Következő tesztalanyunk pár hónapja volt újdonság, akkor T-mobile AMEO néven, szolgáltatónak módosított változatban jutott el hozzánk. Már akkor nem mindennapi jelzőkkel illettük, most itt a brandmentes változat tesztje.

Ez az a készülék, amire minden jóérzésű embernek leesik az álla, amikor meglátja. Aztán amikor elkezdi használni, akkor újra. Ja, és közben még egyszer, a pénztárnál, amikor ki kell fizetni az árut. Mivel gyári függetlenül alig párszáz híja van a negyedmillió jó magyar forintnak. Na de ne menjünk ennyire előre a dolgokban.

Külső

Nézzük, miért is kérnek el ennyi pénzt.

A készülék maga egy 98 x 133,1 x 16 mm-es, majdnem 40 dekás (375 g a tömege a valódi marhabőr tok nélkül, azzal együtt szerintem megvan a 40 deka) brutális szörny (jó és rossz értelemben véve egyaránt), amiben gyakorlatilag megtalálunk mindent, amit az elmúlt 6-8 évben a GSM/PDA/GPS-témában kitaláltak emberek és berakható egy mobiltelefonba.

Sorban tehát: 624 MHz-es Intel PXA270-es processzor, 256 MB RAM, 128 MB ROM,
8 GB(!) MicroDrive HDD, miniSD bővítési lehetőség (jelenleg 2 GB-ig), 5 colos/12,5 centis(!) képátlójú 65.535 szín megjelenítésére képes VGA felbontású kijelző, SiRF III-as GPS-vevő, 2.0-s Bluetooth, 54 Mbit/s WLAN, GPRS/EDGE/3G/HSDPA csomagkapcsolt adatátvitel, a telefonrész összesen 7 frekvenciát képes kezelni, GSM: 850/900/1800/1900 MHz, UMTS: 850/1900/2100 MHz (gyakorlatilag nem lehet a világnak olyan szegletét találni, ahol ez a készülék ne lenne alkalmas valamiféle kommunikációra), került bele egy 3 megapixeles (2048x1536 pixel) autofókuszos kamera, egy egészen jól használható intenzív fehér LED-del mobilfény gyanánt, aztán hogy videotelefonálni is tudjunk, szemben velünk egy VGA-felbontású is helyet kapott.

És ez még nem minden. A tartozékok között találunk egy mágneses rögzítéssel működő QWERTY billentyűzetet is, ami összefordítva a készülékkel kijelzővédőként is funkcionál, egy VGA out csatlakozót (bizony, ki lehet hozni nagy monitorra a készülék képét!), egy távirányítós, hangerőszabályzós sztereo headsetet (egészen tűrhetően szól, van hangerő is szépen).

Aztán kapunk hozzá elegáns, teljesen átlátszó plexi stylust és a szokásos USB/miniUSB kábelt, valamint egy kapcsolóüzemű töltőt (100-240 V), több ország elektromos rendszeréhez csatlakoztatható fejekkel.

Végül több CD-t is, amin az ActiveSync 4.2, a Microsoft Outlook 2007 próbaváltozata, a Sprite Backup Tool, egy GPRS Monitor, és a jól ismert TomTom Navigator 6 található.

Ezt az egészet egy 2200 mAh-s lítium-polimer akkumulátor hajtja, tapasztalat szerint elég jó hatásfokkal, nem nagyon kéredzkedett ki töltőért a teszt alatt a masina.

A felsorolásból jól látszik, hogy nem spóroltak semmivel, ami lehet, az tényleg benne van. Fanyalgásnak nincs is helye, hiszen egy abszolút csúcskategóriás készülékkel állunk szemben, mindenben a leg-leget képviseli.

Hogy miért fogok negatívumokat is írni róla? Mert bizony akad az is.

Az elképzelés, hogy egy speciális mágneses megoldással kb. 60 fokos szögben rá lehessen applikálni a készüléket egy talp-szerűségre, ami egyúttal egy qwerty-billentyűzet is, az zseniális.

Az az elképzelés, hogy ez működni is fog, na ott már vannak gondok. Ugyanis ameddig csak gépelgetünk, addig minden úgy működik, mintha egy laptopon dolgoznánk (némi túlzással, mert a billentyűzet nyomáspontja érzékelhetetlen). Amikor viszont legelőször hozza azt a szükség, hogy az érintőképernyőt kell akár kézzel, akár a stylussal megérinteni valahol, abban a pillanatban tekintélyes hanghatás kíséretében elengedi a mágnes a készüléket és az hanyatt esik. Szerencsére baja nem lesz, újra vissza lehet rakni a helyére és folytatódhat a munka, csak hát rendesen meglepődik az ember.

Itt is előjön az a probléma, hogy nem szerencsés a magyar nyelv a sok ékezetes magánhangzó használata miatt. Ugyanis ahhoz, hogy pl. egy hosszú ű betű beírható legyen, meg kell nyomni egyszer az u betűt, majd utána a bal alsó kék pöttyöt és rá a space billentyűt, annyiszor, ameddig az összes elképzelhető formájú nemzeti karakter között meg nem találjuk a szívünket megdobogtató ű betűt.

Szóval használható sebesség céljából marad az ékezet nélküli írásmód, vagy ha valaki szabatos akar lenni (ami egyre inkább elvárható lenne), akkor komoly kutatómunkát kénytelen végezni a siker érdekében.

Ötletes megoldás a SIM-kártya és az SD-kártya fészkének elhelyezése az akkumulátor fedőlapja alatt, bár valószínűleg vékonyabb ujjúaknak találták ki, mint amilyenekkel én rendelkezem.

