Méret:	116 x49 x 9,9 mm
Súly:	98 gramm
Kijelző:	240 x 320 pixel
Mobil szélessáv:	GPRS, EDGE, HSDPA
Multimédia:	Kamera, MP3 lejátszás, E-mail, Internet, Rádió, Diktafon
Ár:	shop
Részletek:	teljes adatlap

A finn mamutcég ezúttal mindenképpen hozza a tőle elvárható szintet: a vadonatúj Nokia E52 a nagynevű elődökkel megkezdett úton halad, sőt robog tovább.

Bár az elmúlt években megszámlálhatatlan mobiltelefon került a kezem ügyébe, két kezemen meg tudnám számolni azon készülékeket, melyek az ˝első látásra szerelem˝ kategóriájába estek. Olyan mobilhoz pedig még kevesebbhez volt szerencsém, mely nem csak külcsínjével, hanem az első használatot követően megismert belbecsével is levett a lábamról. No, a mostani delikvensünk pontosan ilyen!

Jó ideje gondolkodom már azon, hogy a mobiltelefon iparban vajon még miért nem ütötte fel a fejét a retró láz, hiszen szerény véleményem szerint egy modern gúnyába öltöztetett és persze 2009-es tudással felvértezett Nokia 6310-es legalább olyan sokak szívét megdobogtatná, mint mondjuk egy Fiat 500-as. Bár a Nokia E52-t semmiképpen sem nevezném retró mobilnak, mégis a mai készülékek közül talán ez hordoz magában a legtöbbet a régi értékekből. Végre egy mobiltelefon, mely nem csak, mint zenelejátszó, webböngésző és kamera használható, hanem hagyományos mobilként is megállja a helyét - és ez bármily meglepő, manapság igen ritka.

Akksi

Kezdjük rögtön a készenléti idővel, ami ugyebár az optimista gyári becslések szerint a 672 órát, vagyis a 28 napot is elérheti, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a valóságban még intenzív használat mellett is lazán hozza a háromnapos készenlétet. Hogy ez minek köszönhető? Többek közt annak, hogy ezúttal nem egy 3,5-4 colos gigantkijelző figyel ránk, illetve annak, hogy egy remekbe szabott BP-4L akksi szolgáltatja az Ampert a maga 1500 mAh kapacitásával. Itt jegyzendő meg, hogy a közvetlen elődmodellben egy BP-6MT teljesített szolgálatot (1050 mAh).


Design

Ha már szóba került az előd, a Nokia E51, el kell mondanom, hogy az E52 minden tekintetben felnőttesebbé vált hozzá képest. A candybar formavilág természetesen változatlan maradt, ellenben a korábbi 12 milliméteres vastagságból sikerült lefaragni több mint 2 millimétert, igaz ezen közben a hosszúság és a szélesség körülbelül ugyanennyit nőtt.

A 100 grammos tömeg 2 grammal csökkent, és bár már az előd is fém hátlappal rendelkezett, az új modell AlMg hátlapjának a tömege érzésre körülbelül a felére esett vissza. Mind az összeszerelési-, mind pedig az anyagminőség rendben van, sőt egyszerűen remek, a telefon sehol sem nyikorog, az illesztési hézagok egyenletesen vékonyak.

Csatik és gombok

A bekapcsolási procedúra a felső élen elhelyezett gombbal hajtható végre, melynek társaságát - minő meglepő - egy teljesen szabványos 3,5 milliméteres audio csatlakozó aljzat élvezi. Milyen jó, hogy végre már nem csak a zenei mobilokon van ilyen csati, hanem egy teljesen hétköznapi Eseries modellen is!

Az E51-en még meglévő baloldali gomb és a jó öreg IrDA port nyugdíjba vonult, így az E52 ezen szekciójában már csak egyetlen (fedetlen) microUSB csatlakozót találunk (E51: alul miniUSB). Az ellentétes oldalon újdonság, hogy az E52 már dedikált exponáló gombbal tiszteli meg a fényképezőgép funkciókat, ami mindenképpen hasznos dolog, még akkor is, ha ez a gomb nem kétállású (az AF hiánya miatt).

Adatbevitel

A billentyűzet olyan, melynél jobbat egyszerűen nem is kívánhatnánk. Ezúttal nyoma sincs rizsszem méretű gomboknak és bárminemű designtrükk miatt elrontott ergonómiának, ez bizony egy oldschool normál alfanumerikus billentyűzet, még pedig akkora gombokkal, hogy még az óriási ujjméretű felhasználók is elégedettek lehetnek vele.

Hely persze bőven van a gomboknak, hiszen a nem sokkal az E52 előtt bejelentett E55-ös testvérmodellen ugyanekkora felületen sokkal több billentyűt kellett elhelyezni. A hátlaphoz hasonlóan recézett szélet kapott navigomb remek nyomásponttal bír, a mellette lévő funkció- és híváskezelő gombok pedig elegáns szálcsiszolt fémfelülettel büszkélkedhetnek. Egy apróság: a balalsó gomb dedikált Bluetooth funkcióval rendelkezik, mint ahogy azt a rajta lévő kis piktogram is jelzi.

