| Méret: |
111 x51 x 13,8 mm |
| Súly: |
122 gramm |
| Kijelző: |
360 x 640 pixel |
| Mobil szélessáv: |
GPRS, EDGE, 3G, HSDPA |
| Multimédia: |
Kamera, MP3 lejátszás, E-mail, Internet, Rádió, Diktafon |
| Ár: |
shop |
| Részletek: |
teljes adatlap |
Ilyen Nokia még nem volt - kipróbáltuk a kapacitív érintőkijelzős X6-ot. A mobil iparágról elmondható, hogy így 2010-ben egyértelműen az érintőkijelző felé nyit, hiszen ma már az olcsóbb készülékekben is egyre gyakrabban bukkannak fel a touchscreenek. Az érintőkijelzőkről pedig elmondható, hogy egyre inkább kapacitív irányba mozdulnak el. Végre a Nokia is megtette első lépését ebbe az irányba.
A történet tavaly ősz elején kezdődött, amikor is a Nokia bejelentette az X6-os modellt, mely aztán valamikor tavaly év végén jelent meg a kereskedelmi forgalomban. A dolog szépséghibája, hogy a készülék csak és kizárólag Comes With Music konstrukcióban, vagyis nem túl olcsón tűnt fel a színen, és a Nokia hazánkban hivatalosan nem is vette fel kínálatába az eredeti X6-ost. Aztán idén év elején a finnek bemutatták a Nokia X6 16GB-ot, mely kedvezőbb áron kínál lényegében ugyanolyan szolgáltatási kört, mint a normál X6, bár integrált memóriáját 32 GB-ról 16 GB-ra vágták meg.
Jelen tesztalanyunk egy fekete (Black) színben pompázó Nokia X6 16GB, de itt jegyzendő meg, hogy Pink on White, illetve Yellow on White verzióban is elérhető a kicsike, értelemszerűen inkább a gyengébbik nem képviselőire hangolva. Mivel hónapok óta N97 minit használok, és mivel a két telefon elég közeli rokona egymásnak, leginkább hozzá fogom mérni az X6-ot. Na, szóval az X6 sokkal szögletesebb designt kapott, mint az N97 mini, ezenkívül pedig lényeges különbség a jóval vékonyabb kialakítás, illetve a mintegy 16 grammal alacsonyabb tömeg. Ez persze nem is csoda, lévén, hogy az X6-ban nincs szétnyitást szolgáló mechanika, illetve QWERTY billentyűzet.
- Xseries - Tavaly nyáron némi mozgolódás rajzolódott ki a finnek háza táján, történt ugyanis, hogy a Nokia ekkor védette le a vadonatúj X és C sorozatot (jóval a korábbi N és E sorozatok után). A két új kategória közül elsőként az X népesült be, egész pontosan két fővel: az X3 és az X6 a szeptemberi Nokia World keretein belül mutatkozott be. És hogy pontosan mire is vannak kihegyezve ezek az új modellek: az Xseries esetében az úgynevezett "közösségi szórakoztatás" áll a középpontban.
A hátoldal és az oldalélek teljesen matt felületet kaptak, így alig piszkolódnak, ellenben a fedlap zongoralakk fekete bevonata mágnesként vonzza magára az ujjlenyomatokat. Az összeszerelési minőséget, illetve az anyagválasztást nem sok kritika érheti, mindenesetre az
N97 mini fém hátlapja helyett ezúttal csak egy egyszerű műanyag borítást kapunk. A SIM-slotot nem az akksi környékén a hátlap mögött, hanem a telefon baloldalán lévő kis ajtó mögött találjuk, mindenesetre kártyacsere esetén így sem ússzuk meg az újraindítást. MicroSD slotot keresve sem találunk, ilyen ugyanis nincs a telcsin, vagyis be kell érnünk a 16 GB-os belső memóriával.
