Kevés olyan meghatározó élmény van a kütyümániások életében, amilyenről én magam beszámolhatok az Androidra váltás kapcsán. Április elején érkezett meg hazánkba a HTC Desire, amely sokunk vágyait testesítette meg. Talán ezért is történt az, hogy amint megrendelhető volt idehaza hivatalosan, én magam azonnal meg is rendeltem és gyakorlatilag az elsők között át is vehettem a készüléket. És mivel a sajátomról, nem pedig egy tesztkészülékről van szó, alkalmam van beszámolni az elmúlt egy hónap tapasztalatairól. Egyetlen célom van ezzel a teszttel: őszintén leírni a gép fény- és árnyoldalait. Remélem sikerül.

Evangelista
Az a szerencse, hogy vannak az embernek barátai. A jó barátot pedig onnan lehet megismerni, hogy nem csak a pozitív változásokra hívja fel a figyelmet, de szól akkor is, ha szerinte aggasztó fordulatot vesz a viselkedésünk. Az ilyen beszólásokért pedig az épeszű ember nem haragszik meg, hanem hálás. Így én is hálás vagyok, amiért többen felhívták a figyelmemet arra a tényre, miszerint valóságos Android-evangelista lett belőlem az elmúlt pár hétben. Konkrétabban, amióta sajátom a Desire. Hirdetem az igét, de egy biztos, hogy evangelizálni csak hitből lehet. Én pedig hiszek abban, hogy több út is vezet az igazsághoz, ezek közül az egyik az Android, a többi meg járhatatlan. Így ezt a tesztet mindenképpen úgy tekintse az olvasó, hogy elfogult, szinte már bigott. Nem tagadom, vállalom. Sőt, valamennyire még büszke is vagyok rá...

Sarokpontok
Nézzük azt a néhány fix pontot, amelyhez rögzítve a Desire kifordította a világomat a helyéről. Nem is kell gondolkodjak, azonnal beugrik, hogy a legeslegeslegfontosabb a képernyő, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Az első észrevétel vele kapcsolatban, hogy nem kell hozzá a szemüveg. Az Omnia képernyőjét már nem láttam meg okuláré nélkül, illetve nem volt elég hosszú a kezem hozzá. Érdekes, de ez a képernyő nem annyival nagyobb, hogy ilyen érezhető könnyebbséget jelentsen, de mégis. Talán az AMOLED kijelző teszi, amelynek sokkal jobbak a kontrasztjai. Mindenesetre nagyon értékelem, hogy nem kell erőltetnem a szemeimet. De hogy ne dicsérjem agyon: napfénynél valóban nem tökéletes. Persze nem jellemző, hogy napfénynél kellene nézegetni. Velem az elmúlt hónapban kétszer fordult ilyen elő, akkor a másik kezemmel beárnyékoltam és kész...

Kapacitív multitacss
Amikor először fogtam a kezembe többérintős kapacitív képernyővel szerelt gépet -  konkrétan egy iPhone-t -, úgy voltam vele, mint a kiskutya a letekerhető ablakkal: ha a telefon nem is, de ez a képernyő kellene. Aztán többször megkaptam, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok a multitouch-nak, nem akkora nagy durranás az. Nos, valóban nem, mindössze arról van szó, hogy vele van kedve internetezni meg képeket nézegetni, meg Google Maps-ezni az embernek, nélküle meg csak az ellenségeimnek ajánlanám tenyérgépen mindezt. Röviden: mint a sánta, aki eldobta a botját. Na nem úgy értem, hogy pofára estem, hanem úgy, hogy botokkal (lásd még: ceruza, vagy stílus) is el lehet érni a célt, de egy normális képernyővel, amely normálisan reagál az ÉRINTÉS-re, azért gyorsabban.

És azt is mondták sokan, hogy a kapacitív megszokhatatlan, merthogy túl érzékeny. Féltem ettől, bevallom. DE NEM! Nagyjából két napig tartott, mire megszoktam, hogy nem kell nyomni és az időközben a gépre varázsolt ékezetes magyar billentyűzettel, fekvő képernyőnél bárki QWERTY hardvergombos gépe ellen kiállok egy gyorsasági versenyre. Végre úgy gépelhetek ékezetes szöveget, ahogy már nekem is tetszik. Talán említettem korábban a klasszikus viccet, miszerint "Tegnap kaptam anyámtól egy SMS-t, hogy meghalt a Papa. Végigbőgtem a délutánt mire kiderült, hogy a Pápa halt meg, csak anyám nem tudja, hogyan kell ékezetes betűket írni a telefonján..."