Kijelző

Az LCD-n bőven volt mit fejleszteni, hiszen a korábbi 2 colos display leginkább az egérmozi kategóriába volt besorolható. Ez azonban már a múlt, hiszen az E52 egy 2,4 colos képátlójú, aktív mátrixos TFT panelt kapott, mely természetesen 320x240 pixel és 16 millió színárnyalat birtokosa.

Az LCD felett ott a már-már elmaradhatatlan fényszenzor, és persze a mozgásszenzoros kijelzőkép elforgatás, illetve hívásnémítás is jelen van a fedélzeten. A menü rácsos, illetve listás elrendezésű lehet, a főképernyőtéma alap, aktív és beszélgetés módra lőhető be, és megkapjuk az E75-ön megismert üzemmód váltási lehetőséget is (business/personal).

Belsőségek

600-as. Na nem Merci, hanem proci, vagyis egy 600 MHz-es ARM chip rakosgatja egymás után a biteket és byte-okat, melynek teljesítménye gyakorlatilag minden körülmények között elegendő kell legyen. Power-ből tehát nincs hiány, mindenesetre érdekes, hogy amikor egy E51-et tettem az E52 mellé, az bizony némileg gyorsabban reagált egyes parancsokra, a régi 369 MHz-es procija ellenére is. Hozzáteszem, hogy az E51-en egy már alaposan kiforrott firmware volt, az E52-n pedig egy igen korai verzió. Az operációs rendszer egyébként mi más lenne, mint a Symbian 9.3, illetve az S60 3rd Edition Feature Pack 2.

Iroda

A nagyméretű állományokkal dolgozó business júzerek örömmel veszik majd a szélsebes HSPA technológiát a maga 10,2 Mbps-os, illetve 2 Mbps-os sebességével, és ezenkívül persze a 802.11b/g szabványú Wi-Fi és a Bluetooth 2.0 sem hiányozhat a wireless repertoárból. Az integrált GPS-vevő, a digitális iránytű és a geotagging tulajdonképpen már csak hab a tortán - a telefonon gyárilag a legújabb, 3.01-es Térképek alkalmazás teljesít szolgálatot.

Vérbeli Eseries versenyzőként a QuickOffice nem csak nézegetésre, hanem szerkesztésre és új állományok létrehozására is használható, verziószáma pedig 5.3.44. A naptár négyféle eseményt (találkozó, emlékeztető, évforduló, teendő) támogat, az egyes bejegyzések helyszíne akár a térkép alkalmazásból, vagy a névjegyzékből is begyűjthető.

E-mail fronton bőséges a választék, elég talán csak annyit említenem, hogy: IMAP4, POP3, SMTP, Mail for Exchange, Nokia Messaging. Az olyan alkalmazásokon nem lepődtem meg, mint például a szótár, az aktív jegyzet, a Psiloc Wireless Presenter, a Psiloc Font Magnifier, vagy a Psiloc World Traveler, azon viszont igen, hogy még N-Gage is került az E52-re (a Solitaire és a Block Cascade Fusion játékok mellett).

Multimédia

Az E50-ben lévő 1,3 megapixeles kamera, illetve az E51-ben fellelhető 2 megapixeles fényképezőgép után most egy 3 megapixeles készséget kapunk a pénzünkért, ami mindenképpen előrelépést jelent, de a továbbra is hiányzó autofókusz miatt azért nem túl nagyot. Újdonság, hogy immár LED-es villanónk és panorámakép készítőnk is van, azonban a VGA videófelvevő (MP4) mindössze 15 fps-es sebességére nem igazán lehetünk büszkék.

A zenelejátszó és a diktafon hozza a tőle elvárható szintet, a sztereó FM rádió pedig elsősorban 50 csatornás memóriájáról, RDS funkciójáról, illetve kihangosíthatóságáról ismerszik meg. A multimédiás tartalmak a belső memórián kívül microSD memóriakártyán tárolhatók el: a kártyacseréhez a hátlapot igen, de az akksit szerencsére nem kell leszedni. A gyári alapcsomagban egyébként egy 1 GB-os microSD lapul (E55: 2 GB).

Konklúzió

A Nokia E52 egy minden tekintetben remekül sikerült készülék, mely nemes anyagokat, remek minőséget, klasszikus formát, fejlett irodai funkciókat és smartphone funkcionalitást tudhat magáénak. Ha mindenképpen negatívumokat kellene találnom, akkor olyanokat mondanék, hogy például a microSD slot a hátlap alatt van, nincs TV-kimenet, meg hogy a kamera nem autofókuszos, de ezek egy business készülék esetében tényleg csak apróságok. Nokia E52? Yes, yes, yes!

További tesztek