Méret:	104 x55 x 12,9 mm
Frekvencia:	528 MHz
Akkumulátor:	1100 mAh, Li-ion
Mobiltelefon funkció:	GSM 850/900/1800/1900, UMTS 900/2100, HSDPA
Navigáció:	van
Részletek:	teljes adatlap

Az első, hivatalosan is Windows Mobile 6.5-tel érkező készüléket köszönhetjük a Touch2-ben. Ennél több érdekesség szinte nincs is a HTC újdonságában.

A HTC Touch megjelenésekor mondhatni iskolát teremtett. Az akkori dögnagy, nehéz, ormótlan és csúnya PDA-k között igazi bombaként robbant a Touch. Elegáns, kecses, kicsi formájához ráadásul egy remek kezelőfelületet, a TouchFLO-t kapta. A Touch nem a csúcsmodellek ellen készült, így tudása kissé hiányos volt. Ezt később pótolgatták, így jelent meg a csúszkás, billentyűzetes Touch Dual és a 3G-vel is felszerelt Touch 3G. Volt egy visszatérés a gyökerekhez Touch Viva néven, ám a valódi utód, a sorozat folytatása itt, a Touch2-ben él tovább.

Külső

A Hero-hoz hasonlító apró dobozka sejteti, nem egy óriás tepsivel van dolgunk. A Touch2 tényleg egészen kicsi, mérete alapján inkább normál mobilnak néznék, mint PDA-nak. A mi példányunk világos ezüst volt, de létezik feketében is. A színen kívül fontos különbség, hogy a fekete matt, puha tapintású, míg az ezüst fényes, kissé csúszós. Talán a hátlap lesz az, amire tényleg csak egy pillantást vetünk, mivel nincs ott semmi. Azaz mégis van, a kamera, meg a kihangosító hangszóró.

Az első érthető, a másodikat viszont én utálom, mert persze a sík hátlappal kombinálva durván lehalkul a készülék, ha letesszük valahova. Ilyenkor alkalmazom a trükköt, hogy például reggeli ébresztéshez fejjel lefelé teszem le a telefont, hogy aztán tényleg felébredjek. Ezúttal nem dominál olyan szembetűnően a kijelző, mivel az egyébként se nagy mobilba egy 2,8"-os képernyő került. A kis méret mellett be kell érnünk a rezisztív technológiával és a mindössze QVGA (240x320 pixel) felbontással. Az előbbi nem is annyira zavaró, az érzékenysége egészen jó. Közelről jól látszik, hogy pixeles a kép, ez a felbontás már ekkora mérethez is kevés, jobb lett volna a WQVGA (240x400 pixel). Napfényben tovább romlik a helyzet, nehezen olvasható.

Rezisztív mivolta miatt nem csak ujjal, hanem akár ceruzával is tudjuk bökdösni. Ezt a jobb alsó sarokban kell keresgélni, ide rejtették a stylust. Ahogy a kijelzővel, úgy a gombokkal sem voltam elégedett. Bár csak öt gombot találunk az előlapon, a két szélső kivételével elég nehéz használni őket. Mégpedig azért, mert a felület teljesen sík és a középső billentyűk csak körbe vannak vágva, vakon tuti nem fogjuk eltalálni egyiket sem. Cserében legalább meg vannak világítva, mert újabban sok érintős telefonról lehagyják ezt. A gombok és a kijelző közé még bepréselték a Diamond2-ben debütált nagyítócsíkot. Ezzel tudunk a fotóknál és a böngészőnél fokozatmentesen zoomolni. Újabb bakira derült fény, amikor a memóriakártyát szerettem volna beletenni. Oldalt ott van a fedél, rajta a microSD felirat. Jaj de jó, akkor nem kell kikapcsolni. Hát kikapcsolni tényleg nem, ám a hátlapot le kell venni, mert mögötte van az a pöcök, amivel a fedelet kinyitjuk. Vigaszt nyújthat viszont, ha alul látjuk a miniUSB-vel kompatibilis extUSB-t és még jobb, hogy a tetején ott a 3,5-es jack.