Nos, én igényes vagyok az írott szövegeimben és nem vagyok hajlandó leszokni az ékezetekről még akkor sem, ha a gyártók tojnak az igényeimre. Már ami az ékezetes, azaz a QWERTZ hardverbillentyűzeteket illeti. A Desire-ön ott az AnySoftKeyboard, amely minden emberi nyelven tud. Ingyenes. Mivel multitouch-os a készülék, az egyik betűről még le sem emeltem az ujjamat, a másikat már érinthetem is, így a gépelés is dinamikus.

Webkettő
Amikor először hallottam ezt a kifejezést, nem is értettem. Minek egy második web, amikor ez is jó, ami most van. Azóta már értem. A jót könnyű megszokni, mondják. Ha tehát valami úgy használja ki az internet, azaz a web előnyeit, hogy ehhez nem kell bűvészkedni, azt bizony könnyű szeretni. Az Android a webkettes funkciói tekintetében is ilyen. Természetes, hogy minden funkció kapcsolatban van a többivel, így térképböngészésből jegyvásárlás, szállodai szobafoglalás vagy útvonaltervezésből konkrét utazás kerekedik.

A barátaim is közelebb kerültek hozzám, hiszen szinte mindent tudunk egymásról, amit a másik tudatni akar. Annak ellenére, hogy sokukkal havonta egyszer találkozom, olyan, mintha ugyanabban az irodában dolgoznánk és ugyanabban a háztömbben laknánk. A csiripek (Twitter) és a gondolatok (Facebook, Flickr) a webkettes alkalmazásoknak köszönhetően áthallatszanak és már egyre kevésbé lepődök meg azon, hogy összefutva olyasmiről folytatjuk a beszélgetést, amiről virtuálisan kezdtük el. Én kifejezetten közlékeny vagyok, de még az én közlékenységemet is kiszolgálja a Desire úgy, hogy telefonálni alig kell.

Ezreket fizettem ki anno azért, hogy az e-mailjeimről azonnali értesítést kapjak SMS-ben, most ingyen jön minden, a GMail fiókomba azonnal. Elég volt csak az összes e-mail fiókomnál beállítani, hogy az e-mailjeimből egy másolatot küldjenek a GMail fiókomba, és azóta azonnal értesülök mindenről. Az azonnalt tessék szó szerint érteni, a GMail beállításoknál nincs olyan, hogy gyakoriság beállítása, azonnal nyomnak mindent. Elég érdekes véletlennek köszönhetem, hogy végül sikerült felfedezni azt, hogy a menüben nincs ugyan olyan opció, hogy a más fiókról átirányított leveleimre a GMail fiókból válaszoljak, de ha legörgetek a levél aljára, ott van az a három gombocska, nevezetesen a válasz, válasz mindenkinek és a továbbítás. Így szépen lassan megkezdem átszoktatni az ismerőseimet az összes mailfiókomról erre az egyre. Egyszerűbb így az élet.

Adatforgalom
Lehet, hogy kicsit csapodárnak tűnik a gondolatfűzésem, de ebben az írásban próbálom megválaszolni azokat a kérdéseket is, amelyeket a fórumban tettek fel az érdeklődők. Lehetetlen, de törekszem... Szóval ilyen, visszatérő kérdés a mobilinternet és az Androidhoz ajánlott csomag mérete. Azt már többször kifejtettem, hogy Android telefont igazán mobilinternettel érdemes üzemeltetni. Ezzel lehet vitatkozni, de szemléletes hasonlattal élve az Android mobilinternet nélkül olyan, mintha laptoppal vernénk be a szeget. Lehet, de arra elég egy kalapács is. Szóval ha nagyon könnyen követhető tanácsot szeretnék adni, akkor azt mindenképpen fogadja meg mindenki, hogy ne dobjon ki egy forintot sem feleslegesen olyan funkciókra, amiket aztán nem használ ki. Az Android ugyanis abban nagy, hogy online egybefogja az életünket és ha erre nincs szükségünk, vegyünk valami elavultat. Mondjuk WinMót. :)