CsatlakozókA hangerőállító gombpár jobboldalra került, csakúgy, mint a készülékzár szerepet játszó mini csúszka, illetve a kamera exponáló gombja. A felső élen keresendő a kis kihajtható fül alá rejtett microUSB csatlakozó aljzat, a szabványos 3,5 milliméteres csati (fülhallgató, TV-kimenet), egy 2 milliméteres csatlakozó, illetve az átlagnál nagyobb bekapcsoló gomb. Szomorú, hogy egy ilyen modern készülék esetében még mindig azzal a kőkorszaki megoldással kell találkoznunk, miszerint a microUSB csak adatátvitelre használható, töltésre nem. Kíváncsi lennék, hogy a Nokia mégis milyen megfontolásból döntött eme megoldás mellett...
- Rezisztív - Az első érintésérzékeny megoldások prototípusai már a ’60-as, ’70-es években felbukkantak, az első ilyen kijelzővel szerelt mobilok megjelenésére viszont csak évtizedekkel később került sor. A régebbi és mondhatni elavultabb kivitel a rezisztív variáns, melynek felépítését valahogy úgy kell elképzelni, hogy két rendkívül vékony fólia van kifeszítve egymással párhuzamosan, közöttük pedig egy ugyancsak hajszálvékony légréteg pihen. Ha megnyomjuk a panelt, a két fólia között kontaktus jön létre és megváltozik a lapkák elektromos töltése, az elektronika pedig kiszámolja, hogy pontosan hol böktünk rá a kijelzőre. A viszonylag olcsón előállítható rezisztív képernyőket ugyan ujjal is nyomogathatjuk, azonban eredendően cerkás kezelésre lettek kitalálva és felépítésükből adódóan nem multitouch kompatibilisek.
A Nokia mobilok közül ma egyértelműen az X6-nak van a legjobb kijelzője, köszönhetően a kapacitív technológiának, mely sokkal jobban kezelhető, mint az N97 mini ugyanakkora méretű (3,2 colos), de még rezisztív panelje. A TFT technológiát is illett volna nyugdíjba küldeni és
OLED-re váltani, ettől függetlenül az X6 TFT LCD-je fényévekkel szebb képű és sokkal kontrasztosabb, mint az N97 mini kijelzője. A fekete tényleg fekete, és nem valami tejfölösen szürke színárnyalat. A karcolásálló üvegborítást kapott kijelzőn nincsenek továbbá azok a zavaró átlós csíkok, amik az N97 minin még jelen vannak, a felbontás azonban változatlanul 360x640 pixel, ami ugyan nem rekordérték, de bőven vállalható. Multitouch sajnos még nincs, de emiatt nem a kijelző a ludas, hanem sokkal inkább az S60 platformból jelenleg még hiányzó támogatás.
- Kapacitív - Amikor először vettünk a kezünkbe iPhone-t, rögtön feltűnt, hogy ennek az almás mobilnak bizony remekül kezelhető az érintőkijelzője. Nos, igen, az iPhone-ban már nem rezisztív, hanem kapacitív display teljesít szolgálatot, sok egyéb újabb riválisához hasonlóan. Ezeket a fizikailag már nem benyomható paneleket kemény üvegből, vagy műanyagból készítik, melyek alatt egy speciális vezető réteg található. Ez utóbbi elektromos mezőt generál, melyet az ujjunkkal megbolygatva a vezérlő elektronika ki tudja számolni, hogy pontosan hova is böktünk. Fontos előny a multitouch képesség, illetve a remek fényáteresztő tulajdonság. Hátrány a magasabb ár, illetve, hogy kesztyűben nem, hanem csak puszta kézzel használhatók ezek a kijelzők.
Az nHD display alatt három hagyományos nyomógomb leledzik, melyek többek közt a hívások lebonyolítására, illetve a menü előhívására hivatottak. A kijelző jobbfelső sarkánál ott az a kis médiagomb, mellyel először az 5800 XpressMusic esetében találkozhattunk. Ezzel a kis érintőgombbal villámgyorsan hozzáférhetünk kedvenc zenéinkhez, videóinkhoz, vagy fényképeinkhez. Ennek közelében helyezték el a fejlesztők a kiegészítő QVGA kamerát, a fényérzékelőt, illetve a proximity szenzort, ezenkívül pedig természetesen mozgásérzékelő is került a fedélzetre.
