Méret:	118 x59,6 x 12,3 mm
Frekvencia:	800 MHz
Akkumulátor:	1500 mAh
Mobiltelefon funkció:	GSM 850/900/1800/1900, UMTS 900/1900/2100, HSDPA, HSUPA
Navigáció:	opcionális
Részletek:	teljes adatlap

Az Omnia második generációja sok tekintetben felülmúlja elődjét, egy valamiben azonban nem: ezen is Windows Mobile operációs rendszer van.

Néhány éve a Samsung gyakorlatilag teljesen ismeretlen szereplő volt a PDA piacon. Volt néhány készülékük, de azok messze elkerültek minket és Európát is. Aztán úgy gondolták, ideje bepróbálkozni ezen a téren is, úgyhogy előhúzták a kalapból az Omniát. Masszív hardveres tulajdonságok, ízléses külső, érintőképernyő, Windows Mobile, minden együtt volt a leendő vevők meggyőzéséhez.

Be is jött a lépés, az Omnia bombaként tarolt, rövid idő alatt komoly közösség és rajongótábor alakult ki körülötte. Az addig ismeretlen „Samsung PDA" fogalom azonos lett az Omniával. Az eltelt jó egy év alatt a konkurensek se aludtak, főleg a HTC hajtott keményen, teljesen lecserélte modellkínálatát. A Samsungnál is elérkezett a váltás ideje, úgyhogy most itt az Omnia II. Ráadásul egy füst alatt családdá bővítették, így a közeljövőben még három Omnia készülék kerül a boltokba. Hozzánk az XXL GSM polcáról érkezett az újdonság.

Nagyra nőtt Jet

Tagadni teljesen felesleges volna, hogy a nyár végén bemutatott S8000 Jet inspirálta a tervezőket a külsőt illetően. Elölről különösen feltűnő az egyezés, ugyanazok a gombok, a forma, a fekete szín. Apró árulkodó jel a felső sarokban látható „8 GB" jelzés. Meglepő, de még a vastagságuk is teljesen egyforma. Ellenben jó 1 centit megnyúlt és több mint felet szélesedett. A nagyobb méretet a kijelzőre használták fel, ami durván megnőtt. 3,7"-os képátlójával már egy kisebb képernyővé hízott, és akkor még hozzájön a WVGA (480x800 pixel) felbontás. Igaz, a Windows hülye korlátai miatt csak 65 ezer színt jelenít meg, ám AMOLED technikával. Ennek köszönhetően a kép rendkívül éles, a színek élénkek és bónuszként még napsütésben is látható marad (a régi Omnia ebben elvérzett).

Kapott fényszabályzó szenzort, ami az arcérzékelővel együtt a hangszóró mellett csücsül, szinte láthatatlanul. Embere válogatja, de azért ne hallgassuk el, hogy a kijelző rezisztív maradt. Bár az érzékenysége egészen jó, meg ugye bármivel bökdöshetjük, azért személy szerint is jobban kedvelem a kapacitív megoldásokat. Bökdösésről jut eszembe, hogy a dobozban találunk egy szétszedhető ceruzát is, ami inkább egy rúzsra hasonlít, és csak ráfűzni lehet a telefonra (a régi Omniához is ilyet adtak). Gombokból most is három van a kijelző alatt, de történt egy alapvető változás. A korábbi optikai egér funkciót kivették belőle, a 3D-s kockára hasonlító billentyű rövid megnyomásra a főmenüt, hosszúra pedig a task managert nyitja meg. Ennek bizonyára nem mindenki fog örülni, ugyanakkor az új kezelőfelületben nem túlzottan hiányzik az egérmutató. A hátlapnál is folytatódik a Jettel való hasonlóság.

Itt már nincsenek meg az általam csak „grillrácsnak" nevezett vörös csíkok, elvégre komolyabb telefonról van szó. Bezzeg a fényes felület maradt, ami szinte a leheletünktől is koszos lesz. Újabban szinte minden mobil hátát körömmel kell lefeszegetni, amit gyűlölök, de ezen legalább előbb jön le a hátlap, mint a körmöm. Érdemes a mozdulatot gyakorolni, mert alatta találjuk a memóriakártyát, szerencsére kikapcsolni már nem kell. Szintén buta megoldás, hogy ide teszik a hangszórót, ami persze gyorsan lehalkul, ha letesszük valahova. Bekapcsolásig ügyesen rejtegeti tudását az Omnia II, mert gombokat oldalt is alig találunk. Balra a hangerőszabályzó, jobbján pedig a képernyőzár, a kamera és egy programozható gyorsbillentyű. Sokak örömére a tetején microUSB portot találunk a fedél alatt, mellette pedig 3,5-es jack, mindketten hiányoztak az elődről.


