Méret:	112 x55 x 13 mm
Súly:	126 gramm
Kijelző:	360 x 640 pixel
Mobil szélessáv:	GPRS, EDGE, HSDPA
Multimédia:	Kamera, MP3 lejátszás, E-mail, Internet, Rádió, Diktafon
Részletek:	teljes adatlap

Visszatért a Symbianhoz a Sony Ericsson. A Satio példája azt mutatja, az irány jó, de még nem tökéletes az összhang.

Nehéz feladat áll a Sony Ericsson elÅ‘tt. A válság és a már elÅ‘tte látszódó nehézségek megviselték a márkát. Jöttek a hírek a súlyos, eurómilliós veszteségekrÅ‘l és valamit tenni kellett. Már az is felröppent, hogy az egész céget felvásárolja a Sony, végül ez nem történt meg. A helyzetet jól jellemzi, hogy az ez idÅ‘ alatt szinte kómában lévÅ‘ Motorolát sem tudták beelÅ‘zni, jelenleg is az ötödik helyen topognak. Barcelonában látszott elÅ‘ször valami fény az alagútban, amikor bejelentésre került az Idou.

Végre Symbian, végre érintÅ‘képernyÅ‘! - sóhajtottak fel sokan. Még a P-sorozat óta egy fura „átok" sújtja a Sony Ericssont. Amikor bejelentenek egy okostelefont, legyen az Windows vagy Symbian, mindig hosszú hónapok telnek el a boltokba kerülésig. Márpedig egy ilyen pörgÅ‘ piacon, mint a mobiltelefonok, még egy hónap késlekedés is sokat jelent. Az Idou se úszta meg, a februári bemutatás csak egyfajta demózás volt, közben át is nevezték Satiora, és remélhetÅ‘leg e cikk megjelenésekor már Angliában fellelhetÅ‘ek lesznek az elsÅ‘ példányok.


KülsÅ‘

Meglepett és egyúttal örültem is neki, hogy a hozzánk érkezett tesztkészülék az ezüst változat volt. Láttam a feketét is élÅ‘ben, az sem csúnya, de így ezüstben számomra kifejezetten vonzó látvány. Ha nem is akkora, mint egy Samsung HD, azért nem is egy apró, retikülbe való kütyü. Ahogy az a mai divat szerint való, az elÅ‘lapot a kijelzÅ‘ uralja, ami 3,5"-os képátlójával elég nagy, de még nagyobb is elférhetett volna (vagy a keretet kellett volna szűkebbre venni). Felbontása az nHD-nak nevezett 360x640 pixel, színekbÅ‘l akár 16 milliót is megjelenít. A valóságban is dicsérhetÅ‘, a kép szerintem simán leüti az 5800, N97 párost. A HD-t nem közelíti, viszont TFT létére nagyon szép. Rezisztív mivolta azonnal kiderül, amint a dobozban megtaláljuk a felfűzhetÅ‘ ceruzát. Ezt hagyjuk is a helyén, egyszerűen nem lesz rá szükség.

MeglepÅ‘en jó az érzékenysége, ujjal nagyon finoman használható. A körömre is reagál, csak a gyártó elég kemény plexit tett rá, így fura érzés kopogtatni. Alatta mindössze három gomb kapott helyett. Az íves, vékony, de normálisan használható billentyűkbÅ‘l a szélsÅ‘k a híváskezelést oldják meg, a középsÅ‘ a menü megnyitására szolgál, hosszú nyomásra a háttérben futó programokat látjuk. Felül, a szokásos helyén ott a hangszóró, amelynek hangminÅ‘sége és erÅ‘ssége nagyon jó. Körülötte találunk videohíváshoz kamerát, illetve fényszabályzó és arcérzékelÅ‘ szenzort. A fényszabályzó roppant érzékeny és gyors, mindig az optimális megvilágításon tartja a képernyÅ‘t. Egyvalamit viszont nem találtam meg, a mikrofont. Alul, ahol elvileg lennie kellene, csak a nyakakasztó van. Végül is mindegy, hiszen bárhová is tették, semmi baj nem volt vele, és ez a lényeg. A tetejére került a bekapcsoló és a kihangosító hangszórója. Közös bennük, hogy elég kicsik, viszont a hangszóró itt sokkal jobb helyen van, mint hátul.