Itt jegyezném meg, hogy teljesen értelmetlennek találom a miniSD kártya erőltetését, egy ekkora batárba (már elnézést) simán beleférne egy CFII-foglalat is, nehogy már a miniSD és a normálSD közötti méretkülönbséggel lehessen helyet spórolni. Gyanítom, inkább kártyamarketing áll a miniSD választásának hátterében. Na meg ha igazán helyet akartak volna spórolni, akkor a microSD-t választották volna, mint ahogyan egyre több gyártó teszi.

Természetesen memóriakártyát nem kapunk a gyári csomagban hozzá, de ennek hiányát a 8 GB-os beépített winchesternek köszönhetően aligha érezzük meg.

Belső

Bekapcsolás után a kijelző képét látva egy kis ideig nehezen kap az ember levegőt, leginkább egy nem kifejezetten szalonképes kifejezés jut az eszébe. Le merem írni, hogy ilyen kijelzőt nem nagyon láttam sehol még. De szerintem más se nagyon. Egyszerűen hihetetlen.

Ahogy magához tér az ember, akkor kissé vérszemet kap, mit tudhat MÉG ez a kijelző. És itt jön az, ami kicsit lehervasztja az embert, gyakorlatilag semmivel nem tud többet, mint egy őskövület QVGA, mivel az oprendszer (a Windows Media 5) - gondolom - a kompatibilitás miatt egyszerűen nincs felkészítve arra, nincs benne annyi tartalék, hogy képes legyen apróbb betűkkel kiírni a menüt, hogy több ráférhessen, nem lehet állítani az ablakok betűméretét sem. Így az az ember érzése, hogy egy Ferrarival zárt pályán is csak 50-nel lehet közlekedni. Tudom, hogy ez nem a HTC hibája, sokkal inkább a redmondi óriásé, na de nekünk akkor is keserű szájízt eredményez.

De - nézzük a jó oldalát - legalább az idősebb felhasználóknak sem kell olvasószemüveg, simán olvashatják a betűket szabad szemmel is. :)

Ám belépve a böngészőbe (főleg Operát használva) kezdjük érezni, mit is jelent a valós VGA felbontás. Bizony, nagyon jól használható böngészésre ez a kijelző, gyönyörűen olvasható 75%-on is a szöveg.

És itt bolondította meg még egy kicsit a HTC a dolgot, ugyanis beleépítettek egy elmozdulásérzékelőt a készülékbe, ami a keresztségben a VueFLO nevet kapta. Teljes képernyőre kirakva a böngésző képét, nem kell foglalkozni a görgetősávval, amerre billentjük a készüléket, arra fogja görgetni az ablak tartalmát. Mintha csak egy higanycseppet egyensúlyoznánk egy tálcán. Lehet, hogy ez így leírva kissé bonyolultnak hangzik, de a valóságban igen jól használható és gyorsan elsajátítható a segédeszköz használata.

Az üzenetküldés összes vállfaja példaértékűen támogatott, az SMS-től az MMS-en át a BlackBerry-ig minden, jól és gyorsan működik.

A böngészésre sok lehetőségünk van egyébként, használhatjuk hagyományos GPRS/EDGE-vel, vagy 3G-vel, megfelelő lefedettség esetén 1,8 Mbps HSDPA-val, de akár 54 Mbps WLAN-nal is. Persze ahogy nő a sebesség, úgy nő a fogyasztás is, de ismét rá kell jönnünk az alapigazságra: valamit-valamiért.

A készülékhez adott navigációs program kiválóan használja ki a hardver lehetőségeit, szép, folyamatos képet ad, bár hagyományos értelemben vett GPS-navigátornak nehezen használható, mivel nem nagyon van autóstartó, ami elbírná. :)

Így inkább csak kézben tartva navigálhat vele bennünket útitársunk, szerencsére nagyon érzékeny a beépített műholdvevő egysége, nem gond, ha nem az üveg alatt van közvetlenül.

Persze a nagyméretű kijelző eleve adja a multimédiás használat lehetőségét is, nagy élmény megtekinteni rajta (megfelelő lejátszóprogram segítségével) egy avi filmet, mert tényleg olyan, mint egy hordozható mozi. Szép folyamatos a képe, és a hangra sem lehet panaszunk, tényleg nagyon jó minőségű az is, ráadásul kedvenc fejhallgatónkat is beledughatjuk, szabványos 3,5 mm-es a HTC csatlakozóaljzata. És már el is érkeztünk a fényképezéshez.

A készülék hátoldalán egy nagyon jó minőségű (nem a Canon 20D-hez képest!) autofókuszos kamera található, vele 3 megapixeles képeket csinálhatunk, nem is rosszakat. Én azért maradok a Canon 20D-mnél, amivel a fotókat készítem a tesztekhez, de azt be kell látni, hogy ritkán látni mobileszközben ilyen jó minőségű képalkotót.

Még a videofelvétel is egészen elfogadható, QVGA (320x240 pixel) felbontásban képes viszonylag szép, szaggatásmentes felvételt készíteni hanggal együtt. A videotelefonáláshoz használatos másik kamera meg olyan amilyen, nem tud elég szerény minőségű képet alkotni ahhoz, hogy a videotelefonálás során ne kelljen még nagyon sokat rontani rajta. :)

A készülék a teszt írásakor 248.390 Ft-os bruttó áron kapható 2 év garanciával a www.speedshop.hu -nál, akiktől a tesztkészüléket is kaptuk, köszönet érte.