Kicserélt belső

A legelején tisztázzuk, hogy a tesztelt példány Windows Mobile 6.1 rendszerrel működött. Ezt később frissíteni lehet majd 6.5-re, illetve aki a hivatalos hazai, magyar nyelvű változatot várja, az eleve 6.5-tel fogja kapni. Amint kivárjuk a szokásos boot procedúrát, egy egészen új felületet kapunk. Ez is TouchWiz, de alaposan átdolgozták a régi Omniához képest. A három főképernyőre egységesen pakolászhatunk a widgetek közül. Ez a rész amúgy külön kikapcsolható, függetlenül a felület további részeitől. Újabb változtatás, hogy a felső ikonsorra bökve azok nagyított változata bukkan elő. Itt mondjuk a térerőt jelzőre bökve rögtön a Wireless Manager bukkan elő, természetesen a különféle jelzések (új üzenet, nem fogadott hívás) is a megfelelő menübe repítenek. Az exponáló feletti gomb alapértelmezés szerint a 3D-s Cube menüt hozza be.

Ez a Jetben debütált, a gomb viszont átprogramozható, így ez is kikapcsolható. A főmenü totálisan más, mint eddig. Gyárilag négy oldalon böngészhetünk a funkciók között, azonban szerkesztés módba kapcsolva kiderül, hogy összesen tíz oldal van. Ez 120 ikont jelent, tehát bátran elfér minden a menüben. Az ikonok sorrendje teljesen szabadon variálható, és még az egyes menüoldalak neve is átírható. Ami talán még ennél is pozitívabb, hogy a menüből továbblépve se kerül elénk a Windows béna és csúnya alapfelülete. A beállítások rész ugyanúgy teljesen Samsungos, ahogy az Opciók menük és olyanok is, mint mondjuk a naptár, híváslista, üzenetek, telefonkönyv, de még a számológép is. Többféle színsémából választhatunk és még a főmenünek is kétféle stílusa van, úgyhogy van választási lehetőség. Virtuális billentyűzetből is került fel egy saját, ami jó is, csak mivel nincs magyar nyelv, így az ékezetes karakterek csak a szimbólumok alatt találhatók meg. Érdekes, hogy a giroszenzor jóval kevésbé kihasznált, mint korábban. Itt már nem forog minden össze-vissza, hanem az üzenetírás, a böngésző és a képnézegető használja ki ezt a lehetőséget.


Normálisan használható

Mivel az alapfunkciók is új külsőt kaptak, így sokkal jobban használhatjuk az olyan alap dolgokat, mint a telefonkönyv vagy az üzenetek. A névjegyzékben ott a kezdőbetűs keresés, egyetlen érintéssel hívhatjuk az alapszámot, a görgetés is normálisan működik. Az üzenetírásnál normálisan tudunk váltani a mappák között, átlátjuk, hol mennyi üzenetünk van, az írás felületnél elsősorban a billentyűzet jelent segítséget. A naptárban könnyedén válthatunk a havi, heti és napi nézetek között. Egy érdekes rész az ébresztő. Egyfelől alapból van három, de ezek mellé szinte tetszőlegesen létrehozhatunk újakat. Az ébresztőnél részletesen megadható az időpont, az ismétlés, a figyelmeztetés hangja és módja és a szundi is. Ami a legeslegjobb, hogy talán hosszú évek után az Omnia II a legelső Windows Mobile készülék, amely végre ébreszt kikapcsolt állapotban is. Hogy erre miért kellett ennyit várni, az jó kérdés. A számológép normál és tudományos módot tud, utóbbinál el is fordul a kijelző. A fájlkezelő is átváltozott, így sokkal könnyebb a memóriában turkálni. Ha már memória, akkor szóljunk arról, hogy a tesztkészülék 8 GB-os belső memóriával rendelkezik, de van 2 és 16 gigás típus is. Akiknek ez még szűkös lenne, azok hozzáadhatnak még 32 GB-ot microSD segítségével.


Jó fotós

Az első Omnia többek között kamerájával is kitűnt a tömegből, nem csak az 5 megapixel miatt, hanem mert talán elsőként a PDA-k között normális fotókat is készített. Az első pletykák még 8 megapixelt vizionáltak az utódba, végül azonban a felbontás nem változott. Sőt, a kezelőfelület se, hiszen az eddig is jó volt. Van elég beállítási lehetőség, köztük fehéregyensúly, ISO, arc-, mosolyfelismerés, GPS geotagging, hogy csak néhányat említsek. Amihez mégis hozzányúltak, az a videó. A korábbi VGA helyett már D1 (720x480 pixel) felbontás a maximum, mégpedig 30 fps-sel, ami a valóságban is megvan. Nem romlott a képminőség sem, a tesztképek egy kivételével erősen borult időben készültek, ám a végeredmény nem is rossz.