Egy apró jelzÅ‘ LED is odafért, ami zöld és piros színekkel jelzi az elmulasztott eseményeket (hívás, üzenet), továbbá a merülÅ‘, töltÅ‘dÅ‘ és feltöltött akkumulátort. A burkolatot uraló ezüst színt a kétoldalt található krómhatású csíkok törik meg. Baloldalt találjuk a képernyÅ‘t lezáró csúszkát, a Fast-port csatlakozót és a memóriakártyát, ami már microSD. A túloldalt hangerÅ‘szabályzó, képgaléria, fotó és videó módváltó, illetve maga a kamera exponálója helyezkedik el. A hátlap egyszerű helyzet. Üres és sík műanyag, melyet a kamera szálcsiszolt fém ajtója tör meg. Helyesebb lenne ajtó helyett mondjuk kaput mondani, mert ekkora lencsevédÅ‘t ritkán látni. Kissé túlzásba vitték, mondjuk ez aztán úgy is véd, mint egy kapu. Egyébként épp a fém az, amit hiányoltam a telefonról. Igaz, a Samsung HD is tömény műanyag, viszont itt néha megnyekkent a hátlap és a lencsevédÅ‘ is, egyébként nincs baj az összeszereléssel, nem hullik szét. Összességében egy szép, komolynak látszó készülék, amely végre szakít a márka utóbbi idÅ‘kben megjelent egyen külsejű modelljeivel. Ideje hát belül is körbenézni.


Ismét Symbian

Még belegondolni is izgalmas, hogy több mint két éve, hogy a P1i tesztje megjelent a Mobilport hasábjain. Azóta a Symbian és a Sony Ericsson kapcsolata látszólag végleg megszakadt. Mivel a P1-en és elÅ‘djein használt UIQ rendszer szó szerint csÅ‘dbe ment, szinte már el is feledtük a régi idÅ‘ket és csak a Windows Mobile „élményével" megtuningolt Xperia jelentette az okostelefont. Mivel a nem érintÅ‘s rendszerre készült S60-al sose próbálkoztak, így miután az UIQ helyébe is az S60 lépett, logikus ötlet volt átvenni.

A Satio pontosan ugyanazt a rendszert használja, mint amit a Nokia 5800, N97 és a Samsung HD is. Ennek nyilvánvaló elÅ‘nye, hogy a használat és az alapfunkciók teljesen vagy nagyobb részben ugyanazok, mint az említett mobilokon. Mindehhez elég izmos hardvert pakoltak össze. A 600 MHz-es ARM Cortex A8 processzor és a PowerVR SGX 3D gyorsító pontosan egyezik a Samsung i8910-ben lévÅ‘vel. A RAM itt „csak" 128 MB, ami azért a Symbiannak már elég. Sajnos ez az erÅ‘ kevésbé érzÅ‘dött a Sation. Azért nem volt csigalassú, de a Samsung szélsebes működéséhez képest láthatóan gyengébb.

Zene és videó

A zene területén igazán szép karriert futott be a Sony Ericsson, köszönhetÅ‘en a Walkman márkanévnek. A Satio persze nem Walkman telefon, azonban mint a kínálat egyik csúcsmodelljeként igazán elvárható, hogy hozza a szintet. Hát sajnos nem hozza. Az elsÅ‘ csalódás akkor ér minket, ha a dobozból kivesszük a fülest. Egy gyakorlatilag teljesen szimpla, egyszerű sztereó eszközt kapunk, amit akár egy S302-höz is adhatnának. Újabb csapás, hogy 3,5-es jack nincs, viszont a fülesen sincs adapter. Ez így egyszerűen ciki, egy jóval 100 ezer feletti (a hírek szerint 150 ezer lesz kártyafüggetlenül) készüléktÅ‘l nem ezt várnánk. Némi vigaszt nyújt a 8 GB-os memóriakártya, így legalább tárhely problémánk nem lesz a zene másolásakor.