A viccet félretéve néhány konkrétum: a megvásárlás másnapján installáltam a Data counter widgetet (adatforgalom mérő), a Marketből ingyen letölthető. Tud exportálni adatot Excel formátumban, így hajszálpontosan követhetjük, melyik nap, hogyan és mennyit használtunk a rendelkezésre álló adatmennyiségből. Az installálás óta 894,13 MiB jött le és 527,18 MiB ment fel, természetesen ez csak a GPRS alapú forgalomra vonatkozik. Emellé 14,17 MiB le és 72,55 MiB felfelé wifi-forgalom párosul. Azt is megfigyeltem, hogy a kezdeti napi 70 MiB forgalmam szépen lassan lement napi 40 MiB-re.

Ez annak tudható be, hogy eleinte az újdonság varázsa miatt naponta vagy 20 szoftvert próbáltam ki a Marketből és nagyon élveztem, hogy mindezt ingyen. Minden szabad percemet ezzel töltöttem, mindenféle elég elképesztő helyen, amelyeket most nem sorolnék fel. Azóta persze többnyire esténként buherálom a készüléket idehaza, itt meg van wifi. Ehhez a témakörhöz szorosan kapcsolódik, mi is az, ami fut folyamatosan a készüléken. Azt hiszem legegyszerűbb, ha szépen felsorolom, aztán mindenki eldöntheti, hogy neki ezek mennyire fontosak...

Stabil háttér
Az alap, hogy a készülék folyamatosan szinkronizálja az összes e-mail fiókomat, szám szerint négyet. A régi fiókjaim tehát be vannak kötve a GMail-be, az ebbe érkező levélről azonnal kapok információt. Ha egy levél fontos, akkor válaszolok is rá azonnal. Az online alkalmazások közül folyamatosan megy a háttérben a Google Location, amely megadja a helyzetemet, ezt használja fel a Google Maps Latitude rétege, azaz a koordináták szolgáltatás, amelynek köszönhetően a barátaimmal látjuk egymást és értesítést is kapunk, ha valaki közel kerül.

Az időjárás widget óránként frissít négy várost (Győr, Szeged, Debrecen és Budapest), amelyek legjellemzőbben mutatják az ország időjárását, emellett az éppen aktuális tartózkodási helyemet is figyeli. Ez nem hinném, hogy túl sok adatot enne, ezzel együtt nagyon hasznos szolgáltatás. Folyamatosan be vagyok jelentkezve a Google Talk-ba, egyre inkább szokom rá arra, hogy ezen keresztül kommunikáljak a barátaimmal, hiszen egyre többüknek van Android telefonja. Imádom, hogy tízezer kilométerre tartózkodó ismerőssel is folyamatos kapcsolatban lehetek, gyakorlatilag ingyen. A megírt üzenet azonnal megjelenik a másik oldalon, ha a címzett is be van jelentkezve.

Háttérképként élőt használok, a Google Maps az éppen aktuális helyzetemet teszi be a képernyőre, az ikonok mögé és ezt folyamatosan frissíti is Így elég ránéznem a telefonra és egy pillantásból tudom, merre is járok. Nem mondom, hogy ez a leghasznosabb dolog a világon, de vagány az biztos. Nem találkoztam még olyannal, akinek ne tetszett volna. A fényképeimet folyamatosan szinkronizálom a Picasa webalbumjaimmal, de sajnos ezzel vannak gondok. Eléggé elkeserítő, hogy egy százezres telefon néha megmakacsolja magát és a feltöltött képeknek levágja az alját Helyesebben besatírozza szürkére, ilyeténképpen:

Aztán van, hogy nem csinálja és egyszerűen nem jöttem rá arra, mitől jó néha és mitől rossz. Mindenesetre mostanában azért felmásolom a számítógépekre a képeket és a Picasa ingyenes képszerkesztőjével javítok a kontraszton és a megvilágításon is, majd ezután töltöm fel a webre azokat. Teszem ezt azért, mert sajnos a Desire erős napfényben hajlamos a túlexponálásra, és vakunál is túl fehérek lesznek a képek. Ezen persze lehet segíteni, kis kozmetikázás után egészen jók lesznek a képek. Kicsit keresgélve a Marketben ingyen megtaláljuk a PicSay nevű ügyes kis képszerkesztőt, amellyel magán a készüléken is buherálhatjuk a fotókat. Ez sokszor nagyon jól jön. Íme egy Picasával megjavított fotó:

A Picasa webalbumokban tárolt fotókat online megnézhetjük böngészőből is, de van erre egy nagyon jó kis alkalmazás, amelyet a Nexus One-ról sikerült kinyerni és apk-ból ingyenesen telepíthető a Desire-re is. Ez pedig a Gallery névre hallgat és ide kattintva tölthető le. Szép, gyors és jól kezelhetők vele a fájlok. A kártyán tárolt fotókat is megjeleníti, így offline is használható.

Apropó böngésző: nagyon élvezem, hogy egyrészt a weboldalak nagyon gyorsan bejönnek, másrészt a nagyítás is egyszerű, a szöveget szépen tördeli a készülék. Sajnos a flash támogatás még mindig nem tökéletes, de ezzel együtt is ez a legjobb mobil böngésző, amit volt szerencsém eddig használni.

Multimédia
A Marketből jelenleg egyetlen DivX lejátszó tölthető le, ez pedig az yxflash. Nem tökéletes, a filmek eléggé akadnak vele, de nézhetőek. Keresgéltem az interneten és kipróbáltam egy kínai srác által fejlesztett lejátszót is, valami Huazua, vagy Zuahua a neve, de nem működött rendesen. Ígérik, hogy a Desire frissítésében benne lesz a DivX támogatás is, addig pedig kibírom az yxflash-sel. A zenelejátszó a szokásos HTC féle, de van egy könyvtár lejátszó plugin hozzá, amelyet indítva komplett könyvtárakat adhatunk hozzá a lejátszási listához, így a hagyományos zenehallgatáshoz szokottak is élvezhetik. A fejhallgató egyébként nekem tetszik, egészen jól szól. Meglepő az is, hogy a zenehallgatás alig meríti a készüléket és örülök neki, hogy a headset némi vezérlésre is alkalmas, lehet vele például tekerni és léptetni. Örültem volna egy potméteres hangerőszabályzónak, de ennek hiányában sajnos csak a készülék oldalán lévő gombokkal lehet hangerőt állítani és ez nem kényelmes.

Játékok
Nem nagyon voltam oda a mobil játékokért, amíg ki nem próbáltam az iPhone-on vagy 26-ot. Akkor kellett rádöbbenjek, hogy ezek a játékok állatiak már, ezek a képernyők tökéletesen alkalmasak játékra, a proci pedig egészen elképesztő grafikájú játékokat is kiszolgál. Ebben persze a Desire sem marad le nagyon, bár sajnos egyelőre csak az ingyenes játékokat próbálgathatjuk. Most sem vagyok egy gamer - nincs is időm nagyon játszani -, de mégis lett kedvencem, mégpedig a repirányító játékok, ezekből több is van és teljes kikapcsolódást nyújtanak. Nagyon rájuk lehet szokni, úgyhogy csak óvatosan!

GPS és navigáció
Brutálisan jó a GPS vevő és imádható az  iránytű, bár nem sok szoftver használja ki. Nagyon várom az iGO Desire-ön is futni képes változatát amióta láttam egy Motorolán futnia Motonav-ot. Igaz, hogy Amigo klón, de az nekem megfelelne. Persze addig sem kell teljesen nélkülöznünk, hiszen a Google Maps is egészen jó, ha az ember valahová el akar jutni. Emellett a Google Maps-ben azt élvezem nagyon, hogy az Androidra jellemző integráltság miatt lehetségessé vált az, hogy az ember megkeres egy várost a térképen, majd rákeres a szállodákra, és vagy felhívja őket egy gombnyomással telefonon, vagy online lefoglalja a szobát. Működik és semmi más nem tud ilyet...

