Méret:	115 x47 x 15,3 mm
Súly:	94 gramm
Kijelző:	240 x 320 pixel
Mobil szélessáv:	GPRS, EDGE
Multimédia:	Kamera, MP3 lejátszás, E-mail, Rádió, Diktafon
Részletek:	teljes adatlap

Strapamobilból nagyon kevés van a piacon. Olyanból, mint a Nokia 3720 Classic pedig még kevesebb. Elsőre nem is hinnénk, mennyire masszív kis telefonról van szó.

Mobiltelefonja mindenkinek van, azoknak is, akik nap, mint nap kemény körülmények között dolgoznak. Legyen az por, víz vagy egyéb megpróbáltatás, egy átlagos telefon bizony gyorsan elhalálozik ilyen használat mellett. Ezért léteznek a strapamobilok, melyek kifejezetten arra vannak, hogy meg se kottyanjon nekik egy leejtés vagy ha rájuk ömlik egy kis folyadék. A gond az, hogy ez a piac nagyon ritka.

Így volt ez korábban is, de ma talán még szűkösebb a választék. A Sony Ericsson C702, a Samsung B2100 és elÅ‘dje, a B2700 a semminél több, de ne feledjük, normál telefonból 100-nál is több típus között csemegézhetünk. A Nokia se most kezdte, elég csak az 5140-re gondolni, melynek „i" verziójára azóta is borzongva gondolok vissza. Az XXL GSM jóvoltából most itt a legújabb kihívó a Nokia 3720 Classic személyében, és azt mondhatom, érdemes rá odafigyelni.

Tényleg strapamobil?

Ez a kérdés futott át az agyamon, mikor kiemeltem a dobozából. Ez a telefon talán minden eddiginél telefonszerűbben néz ki. Márpedig ez nem feltétlen hátrány, mert sajnos a legtöbb strapamobil nem csak erÅ‘sebb, hanem kisebb-nagyobb mértékben csúnyább is sima társainál. Az 5140i emléke borzongást vált ki belÅ‘lem, hiszen a rideg és csúnya külsÅ‘re ráduplázott a terepzöld (ide mást akartam írni) szín. Na, ezekrÅ‘l szó sincs a 3720-nál. Abszolút normál készüléknek néz ki, sem mérete, sem súlya nem figyelmeztet, hogy erÅ‘sebb szerkezettel állunk szemben. A fekete-sötétszürke szín, hozzá a sárga gumis betétekkel szerintem telitalálat. Nem túl harsány, de azért nem túl komor és a sárga messzirÅ‘l is jól látszik.

Classic utóneve is stimmel, egyrészt mert tábla, másrészt mert valóban klasszikus formája van. Az elÅ‘lap felsÅ‘ fele a kijelzÅ‘é, a másik a gomboké. 2,2", ekkora a képernyÅ‘, ami teljesen elegendÅ‘ egy ilyen hagyományos telefonnak. Felbontása a szokásos QVGA (240x320 pixel), színmélysége viszont 16 millió, amit észre is lehet venni. Nagyon szép, éles, tiszta képe van, a színek is kitűnÅ‘ek. Napsütésben se jön zavarba, minél több fényt kap, annál jobban olvasható, egyszóval kiváló. Ha az elÅ‘lap és a sárgás gumicsíkok nem lettek volna gyanúsak, akkor a hátlapra pillantva már biztosan sejtjük, hogy az átlagosnál „izmosabb" mobillal van dolgunk. Az akkufedél fémbilinccsel van rögzítve, ezt legegyszerűbben pénzérmével tudjuk nyitni és zárni. A pereme mentén gumitömés húzódik, ezzel védve az akkut és az alatta lévÅ‘ SIM-et, illetve memóriakártyát. Utóbbinál mindig morgunk, ha ki kell kapcsolni a telefont a cseréhez, ám ez esetben ez inkább logikus és érthetÅ‘ lépés, odabent mégis jobban védve van.

