Méret:	105 x50 x 14,5 mm
Súly:	106,7 gramm
Kijelző:	360 x 640 pixel
Mobil szélessáv:	GPRS, EDGE
Multimédia:	Kamera, MP3 lejátszás, E-mail, Internet, Rádió, Diktafon
Ár:	shop
Részletek:	teljes adatlap

Okostelefont mindenkinek - teszten a Nokia legolcsóbb smartphone készüléke. Már a tavalyi év is, az idei meg aztán pláne az okostelefonokról szól: ezek az egykor még nagyon bonyolult és drága kütyük mára már gyakorlatilag bárki számára elérhetők. Ékes bizonyíték erre jelen tesztalanyunk.

2008 októberében egy új korszak kezdődött a Nokia számára: a finn vállalat ekkor lebbentette fel a fátylat első, széles vásárlóközönségnek szánt érintőkijelzős telefonjáról, a középkategóriában versenyző 5800 XpressMusic-ról. 3,2 colos kijelző, 3,2 megapixeles kamera, HSDPA, Wi-Fi és GPS, vagyis szinte minden lényeges ott volt az 5800-ban. Aztán 2009 júniusában érkezett a kisebb kijelzővel szerelt és GPS nélküli 5530 XpressMusic, majd pedig két hónappal később felbukkant a GPS-es, de Wi-Fi nélküli Nokia 5230. A történet utolsó fejezeteként tavaly augusztusban lehullt a lepel az alábbiakban bemutatandó 5250-esről, mely ugyan rendkívül olcsó, de sem GPS, sem pedig Wi-Fi nincs benne.

Design, minőség
A Nokia 5250 külcsínje enyhén baltával faragott, vagyis esetében egy alapvetően négyszögletes készülékhez van szerencsénk, melynek csak az alsó és felső élén érhető tetten némi lekerekítés. A szerkesztőségünkbe érkezett Dark Grey variáns fedlapja zongoralakk fekete bevonatot kapott, a hátsó szekció pedig sötétszürke és szerencsére matt, így legalább ez a rész nem érzékeny a piszkolódásra. Itt jegyzendő meg, hogy a telefonból létezik továbbá fehér, kék, vörös és lila verzió is, vagyis vélhetően mindenki megtalálja a számítását. A minőség abszolút rendben van, a telefon abszolút masszív kialakítású, semmi sem nyöszörög rajta, az illesztések pontosak, a műanyagok pedig a kategóriaátlagnak megfelelően kemények.

Felszereltség
A szokásos kis kék dobozban egy nagyméretű AC-3E hálózati töltő és egy vezetékes sztereó headset húzódik meg, a szokásos dokumentációs papírokon kívül. Magyarul ezúttal nemcsak a gyári microSD memóriakártya, hanem még az USB adatkábel is a spórolás áldozatává esett, ami azért nem szép dolog. Az átlagosnál kisebb méretű 5250-es baloldalán egyetlen kezelőszerv sem található, az ellentétes oldal pedig a hangerőállító gombpárnak, a csúszkás készülékzárnak és az exponáló gombnak ad helyet. A felső élre került a fedett microUSB csatlakozó aljzat, illetve a 2 és 3,5 milliméteres csati. Negatívum, hogy az 1000 mAh kapacitású BL-4U akkumulátor USB-n keresztül nem tölthető, illetve, hogy az egyébként hot-swap microSD slothoz csak a hátlap eltávolítását követően férhetünk hozzá.