Imádom a Layart, ez a legjobb szoftver, amit valaha láttam. Kategóriateremtő, hiszen hasonló sem létezett még soha. Írtam róla egy tesztet, de azt azért mégegyszer leírom itt is, hogy ez a legnagyobb élmény a Desire-en. Még a hagyományos GPS-es szoftverekhez visszatérve meg kell említsem a Navitel Android változatát, ezt is teszteltem és - az összes akadásával együtt is - imádom. Lehetővé teszi ugyanis, hogy Androiddal túrázzunk.

Sportolóknak nagyon hasznos szoftver a SportyPal is, amely Androidra is elérhető, ingyen. Állati plusz funkciója az, hogy a Desire beolvassa minden megtett kilométernél az eltelt időt, így nem kell a képernyőre néznünk.

Kevés ilyen van, de természetesen ez a készülék sem tökéletes. Mostanában kezdte el dobálni a "Low on space" üzeneteket, azaz most jutottam el arra a szintre, hogy nem elég a telepítésre rendelkezésre álló hely. Ígérik, hogy a frissítésben benne lesz natívan az App2SD, azaz az SD kártya is kiválasztható lesz a telepítés helyének azoknál a programoknál, amelyeknek nem feltétlenül kell a belső memóriából futniuk. Megjegyzem, hogy ennek alapból meg kellett volna lennie. Ezzel a jelenséggel egyébként együtt lehet élni, mert ami nem kell, azt leszedi az ember, amikor meg kell, felteszi megint. Itt nincs ugyanis registryben ragadt szutyok.

Nagyon hiányzik még a fényképezőgépnél az exponáló hardvergomb, sajnos helyette csak a navigációs gombbal (optikai egérrel) lehet elkattintani a fotót és ez kényelmetlen. Hiányolom a fényképezőgép kényelmi és extra funkcióit is, így például a panorámafotó és a mosolyfigyelő hiányát. Brutálisan jó viszont a geotag funkció, mert erős a GPS vevő. Egyébként a kamera maga nem túl jó, az Omnián jobb volt. Videózásnál hiányzik például, hogy nem lehet folyamatosan bekapcsolni a ledet, partyvideóknál nagyon jól jött ez az opció az Omnián, itt nincs meg. A mikrofon sem túl jó, a felvett hang sok esetben kvázos, torz, néha már-már élvezhetetlen.

A kapacitív képernyőnek van egy olyan hátránya, hogy kesztyűben nem kezelhető. Így például ha biciklizek és hívást szeretnék fogadni, le kell vegyem a kesztyűt. Illetve minden olyan dologhoz, amihez érintőképernyő kell. Persze tanuljunk az elődöktől, Liszt Ferenc simán leütött orral egy hangot, amikor nem volt több ujja, így én is simán felveszem orral a hívást, ha lusta vagyok levenni a kesztyűt. Persze ez nem kicsit vicces látvány, de vagányabbak - főként női társaságban - nyelvvel is megpróbálhatják ;) Már ha van gusztusunk nyalogatni a zsíros képernyőt. Ez egyben az egyik dolog, amit nagyon nem szeretek benne: hihetetlenül gyűjti az ujjlenyomatokat.

És végül a minőség. A készülék első tapintásra, sőt talán pár napnyi használat után is nagyon igényes érzetet kelt. Ez viszont elszáll akkor, amikor - megmagyarázhatatlan jelenségként - meglátjuk az első sérülést, ráadásul a fém részen. Hihetetlen, hogy ennyire el lehet rontani egy festést, de úgy néz ki mégis sikerült. Nem egy Desire tulajdonos panaszkodik arra, hogy a festék itt-ott lepattant és kilátszik alóla az alumínium. Az meg ráadásul szinte világít, így egy pár milliméteres sérülés is agyonvághatja az összképet. Én persze simán befestettem alkoholos filccel, de ez nem egy igényes megoldás és így is látszik a hiba.

Igen és ez elmond mindent. Ráadásul én még 138 ezresért vettem, kedvezménnyel. Most meg már 115 ezres alatt van, így simán belefér még egy 16 GiB-os microSD is a költségvetésbe, vagy egy képernyő védő fólia. A Desire jó választás, igazi sikergép.