Tesztfotó 1
Tesztfotó 2
Tesztfotó 3
Tesztfotó 4
Tesztfotó 5
Tesztfotó 6
Tesztfotó 7
Tesztfotó 8
Tesztfotó 9
Tesztfotó 10

Köszönhetően a tv-kimenetnek, az élményeket otthon vagy a barátoknál is gyorsan megnézhetjük, már persze ha megvesszük a kábelt, mert az nem jár hozzá. Addig is egy teljesen új fotóböngészőt fedezhetünk fel, ahol ha elfordítjuk a telefont, 3D-ben nézelődhetünk a képek között. Multi-touch nincs, helyette a Samsung-féle egyujjas nagyítással operálhatunk. Nem maradhatott ki a DivX lejátszás se, elvégre egy ekkora és ilyen minőségű kijelző igazán alkalmas rá. Nos, tényleg az, a szokásos két tesztfilmemet simán vitte, bár a feliratot sajnos nem kezeli hozzá (majd leszedünk egy másik lejátszót és az viszi).

Zenetár

8 GB már bőven elég ahhoz, hogy hordozható zenelejátszóként is megpróbáljon helytállni. A 3,5-es jack remek dolog, és még a gyári fülesre se lehet panaszkodni. A lejátszóban szokásosan válogatva (előadók, albumok) kapjuk a zenét, megjelennek az albumképek és lejátszáskor elfordítva 3D-s albumböngészőt kapunk. A normális fülesnek köszönhetően a hangzás is jó, ráadásul ha sajátot nem is, de rengeteg DNSe és SRS WOW hangszínt kapunk. Az se fog csalódni, aki inkább a rádióra van rákattanva. Ez is kiváló, RDS van, a felprogramozás pillanatok műve csupán. Sok csatornát tárolhatunk el, ezekből hatot közvetlenül kirakhatunk gyorsgombnak.

Adatáramlás

Alapvetően üzleti szférának szánják az Omnia családot, szóval ezen a téren nem vallhat szégyent. Bele is pakoltak szépen mindent, ami most hirtelen elérhető volt. Van HSDPA, HSUPA (5,76 Mbit-es!), WiFi, Bluetooth, microUSB. Miután az Internet Explorer mindenre jó, csak böngészésre nem, így Operával száguldozhatunk a neten. Ez nem csupán sokkal jobb és gyorsabb, de felpakolták rá a flash plugint is, így tényleg teljes az élmény. Mivel a Bluetooth és a WiFi is új felületet kapott, ezek bekapcsolása, beállítása és használat is sokkal egyszerűbb lett. Gond egyikkel se volt, tették a dolgukat, ahogy kell. A microUSB-n háttértárnak is használhatjuk a mobilt, viszont választatunk kell, melyik memóriát láthatjuk (8 gigás belső vagy a kártya).

Egy fontos dologról még nem esett szó, ez a GPS. Az nem is kérdés, hogy van benne vevő, melyhez A-GPS funkció is jár. Egy hétre előre letölthetjük a műholdak helyzetét, ezzel gyorsítva a pozíció megtalálását. Meglepett, hogy nyoma se volt az előre telepített Google Maps-nek, igaz, hogy az navigálásra alkalmatlan. Elő is kaptam kedvenc Garmin XT-met, ami gyorsan települt is. Nos, ezen a kijelzőn abszolút élmény a navigáció, a program tökéletesen működött, a vevő érzékenységére se lehet szavam. Az iGO 8-at nem volt lehetőségem kipróbálni, de elviekben annak is így kell mennie.

Egy kis sebesség kéne

Megint oda lyukadtunk ki, hogy minden szép és jó és hullik a konfetti, ám valami csak odapiszkít a sarokba. Ez a valami a Windows Mobile. Van itt ugyebár 800 MHz-es processzor 3D gyorsítóval meg 256 MB RAM. Lassúságra még gondolni se kellene, de ez a rendszer még ilyen körülmények között is képes lassúságra. Kétségtelen, hogy a TouchWiz se tökéletes, hiszen csupán a widgetek kikapcsolása 14 MB-ot(!) szabadít fel a RAM-ból. A funkciók normális módon futnak, a nyers erős megvan, de mondjuk a főmenüre mindig várni kell és persze előbukkan a színes „homokóra" is.

Reménykedjünk, hogy a 6.5-ös verzió már hoz némi változást és tényleg nem lesz szükségünk NASA szerverre, hogy minden szépen fusson. Az akku minimálisan, 1500 mAh-re hízott, és igyekszik állni a sarat. Az AMOLED biztosan sokat segít, úgyhogy közepes használattal 2 napig nem kell keresni a töltőt. Ha durvára vesszük a figurát, akkor az Omnia II is lemerül egyetlen nap alatt. Végül az ár, ami csúcsmodellhez és újdonsághoz képest nem olyan vészes. Kártyafüggetlenül most 120-130 ezer forintért juthatunk hozzá. Ez szinte pontosan egyezik az előd indulóárával, és azért mégiscsak többet kapunk a pénzünkért.

További tesztek