a headsetes használat esetén hangszínszabályzót is biztosító zenelejátszó. A default videólejátszó is szépen teszi a dolgát, vagyis simán megeszi a DivX/Xvid videókat és a nagyfelbontású MKV állományokba sem törik bele a bicskája.

Hardver, adatátvitel
Az LG Prada 3.0 "agya" egy 45 nanométeres csíkszélességű TI OMAP 4430 chipset, mely áll egyrészt egy duplamagos 1 GHz-es Cortex A9 processzorból, másrészt pedig egy 304 MHz-es órajelen ketyegő PowerVR SGX540-es grafikus gyorsítóból. Hasonló, bár 1,2 GHz-es procikat felvonultató chipset dohog a Motorola RAZR XT910-ben, a Samsung Galaxy Nexus-ban lévő TI OMAP 4460 pedig 1,2 Ghz-es processzormagokat és 384 MHz-es GPU-t vonultat fel. Az 1 GB RAM-mal és 8 GB flashmemóriával szerelt Prada a Quadrant tesztben 2760 pontot ért el, a Linpackot pedig 43,732/70,898 MFLOPS-os eredménnyel zárta. A HSDPA maximum 21 Mbit/s-os tempóval hasít, a HSUPA legfeljebb 5,76 Mbit/s-os sebességre képes, ezenkívül pedig adott még az a/b/g/n szabványú Wi-Fi, a Wi-Fi Direct, a hot-spot, a DLNA, a Bluetooth 3.0, a GPS-vevő és a legújabb móka, az NFC. Alaphelyzetben nem kapunk HDMI-kimenetet, viszont az MHL porton keresztül megoldható a telefon képének televíziós készülékekre történő kitevése.

Konklúzió
Azt hiszem nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy jelen tesztalanyunk a valaha készült messze legjobb Prada mobiltelefon. A hátlapot leszámítva nincs baj a minőségével, hatalmas fényerejű a kijelzője, a kamerája teljesen rendben van és hamarosan érkezik rá az ICS frissítés. Ez így szép és jó, csak éppen egy apró, vagy tán nem is olyan apró hiba csúszik a számításba: az LG Prada 3.0 nem valami olcsó, hiszen a cikk írásakor minimum 130 ezer forintot kell kipengetni érte. Értem én hogy Prada életérzés, meg ilyenek, viszont ki fog ilyen telefont venni a boltokban, ha mellette ott figyel a polcon a 110 ezer forintos Galaxy S II?

További tesztek