Még nincs vége, mert jön a lejátszó és megint egy csalódás. A többi Sony Ericssonból ismerÅ‘s Média menübe integrált lejátszóval nincs nagy baj, egészen addig, amíg valaki a beállításokat keresné. Van ismétlés és véletlen lejátszás, aztán ezzel ki is fújt. Gyári vagy kézi hangszínek sehol, ez teljesen idegen a márkától. Szerencse, hogy így is elfogadhatóan szól, legalábbis amennyit a gyengécske fülesbÅ‘l ki lehet hozni. Nem jár jobban az se, aki a rádióba ugrik át. Szokásos Symbian felület, egyszerűen és gyorsan behangolható. RDS? Az sincs, pedig ez már a Nokiákban is alap. Ezek a hiányosságok szoftveresen javíthatók, csak hát ezeket már alapból bele kellett volna tenni. A videóknál ezek után már csak abba lehet belekötni, hogy a DivX-et észre sem veszi, viszont ezt percek alatt megoldhatjuk, a megfelelÅ‘ lejátszó telepítésével.

FényképezÅ‘

A Satio a világ elsÅ‘ 12 megapixeles kamerával ellátott készüléke. Még pontosabb, ha hozzámondjuk, hogy a világon az elsÅ‘ként bemutatott. Hiába debütált februárban, ha nyáron a Samsung egy hónap alatt az asztalra dobta a Pixon12-t, ami már majdnem két hónapja kapható is. Azért másodiknak lenni se olyan rossz, feltéve, hogy a jelenlegi egyetlen fotós konkurens szintjéhez hasonlót nyújt.

A már említett lencsevédÅ‘ elhúzását követÅ‘en azonnal megjelenik a keresÅ‘ és lehet fotózni. A 12 megapixel mellé xenon vakut és LED-et is társítottak, ez korrekt megoldás. A LED fókusz segédfényként és videózásnál is besegít, a xenon pedig a fotózásnál hoz világosságot. Beállítások terén elmarad a Pixon12-höz képes. Többféle felbontás, makró és arcfelismerÅ‘ mód, mosolyautomatika, téma módok (pl. sport, alkonyat stb.), fehéregyensúly, idÅ‘zítÅ‘, BestPic sorozatfotó, panorámafotó, effektusok, GPS geotagging, digitális képstabilizátor. Sehol sincs az ISO, de van érintÅ‘s fókusz, amikor a kijelölt területen belül rábökünk oda, ahova fókuszálni szeretnénk, a telefon pedig ennek megfelelÅ‘en el is készíti a képet. Videóban a 30 fps VGA a maximum, ezt tényleg hozza is a telefon, azonban lassított, gyorsított felvételekrÅ‘l ne is álmodjunk. A fényképek minÅ‘sége eléggé felemás.

Tesztfotó 1
Tesztfotó 2
Tesztfotó 3
Tesztfotó 4
Tesztfotó 5
Tesztfotó 6
Tesztfotó 7
Tesztfotó 8
Tesztfotó 9
Tesztfotó 10
Tesztfotó 11

A 12 megapixelhez és a kamerában az utóbbi idÅ‘ben nagyon gyenge Sony Ericssonhoz képest nem is rosszak. A Pixon12-vel összevetve gyengébb, mivel hiába kevesebb a zaj rajta, a Samsung élesebb képet készít. Azért néhány szoftverfrissítést követÅ‘en egészen jó helyzetbe kerülhet a készülék, ha nem is fog az élre törni. Mindehhez hozzátenném, hogy a 12 megapixel önmagában totál értelmetlen egy mobilban, csak a versenybÅ‘l senki nem akar kimaradni. A fotók és videók szintén a Média menün belül böngészhetÅ‘k. A képnézegetÅ‘ teljesen sallangmentes, nincs semmi 3D galéria és ilyenek, cserében gyors. A telefon oldalra fordításával a képek és videók teljes kijelzÅ‘n nézhetÅ‘k, van lehetÅ‘ség szerkesztésre is. Újabb kérdésként merül fel, hogy miért nincs tv-kimenet, mert az se lenne haszontalan dolog.