Kijelző
A TFT technológiájú érintőkijelzőről jót és rosszat egyaránt tudok mondani, de kezdjük is akkor rögtön a jó hírrel! Ez pedig nem más, mint a 262 ppi-s pixelsűrűség, vagyis a rendkívül részletgazdag képi világ. Összehasonlításképp, az N8 kijelzője csak 209 ppi-s, de még a Samsung Galaxy S-be szerelt Super AMOLED is csak 233 ppi-s. A nagy pixelsűrűséget úgy sikerült elérni, hogy a mindössze 2,8 colos felület (35x62 milliméter) 360x640 pixelt kapott. És akkor most a feketeleves: az LCD képe oldalról nem igazán látható, illetve kapacitív helyett ezúttal még egy jó öreg rezisztív, single-touch kijelzőt kapunk. A telefon bal alsó sarkából egy 8 centis (nem teleszkópos) stylus is előhúzható, mely komoly segítséget jelent a nem túl nagy kijelzős készülék kezelésében. Fényszenzor nincs, de giroszkóp és proximity szenzor már van a fedélzeten, így például automatikus kijelzőkép elfordítást és a telefon lefelé fordításával aktiválható némító funkciót is kapunk.

Menü
A menü rácsos, illetve listás formát vehet fel, ezenkívül pedig három főképernyős téma közül lehet választani: alap, névjegysáv és parancsikonsáv. A kijelző alsó sorában két nagyméretű virtuális gomb csücsül, ezek fölé pedig négy kis alkalmazásikon biggyeszthető oda, és a kedvenc kontakjainkat is odaszúrhatjuk a kezdőoldalra. Widgeteket sajnos nem kapunk, ezek a Nokia szerint már-már olyan luxust képviselnek, hogy csak a drágább készülékeken lehetnek jelen. Nagy kár érte! Alaphelyzetben egyébként négyféle témabeállítás és három betűméret közül lehet választani.

Kezelhetőség
A kijelző környékén három hagyományos nyomógomb és egy érintőgomb kapott helyet, melyek közül az előbbiek az LCD alatt, az utóbbi pedig a display feletti jobb sarokban található. A nyomógombokkal a megszokott híváskezelő funkciók érhetők el, a középső menü gomb nyomvatartásával pedig az éppen futó alkalmazások között lehet váltogatni. A felső, úgynevezett média érintőgomb lényege, hogy segítségével bármikor könnyen és villámgyorsan elérhetők az olyan szolgáltatások, mint például a zenelejátszó, a galéria, a videólejátszó, vagy éppen a webböngésző. Függőlegesen tartott telefon esetében a normál alfanumerikus virtuális billentyűzet és a kézírás felismerés közül lehet választani, a vízszintes orientációjú telefonon megjelenített QWERTY klaviatúra pedig 6x6 milliméteres virtuális gombokat vonultat fel.

Kamera
A fényképezőgép modul igen puritánra sikeredett, hiszen a teljesen védtelen frontlencse mellett sem AF felirat, sem pedig LED-es villanó nincs. Az egyszerű kis optika mögött egy 2 megapixeles képszenzor teljesít szolgálatot, melynek révén maximum 1600x1200 képpontos felvételek készíthetők, a digitális zoom pedig háromszoros átfogású. Makró mód és AF hiányában csak a 60 centiméternél távolabbi témákról tudunk jó minőségű fotókat készíteni, az önkioldó 2-10-20 másodperces késleltetésre képes, a sorozatfelvevő pedig 2 megapixeles képeket lő gyors egymásutánban. Az automatán kívül öt egyéb szituációs mód választható, manuálisan szabályozható a színtónus, az expozíció korrekció, a kontraszt és az élesség. Geotagginget is kapunk, ez azonban csak akkor használható, ha külső GPS-vevőt csatlakoztatunk a mobilra. Íme, néhány tesztfotó:

Ha a fotós üzemmódtól nem is estünk hasra, a videófelvevő teljesen korrekt teljesítményt nyújt, hiszen segítségével 640x480 (és 640x352) pixeles és 30 képkocka/másodperc sebességű mozgóképek rögzíthetők, MP4 formátumban. Tesztvideónk:


Szoftver
Az S60 5th Edition és a Symbian 9.4 már régi ismerősünk, így kevés meglepetést okoz, azon pedig nem szabad meglepődni, hogy egy ilyen olcsó Nokia smartphone-on még nem a legfrissebb Symbian ^3 szaladgál. Az osztott nézetes naptárban találkozó, emlékeztető, évforduló és teendő kategóriás bejegyzések hozhatók létre, a Flash Lite 3.0 és RSS támogatású webböngésző pedig 7.2.5.2-es verziószámot visel magán (N8: 7.2.7.2). Az internet menüpont igen népes, hiszen ide kerültek a következő cuccok ikonjai: web, keresés, Ovi névjegyzék, Facebook, Friendster, MySpace, Amazon és Hi5. YouTube és Twitter kliens viszont nincs a készüléken. Tesztkészülékünk egyébként a 10.0.011-es firmware-rel érkezett, de egy ideje már elérhető a 11.0.008-as frissítés, mely a Bluetooth, az FM rádió és a proximity szenzor kapcsán hozott kisebb-nagyobb változásokat.

Funkciók
A többek közt albumkép megjelenítésre is képes zenelejátszó hozza a tőle elvárható szintet, így például többsávos hangszínszabályzóval is fel van vértezve. A videólejátszó viszont lehetne jobb is, hiszen az 5250-es alaphelyzetben nem tud mit kezdeni a Divx és Xvid formátumú filmekkel. A sztereó FM rádió használatához be kell dugni valamilyen fülest a jack aljzatba - az RDS funkciós és kihangosítható rádió memóriájában maximum húsz állomás tárolható el. Említést érdemel továbbá a fájlkezelő, a számológép, a szótár, az átváltó és a jegyzetkészítő, szórakoztatásunkról pedig egyetlen gyári játék, a Guitar Hero 5 Mobile gondoskodik. Office támogatás nincs.

Hardver
A 434 MHz-es órajelen ketyegő ARM11 processzor az oprendszerhez hasonlóan régi ismerősünk, hiszen ilyen chip dohog többek közt az N97-N97 mini párosban is. Szédületes sebességet senki ne várjon, de azért általánosságban véve azt lehet mondani, hogy normálisan használható kis készülék az 5250-es, melybe egyébként 256 MB NAND flashmemória és 128 MB SDRAM került, alaphelyzetben pedig mintegy 50 MB a szabad memória. A négynormás készülék GPRS és EDGE hálózatokban használható és persze a Bluetooth 2.0 támogatás sem hiányzik belőle. A 3G/HSDPA, a Wi-Fi és a GPS ellenben a távolmaradó funkciók listáját gazdagítja, és ez azért igen komoly hiányosság.

Konklúzió
Az bizton állítható, hogy az 5250-eshez hasonló, elérhető árú, igavonó ló jellegű okostelefonokra igenis szükség van, az viszont már más kérdés, hogy ebben a szektorban vajon az 5250-es a legjobb választás? Szerény véleményem szerint messze nem ez a legjobb vétel. Hogy miért? Hiszen nincs benne 3G, Wi-Fi és GPS, nem kapunk hozzá adatkábelt és memóriakártyát és alaphelyzetben nem játsza le a DivX videókat. A Nokia 5250-es kártyafüggetlen formában jelenleg mintegy 30 ezer forintos áron kapható. A nagyobb kijelzős és GPS-es Nokia 5230 csak 1-2 ezer forinttal drágább, a Wi-Fi-s és jobb kamerás Nokia 5530 pedig 10-12 ezer forinttal kóstál többet. És ez még csak a házon belüli konkurencia, az olyan riválisokat pedig már meg sem merem említeni, mint például a ZTE Blade...

További érdekes cikkek:
Nokia 5230 teszt: ütős ötös!
Nokia 5530 XpressMusic teszt: spórolós érintős
Nokia 5800 XpressMusic teszt: egy új kor kezdete
Nokia N97 mini teszt: a kevesebb több
ZTE Blade teszt: ennyit tud és csak ennyibe kerül?

További tesztek