Evolúció, nem revolúció

Ezt a mondatot maga a Microsoft hazai képviselői nyilatkozták, amikor bemutatták a Windows Mobile 6.5-ös verzióját. Tulajdonképpen ők is elismerik, hogy az új változat sokkal inkább csak ráncfelvarrás, mint egy komolyabban újragondolt rendszer. Mivel a Touch2 az első, hivatalosan 6.5-tel piacra került készülék, így először kicsit foglalkozzunk ezzel. Miben is már a 6.5? Őszintén szólva szinte semmiben. Kapunk egy új főképernyő elrendezést, ahol több alapinformáció között tudunk görgetni mind függőleges, mind vízszintes irányban. Egyébként ezt kikapcsolhatjuk és a kb. a 2003-as verzió óta standard alapképernyőt is használhatjuk. A másik újítás a Start menüben történt. Végre a menü „egyben van", tehát a főmenüt csak görgetni kell, ráadásul a nagyobb ikonok és a méhsejt szerkezetű elrendezés immár az ujjunkkal is használhatjuk. Már ez haladás lenne, ha nem oldották volna meg bénán. Az ikonok sorrendje nem átrendezhető, illetve egy kijelölt ikont csak a menü legelejére lehet tenni, ilyenkor meg persze a többiek elhelyezkedése is borul.

Az általunk utólag telepített programok a menü végére kerülnek, nincs mód mappákat, csoportokat létrehozni és így egy idő után lesz egy 60 ikonos főmenünk, ami totális káosz. Még két helyen nyúltak bele az operációs rendszerbe. Nagyobb lett a programok bezáráshoz használt X a jobb felső sarokban. Megváltozott a görgetősáv, így bár a kinetikus görgetés is benne van, ezzel is tudunk lépkedni. Amikor az ujjunkat rátesszük, nagyobb lesz és látjuk, merre mozgatjuk. Kész, ennyi. Nem is csoda, hogy a nagy gyártók szinte tudomást sem vesznek az új rendszerről és a 6.5-tel érkező modellekre ugyanúgy telepítik a saját kezelőfelületüket. Hopp, majdnem lehagytam a Marketplace-t, a Microsoft mobilos szoftveráruházát. Ez amúgy nem a 6.5 újdonsága, korábbi készülékekre is letölthetjük. Sokat nem tudok mondani róla, mert a teszt idején szinte kongott az ürességtől. Még a keretprogram se tökéletes, mert a böngészés közben óriási betűkkel van írva minden, ami eléggé zavaró.


Fapados TouchFLO

Ha HTC, akkor TouchFLO, ez nem okoz meglepetést. A gyártó által folyamatosan csiszolgatott, bővített felület egyike a legjobbnak, amit Windows Mobile-ra készítettek. Sajnos a Touch2 esetében kicsit spórolósra vették a formát. A főképernyő szokványos, az egyes lapok ikonjai immár színesek lettek. Aztán sorban érnek a csalódások. Belépünk a telefonkönyvbe, sima Windows felülete. Belépünk az üzenetekhez, sima Windows felület (persze HTC billentyűzet van), belépünk a naptárba, sima Windows felület. Ez meg micsoda? A TouchFLO-t épp azért szeretjük, mert alaposan belenyúl a rendszerbe és sokkal használhatóbb, szebb és látványosabb felületen érhetjük el a funkciókat.

Ehhez képest a Touch2-n néhány kivételtől eltekintve (például WiFi, Bluetooth) mindenhol a normál rendszer tárul elénk. Igazán nem is értem az indokot, hiszen a készülék egész erős hardverrel rendelkezik. A QVGA kijelző ha nem is szép, legalább nem lassítja, és tényleg egész jó a sebesség, közben meg bámulhatjuk a fapados felületet. Ráadásul a testreszabási opciókat is jócskán megvágták. Míg a Diamond2-ben már állítható volt a lapok sorrendje, a nekünk szükségtelenek akár ki is kapcsolhatók, itt ezeknek semmi nyoma. Állíthatjuk a hátteret és a témát, csak épp ez TouchFLO nélkül is megy.