VédettségbÅ‘l jutott az aljára is, ahol egy nagy gumifedél zárja el a víz és por útját a csatlakozók felé (a valóságban nem zárja el, de errÅ‘l késÅ‘bb). A fedél mögött egy microUSB, egy 2,5 mm-es jack és a töltÅ‘csatlakozó található. Utóbbihoz kilyukasztották a fedelet, ezért töltéshez nem kell lenyitni. A hátlapnál maradva fent látjuk a kamerát, ami semmi komolyabb védelmet nem kapott, mellette pedig a hangszóró, látszólag ez is védtelen. Oldalt körben sehol semmi, kivéve a hangerÅ‘szabályzót. Ennek védelmét enyhén eltúlozták. A gumigombok elég kicsik és olyan kemények, hogy ujjunk edzésére is kiválóak. Szerencsére az elÅ‘lapi billentyűkkel már semmi baj. Ütésállóság ide vagy oda, a gombok nagyok, ideálisan kemények, világításukkal sincs gond. Strapamobil lévén különösen fontos az összeszerelés minÅ‘sége, de Komáromban (igen, ez a telefon is „hazánk fia") a gépek és munkások jól végzik a dolgukat. Teljesen masszív minden, a hátlap átlagoshoz képest kicsit nyersebb anyaga ide tökéletes, oldalt fémkeret, a sárga részek gumiból vannak.


Indulhat a kínzás!

Az elsÅ‘ kézbevételtÅ‘l kezdve azon rágódtam, hogy valamilyen módon csak meg kellene nézni, mit is bír a telefon. Igen ám, de hát az XXL GSM nem azért adta, hogy aztán egy maroknyi törmeléket adjak vissza azzal a szöveggel, hogy „Bocs, a HÉV áthajtását már nem bírta". Végül úgy döntöttem, megelÅ‘legezem a bizalmat a Nokiának és néhány próbát teszek vele, reménykedve, hogy működÅ‘képesen és sérülésmentesen adhatom vissza a készüléket. Már az elsÅ‘ napon is többször dobáltam, lelöktem az asztalról, nyomkodás közben „véletlenül" kiesett a kezembÅ‘l, ilyesmik. Arra muszáj volt figyelnem, hogy ne betonra vagy hasonlóra ejtsem, hiszen az bizonyosan némi külsérelmi nyomot hagyott volna. Azért otthon, a szó szerint betonkemény panelben, a rajta lévÅ‘ kb. 1 centis padlószÅ‘nyegen át is szépen csattan, ha leejtjük.

Persze ez azért még nagyon kevés lett volna, úgyhogy a fotózáskor következett a keményebb menet. Még a strapateszt elÅ‘tt lefotóztam, hogy ha meg is pusztul, akkor is legyen mit kirakni tesztként az olvasóknak. Érdemes megnézni a képgalériát, hiszen a különféle „merényleteket" is folyamatosan fotóztam, így nyomon követhetÅ‘ minden.


Nem fullad meg

Kezdésnek megszórtam jó kis aprókaviccsal, melyben persze finom szemcséjű homok és törmelék is volt. Kapott elöl és hátul is, de ahogy a fotókon látszik, a 3720 simán vette ezt az akadályt. El is felejtettem mondani, hogy a tesztek alatt a készülék folyamatosan be volt kapcsolva, egy-egy próba után barangoltam a menüben, illetve lejátszottam rajta egy csengÅ‘hangot, hogy szól-e még a hangszórója. Miután alaposan bekoszoltam, szinte kínálta magát a víz. Betartva a fokozatosság elvét, elÅ‘ször csak lefröcsköltem. Túlzottan nem érdekelte, még mindig működött. Na, akkor ott a halastó, belemerítettem félig, direkt a felsÅ‘, kijelzÅ‘ felöli végével. Miután láttam, hogy nem jelennek meg hibaüzenetek, ki se kapcsol, fogtam, és szimplán beledobtam a tóba. Igaz, ez csak olyan 20-25 centi mély, de mint mondtam, nem a kivégzés volt a célom.

A tuti hatás kedvéért felkavartam az aljzaton lévÅ‘ algát, hogy az is betakarja. Kivettem, és már láttam, semmi baja nincs, még mindig működÅ‘képes. „Na, ezt kapd ki!" felkiáltással bekapcsoltam a zseblámpát és visszadobtam a vízbe, ahol 5 percig ázott. A halak sajnos nem akartak a közelébe jönni, aztán láttam, ez már nem fog meghalni. Készült néhány kép száradás közben, majd újra kicsit meglocsoltam és zárásnak megint megszórtam a kaviccsal. EttÅ‘l ugye jó koszos lett, tehát irány a céges mosdó, ahol szimplán a csap alá tettem és szépen lemostam róla mindent.

