Méret:	123 x59 x 12,9 mm
Súly:	148 gramm
Kijelző:	360 x 640 pixel
Mobil szélessáv:	GPRS, EDGE, HSDPA
Multimédia:	Kamera, MP3 lejátszás, E-mail, Internet, Rádió, Diktafon
Ár:	shop
Részletek:	teljes adatlap

Minden idők legnagyobb tudású és egyben legjobb Samsungja járt nálunk. Az i8910 HD-t amint kézbe vesszük, onnantól le sem akarjuk tenni többé.

Február 16-a óta vártam azt a pillanatot, amikor újra élőben találkozhatom az akkor még Omnia HD névre hallgató készülékkel. A Samsung barcelonai standján komoly figyelmet szenteltek erre a modellre, és már akkor látszott, hogy megint komoly fricskát mutatnak a többi gyártónak. Végül elérkezett a nap, saját használatba vehettem a tesztkészüléket és titkon imádkoztam azért, hogy soha ne kelljen visszaadni.

A Symbian-vonal

Miért is ez a nagy felhajtás a telefon körül? A válasz a durva műszaki tartalom mellett a Symbianban rejlik. Ez az a rendszer, amely sokakat elcsábított az okostelefonok világába. Nem tagadom, magam is ezt tartom a jelenlegi legjobb mobilos operációs rendszernek, de izgatottan várom az Android feltörését is. A Samsung elég hosszú ideig ódzkodott a Symbiantól. Voltak korai kísérletek (D720 és D730), illetve halva született megoldások (D700, D710, Z600), aztán végül elkezdtek belekóstolni a dologba. A G810 volt a fordulópont, hiszen ez a modell rendelkezett a nagy ellenfél Nokia N95-ösének teljes tudásával, emellett igazi csemegeként optikai zoomos kamerát kapott. Végül megérkezett az i8510 INNOV8, ahol a sok funkció mellé becsomagolták egy olyan 8 megapixeles fényképezőt, ami a mai napig referenciaként szolgál. A tempó még most is lassabb, mint a Nokiánál, de egyre inkább kezd eloszlani a „Symbian okostelefon=Nokia" tétel.

Nagy tudáshoz nagy méret

Egy időben még a miniatűr mobilok felé haladtunk, ma meg lassan egyre nagyobb készülékek jelennek meg. Az i8910 HD nem kicsi, konkrétan a hosszúsága lehet elsőre ijesztő. Széltében és vastagságában semmi gond, ám annyira kinyújtózik, hogy túlnő az iPhone-on és a szintén nem apró HTC Touch Pro2-n is. Ennek oka elsősorban a kijelző, melyről kicsit később külön szólok majd. Az előlap nincs telezsúfolva, csupán három gomb, a hangszóró, előlapi kamera és a szenzorok találhatók itt. A két szélső billentyű a híváskezeléshez kell, a jobb oldalival lehet bekapcsolni a telefont. A középső nyitja meg a menüt, valamint hosszú megnyomására jön elő a task manager.

Szenzorból jutott kettő is, az egyik a fényerőt szabályozza automatikusan, míg a másik beszélgetés közben kikapcsolja a kijelzőt, hogy az arcunkkal ne nyomjunk meg semmit rajta. Alul és felül 1-1 külön hangszórórést látunk, ezekből sztereóban tör elő a zene vagy film hangja. Szintén felül van a 3,5 mm-es jack, ami egyben tv-kimenetként is funkcionál. Oldalt is minden letisztult, jobbján a képernyőzároló, a microUSB (végre!) és a kamera exponálója. Baloldalt pedig mindössze a hangerőszabályzó és a memóriakártya helye található. Hátul csupán a kamera helyezkedik el, de erről bőven lesz még szó. Érdekes, hogy tulajdonképpen minden műanyag rajta, csak az előlapi ezüstös keret tűnik fémnek. A legelső prototípusoknál még fém volt a hátlap, ezt sajnos lecserélték, mégpedig fényes, csúszós, ujjlenyomatgyűjtő műanyagra. Még így sincs gond a minőséggel, szépen egyben van minden, lötyögés és hasonlóknak nyoma sincs.