Navigáció

Már gyárilag ott a menüben egy Helymeghatározás nevű mappa. Ebben találjuk a Google Maps és WisePilot nevű programokat. Az elsÅ‘t bizonyára nem nagyon kell bemutatni senkinek. A Google Maps abszolút jó a pillanatnyi pozíciónk meghatározására, cím keresésére és persze a műholdképek bámulására. Sajnos élÅ‘, háztól-házig való navigációt nem tud, noha útvonalat képes kiszámolni. Ezért is került fel gyárilag a WisePilot nevű kreáció. Sokat viszont ettÅ‘l se várjunk.

AlapvetÅ‘ hibája, hogy a térképeket folyamatosan online szedi le, így navigálás közben az adatforgalom is pörög keményen. Külföldre menni így egy egész vagyonba is kerülhet, tehát más megoldás felé kell nézni. Symbian-nál sajnos kissé szűkösebbek a lehetÅ‘ségeink, de két jó program azért van. Az egyik az általam is használt Garmin Mobile XT, a másik a Sygic. Szomorú, hogy a Garmin programját már nem frissítik tovább, igaz, ez a térképekre nem vonatkozik. Szerencsére a Satio se okozott gondot neki, szépen feltelepült és működött is. A GPS gyorsan behangol, érzékenysége megfelelÅ‘, de nem kiemelkedÅ‘ volt.

Adatátvitel

Teljes az arzenál, van GPRS, EDGE, 3G, HSDPA, HSUPA és WiFi is. Ennek megfelelÅ‘en nem jelent gondot a böngészÅ‘ használata, amire sok panaszunk nem lehet. Nekem egyedül egy látszólag apróságnak tűnÅ‘, de mégis hasznos ötlet hiányzott. Eddig csak az N97-nél volt olyan, hogy böngészéskor néhány másodperc után automatikusan teljes kijelzÅ‘re váltott a szoftver. Ez inkább fekvÅ‘ módban való böngészéskor fontosabb, mert a szélsÅ‘ gombok elég sok helyet levesznek. A flash tartalom se okoz gondot, ideértve a beágyazott videókat.

Azt már tudjuk, hogy nincs se közvetlen, se adapteres 3,5 mm-es kimenet rajta. A microSD-re való váltás okos és ésszerű döntés volt, az M2 kártya a PSP Go-ban jó helyen lesz. Van Bluetototh is persze, sztereó meg minden, ahogy kell. Már csak az USB van hátra, itt megint lehet elÅ‘venni az ostort. Igaz, hogy a Fast-port már évek óta egységes csatlakozója a Sony Ericssonnak, csak közben nagy nehezen kezd terjedni a microUSB. Mivel a gyártók elvileg megegyeztek, hogy ez lesz a közös szabvány, így elÅ‘bb-utóbb a Sony Ericsson is váltani kényszerül, mint a memóriakártya esetében.

Symbian saját módra

Azért, hogy ne azt érezzük, hogy egy Sony Ericsson ruhába öltöztetett Nokiát használunk, a gyártó kicsit belepiszkált a rendszerbe is. A legfontosabb, hogy a három gyári mellé két egyedi fÅ‘képernyÅ‘ témát kreáltak. Ezek egyike csak egy négypontos, lenyitható gyorslistát tesz ki a kijelzÅ‘re. Az érdekesebb a szimplán Sony Ericsson névre hallgató téma. Ekkor egy öt képernyÅ‘s megoldást kapunk. A bal szélsÅ‘ egy névjegy gyorslista. Ide kiválogathatjuk a legtöbbet hívott embereket, akiket egy érintéssel hívhatunk vagy üzenetet küldhetünk nekik. A mellette lévÅ‘ lapra könyvjelzÅ‘ket gyűjthetünk ki, de csak maximum nyolcat, a névjegyes lappal ellentétben ez nem görgethetÅ‘.