Sokat bír

Miután megvolt a kínzás, jöhetett az állapotfelmérés. Sérülésnek nyoma se volt, a kavicsok és a homok nem karcolta meg sem a műanyag elemeket, sem a kijelzÅ‘t (jó, ha nekiállok dörzsölni vagy szimplán beletaposom a földbe, akkor talán). A víz elleni védettsége is egészen jól sikerült. A legfontosabb, hogy a hátlap kinyitása után látható volt, egyetlen cseppnyi folyadék se jutott be, így az akku, a SIM és a memóriakártya nem volt veszélyben. Az alsó csatlakozókat takaró fedél csak félig látta el szerepét. Mivel a töltÅ‘nyílásnál át van fúrva, így oda nyilván befolyt a víz, ám sajnos átszivárgott az USB és a jack aljzatba is. Problémát nem okozott, hallgattam rajta zenét és még vizesen is szólt. Egyetlen apró jelenségre lettem figyelmes. A vízbe merítés után a kijelzÅ‘ világítása nem kapcsolt le. Valószínűleg a töltÅ‘nél befolyt víz okozhatott némi zavart, mert kiszárítás és egy újraindítás után azonnal helyrejött. Összességében elmondható, hogy a 3720 Classic meglepÅ‘en jól viseli a nehéz helyzeteket, külföldi oldalakon látható videókon még autóval is átmennek rajta, és ez sem teszi tönkre.


Nem tud sokat

A belsÅ‘ már jóval kevesebb meglepetést tartogat. Noha egy ideje nem volt nem Symbianos Nokia a kezemben, az S40 rendszer legújabb, immár hatodik generációja se hoz drasztikus újításokat. A telefonkönyvbe akár 2000-en is elférnek, a nevekhez bÅ‘ven elegendÅ‘ adat menthetÅ‘ el. Üzenetírásnál teljes a kínálat, van SMS, MMS és e-mail is. Az elsÅ‘ kettÅ‘nek közös a felülete, a különbözÅ‘ multimédiás anyagok hozzáadása nagyon egyszerű. Nem meglepÅ‘, hogy zenelejátszót és rádiót is találunk benne. MindkettÅ‘ ellátja feladatát, a zenénél saját hangszínt hozhatunk létre, a rádióban pedig van RDS is.

A háttérben mindkettÅ‘ tud futni és a memóriával se lesznek gondok, hála a bÅ‘vítésnek. Erre szükség is van, mert a belsÅ‘ kapacitás elég szűk, mindössze 20 MB. Adatátvitelhez GPRS és EDGE, továbbá Bluetooth és a már említett microUSB áll rendelkezésre. Sokat ne várjunk a kamerától se. Szimpla, 2 megapixeles, fix fókuszos darab. Az extrát a zseblámpaként is hasznosítható LED jelenti, videóban 15 fps QVGA a maximum. A telefon jellege miatt akár hasznos is lehet az elÅ‘re telepített Nokia Maps, bár ez a program nem kezel túratérképeket.

Tesztfotó 1
Tesztfotó 2
Tesztfotó 3

ErÅ‘s érvek

Érdekes és mindenképp ajánlható telefon a Nokia 3720 Classic. A rendkívül szűk strapabíró mobilok piacán nem vall szégyent. Talán az eddigi leginkább „telefonszerű" készülék, amely szolid külsejével takarja el erÅ‘s belsejét. Tudásban nem hoz újat, elsÅ‘sorban az alapképességekre koncentrál, de ez a többiekrÅ‘l is elmondható. Nem csak sokat kibír, hanem sokáig is bírja, hiszen egy 1050 mAh-s akkut kapott. Ezzel 3-4 napig is működik normál használat mellett. FÅ‘ ellenfelénél, a Samsung B2100-nál épp 10 ezer forinttal drágább, cserében barátságosabb külsÅ‘t, kisebb súlyt, sokkal jobb kijelzÅ‘t, nagyobb felbontású kamerát, microUSB-t ad.

További tesztek