BelbecsA kijelzőtől eltérően a belbecs tekintetében nem igazán fedezhetünk fel előrelépést. Magyarul továbbra is a jó öreg és nem éppen villámgyors működéséről ismert, 434 MHz-es ARM processzor kergeti a biteket, ami egyébként 128 MB SDRAM és 512 NAND flashmemória társaságát élvezi. Hiába, no, a Snapdragon procis új ütős Nokiákra egyelőre még várni kell! A négynormás X6
HSDPA kontrollere csak 3,6-os letöltési tempót képes kipréselni magából, bár vélhetően kevés X6 tulaj fog majd 7,2-es sebességért sírni (a HSUPA fontosabb lenne). A b/g szabványú Wi-Fi természetesen adott, csakúgy, mint a 2.0-ás Bluetooth. Míg az N97 miniben csak egy 1200 mAh kapacitású akkumulátor van, addig az X6-ban már egy 1320 mAh-s akkumulátor teljesít szolgálatot.
SzoftverA Symbian 9.4 operációs rendszer, illetve az S60 5th Edition platform már régi ismerősünk, így erre a témára most nem igazán kívánom fecsérelni a szót. Van nekünk öt alap témánk, három betűméretünk, rácsos és listás menü szerkezetünk és három főképernyő témánk, ellenben az N-sorozatú tapimobilokból ismert alapképernyős widgetekről sajnos le kell mondanunk. Az online funkciókat összevonták egy közös internet fül alá, így itt keresendő többek közt a webböngésző, a Facebook kliens, illetve a YouTube is. Alaphelyzetben a 3.01-es Ovi Maps van a telcsin, amit érdemes 3.03-ra frissíteni, ez ugyanis magával hozza a teljesen ingyenes navigációs szolgáltatásokat. A zenelejátszó hozza a tőle elvárható szintet, ezenkívül pedig egy húszcsatornás RDS sztereó FM rádiót, Playlist DJ szoftvert, valamint diktafon funkciót is kapunk.
KameraElhúzható lencsevédőt sajnos nem találunk a telefonon, mint ahogy az én nagy szívfájdalmamra a xenon vakuról is le kell mondanunk. A dupla LED-es fényforrás természetesen adott, ezenkívül pedig az autofókusz funkció sem hiányzik és a jól ismert Carl Zeiss felirat is ott figyel az optika mellett. Felbontásból hármat kapunk, 5, 3 és 0,3 megapixelt, a képminőség nem állítható. A fókuszálás és a képek elmentése körülbelül olyan sebességű, mint az N97 mini esetében, és a képminőség is teljesen hasonló. Említést érdemel továbbá a hétféle szituációs mód, a geotagging, a három ISO fényérzékenységi szint, illetve a VGA/30 fps videófelvevő. Az olyan, manapság nagyon divatos funkciók, mint például az arcfelismerés, vagy a mosolydetektálás, de még a panorámamód is hiányzik a kamerából.
KonklúzióA Nokia nagyon korrekt munkát végzett, amikor elkészítette az
itthon kártyafüggetlenül 80 ezertől már kapható X6-ost. Esetében egy remek érintőkijelzővel felszerelt, gazdag multimédiás szolgáltatáskínálatot felvonultató okostelefonhoz van szerencsénk, mely többek között teljesen ingyenes navigációs funkcióval is rendelkezik. A belső memória 16 GB-os kapacitása ugyan nem kevés, ettől függetlenül egy microSD slot jól esett volna, ezenkívül pedig kritika illeti a készüléket a buta töltési megoldás, a hiányzó
Office és DivX támogatás, illetve amiatt, hogy nincs az alapcsomagban TV-kábel. Ha ez a szuper kijelző került volna az N97 minibe, na de ez már egy másik történet...
iPhone 4