A középsÅ‘ lap az alapkijelzÅ‘. Ezen csak a zenelejátszó kapott egy közvetlen elérést, alul pedig a tárcsázó, a Média menü, az üzenetek és a Google keresÅ‘ érhetÅ‘ el. TÅ‘le jobbra van a fénykép lap. Itt a telefonnal készített képeket tudjuk kicsiben lapozgatni, egy érintéssel elküldhetjük Å‘ket, beállíthatjuk háttérnek vagy megnyithatjuk nagyban. Végül a jobb legszélsÅ‘ egy szimpla gyorsindító, ide szintén maximum nyolc, általunk legtöbbet használt programot válogathatunk ki. A felsoroltakon kívül ott van még a Média menü, ami összefogja a fotós, zenés és videós részeket. Azt nem is említem, hogy mások az ikonok, színek, köszönhetÅ‘en az egyedi témáknak. Ezeket persze változtathatjuk, elvégre ezért is Symbian a Symbian.

Alapfunkciók

Nem véletlenül hagytam a végére ezeket, mivel aki már használt vagy látott érintÅ‘s Symbian mobilt, azt nem fogja ez se meglepni. A névjegyzék korlátlan kapacitású, a nevekhez egy egész rakatnyi adatot tárolhatunk el. Üzenetírás terén semmi sem hiányzik. Van SMS, MMS és e-mail is. A szövegbevitelhez a Nokia 5800-hoz hasonlóan négyféle lehetÅ‘ség van, köztük a leghasznosabb a teljes QWERTY. Az e-mailhez tartozik egy RoadSync nevű program. A Samsung i8910-re is feltelepített szoftver az Exchange szinkronizációt kezeli, mégpedig magyar nyelven és hibátlanul. Ugyanígy kapunk Quickoffice-t a Word, Excel, Powerpoint és Adobe PDF Readert a PDF fájlok megnyitásához. A naptár terén sincs sok korlátozás, havi, heti és napi nézet, többféle bejegyzés, korlátlan memória.


A végére a feketeleves

Tulajdonképpen nagyon örömteli a Satio megjelenése. Sokan szerették a gyártó korábbi UIQ készülékeit, viszont a P1 óta sok idÅ‘ eltelt. A Satio modern, a jelenlegi versenytársakkal műszakilag összemérhetÅ‘ készülék. Sajnos vannak azonban árnyoldalak is. Tudjuk, hogy minél bonyolultabb egy készülék, annál több probléma fordulhat elÅ‘ a szoftverben. Nem kicsit volt zavaró például az, hogy a fÅ‘képernyÅ‘ témaváltásakor egyszerűen hibásan töltötte be a kiválasztott témát és kizárólag a teljes resetelés esetén javult meg (minden adat törlÅ‘dik). Aztán volt olyan is, hogy a bejövÅ‘ hívást nem tudtam felvenni, ám elutasítani sem, a telefon belefagyott, újraindítás segített. Ha ezeket a buktatókat a cikkben említett hiányosságokkal együtt (zenelejátszó, RDS stb.) kijavítják és a sebességen is csavarnak egyet, akkor a Satio valóban vonzó lehet a márka kedvelÅ‘i számára. A kérdés már csak az ár, mert a jelenlegi állás szerint 150 ezer forint körül hozhatjuk el kártyafüggetlenül. Ebbe mondjuk beleférhetett volna egy erÅ‘sebb akku is, mert az 1000 mAh-s telep legtöbbször két nap után beadja a kulcsot.

További tesztek