Multimédia

A TouchFLO elemeként szerencsére meghagyták a saját zenelejátszót, így nem kell a Media Player-el szenvedni. Itt szépen leválogatva kutathatjuk a kedvenc előadónkat vagy albumunkat. Ahogy azt már említettem, van 3.5-es kimenet, tehát akármilyen fülest rátehetünk. Gyárilag se jár hozzá rossz, egészen elfogadható hangja van. A jobb hangzáshoz külön hangszínszabályzót kapunk, itt sajátot is létrehozhatunk. Van rádió is, hozzá RDS, összesen 20 csatornát tárolhatunk. Nekem borzalmasan gyengén szólt, állandóan recsegett, elment az adás, az érzékenysége a pincét se érte el. Valószínűleg a saját fülese antennaként nem épp ideális vagy talán szoftveres gubanc lehet a háttérben.

A kamerára nem helyeztek komoly hangsúlyt. Itt is van TouchFLO, de a 3 megapixeles, fix fókuszos, tükör és LED nélküli optika pontosan jelzi előre, ne várjunk túl sokat. Ja igen, dedikált kameragomb sincs, mondjuk autofókusz nélkül nem is hiányzik. Állíthatjuk a fehéregyensúlyt, ISO-t, van időzítő, panorámamód, effektusok, ez ide elég is. Videóban se fogunk letaglózni senkit. Maximum 30 fps sebességű CIF (352x288 pixel) mozgóképet vehetünk fel. A fotókat és videókat a képalbumban nézhetjük vissza. Mivel giroszenzor sincs benne, így a képek automatikusan fekvő nézetben jönnek elő, nagyítani legjobban a kijelző melletti sávval lehet.


Adatátvitel

Itt végre kicsit helyrepofozza a megroggyant renoméját a Touch2. A kapcsolódási lehetőségek terén teljes a választék. Van GPRS, EDGE, 3G, HSDPA, WiFi, USB és Bluetooth. USB-n háttértárként is használhatjuk, a belső memória nagyjából 300 MB-ot tesz ki, ehhez jön a microSD. A WiFi és a Bluetooth is hiba nélkül üzemelt, utóbbi sokkal jobban használható, mint a Windows gyári megoldása. Mivel az Internet Explorer mobilon is nagyjából annyira jó, mint PC-n, így alapértelmezésként ott az Opera. Ismerjük már jól, itt is teszi a dolgát, bár a flash tartalmakat nem kezeli. A hiányzó giroszenzor miatt nincs fekvő mód itt sem. Igazán dicséretes, hogy GPS-vevő is került bele, mégpedig A-GPS kiegészítéssel.

Egy hétre előre letölthetjük a műholdak adatait, ezzel jelentősen felgyorsítva a pozíció megtalálását. Lassan minden mobilba beletuszkolják a Google Maps-t, ez se kivétel. Ezzel viszont navigálni nem nagyon lehet, úgyhogy kapunk egy CoPilot Live programot, 14 napos próbaverzióban. Azért ez se az igazi, tehát feltétlen ajánlom az iGO8, Garmin XT és Sygic trió valamelyikét. A Garmin XT fejlesztését abbahagyták, ám örömmel jelentem, hogy a legutolsó verzió röccenés nélkül elindult a 6.5-ös rendszeren. A kis kijelző nem kedvez a navigációnak, de azért mégis jobb, hogy van benne ilyen.


Az ára nem csupasz

Egy picit átestek a ló túloldalára a HTC-nél. A Touch2 egy nagyon kompakt, ugyanakkor egész okos kis eszköz. A gondok leginkább a szoftveres oldalon adódnak. Túlzottan lecsupaszították a TouchFLO-t, miközben az új Windows bőven nem változott annyit, hogy ezt indokolja. Ha valaki utólag ráoperál egy SPB Mobile Shell vagy más felületet, szinte úgy fogja érezni magát, mint ha készüléket is cserélt volna. Egyvalami nem tudtak lecsupaszítani, ez pedig az ára. Jelenleg kártyafüggetlenül 95-100 ezer forint környékén árulják. Ez pedig sok érte.

További tesztek