Micsoda kijelző!

Ez volt az a mondat, amelyet mindenki kiejtett a száján, akinek megmutattam a készüléket. Igen, a 3,7"-os képátló már eleve taglózza az embert, és akkor még be sem kapcsoltam. Ha pedig be is kapcsol, akkor mindenkinél elakadt a lélegzet. Nagyon régen mellőzöm ezt a szót, de BRUTÁLIS (így nagybetűkkel). Az AMOLED technológia és a 16 millió szín kombinációja elképesztő képminőséget ad. Kristálytiszta, rendkívül élénk színek, erős fény, döbbenetes kontraszt. A jelenleg piacon lévő minden készüléknél nem csak jobb, hanem megalázza őket.

Barátomnál járva szomorúan vette tudomásul, hogy Sony VAIO laptopjának TFT kijelzője esélytelen ezzel szemben. Külön csemege, hogy bár méretben jócskán nagyobb, felbontásában azonos a Nokia 5800-val, tehát itt is 360x640 pixelről beszélünk. Látni viszont nem lehet, mert a kép annyira tiszta, mint egy festmény, a különbség pedig durván a Samsung felé billenti a mérleg nyelvét. Koreában most találtak valahol egy nagy készlet AMOLED-et, mert hamarosan még több ilyen kijelzős készülék jön, köztük lesz olyan, amelyben még az i8910-nél is jobb lesz.

A videokamera

Ennél a telefonnál tényleg nem csak dekoráció a HD megnevezés, hiszen az i8910 a világ első, valóban HD felbontású videót rögzíteni képes mobiltelefonja. A kamera 8 megapixeles felbontásával és szolgáltatásaival önmagában is a ma kapható legjobbak között van (és már közelít a 12 megapixeles Samsung). Rengeteg opcióval találkozunk, így van arc-, mosoly- és pislogásérzékelés, tucatnyi előre programozott témamód (hajnal, ellenfény, tűzijáték stb.), makró mód, időzítő, fehéregyensúly, ISO (egészen 1600-ig), digitális képstabilizáló, WDR (Wide Dinamic Range, kiegyenlíti a képen a túl világos és túl sötét részeket), geotagging és végül a zárhang is kikapcsolható.

Ebből is látható, hogy igen sok lehetőség van a kamera pontos beállítására. Két dolog van, ami igazán hiányozhat. Az egyik a xenon vaku, helyette egy aprónak látszó, de relatíve elég erős LED-et kapunk. A másik dolog a lencsevédő. Sajnos velem is sokszor volt olyan, hogy akaratlanul is hozzáértem az optikához. Pont a védelem miatt elég mélyen van, emiatt viszont a tisztítása sem egyszerű. Kapcsoljuk át videóra és itt jön az igazi újítás. HD 720p, egészen pontosan 1280x720 pixel, ez a maximális felbontás. Elképesztő, ekkora videó a számítógépen nézve is remek élményt nyújt. A HD szabványnak megfelelően 24 fps lenne a videó sebessége. Azért lenne, mert jelenleg inkább 21-23 fps között van, tehát ezen még van csiszolnivaló. Aki nem erőlteti a HD-t, az D1 (720x480 pixel) vagy VGA módba kapcsolva stabil 30 fps-t kap. Ha pedig vicces kedvünkben vagyunk, akkor többféle lassított és gyorsított felvételeket is készíthetünk, bár ezek már csak QVGA felbontásúak. A nagyfelbontású fotóknak és HD videóknak hely is kell, ám aggódni felesleges. Az i8910-ben 8 vagy 16 GB-os beépített memóriát találunk, amit akár további 32 GB-tal egészíthetünk ki microSD memóriakártya segítségével.


A médiaközpont

A fotók és videók már elkészültek, ideje őket visszanézni. A telefonon három lehetőség is van erre. Az első, hogy simán a fájlböngészőben megkeressük és megnyitjuk az adott médiát. A második lehetőségünk a Galéria. Itt már tényleg csak a fotók és videók látszanak ömlesztve. A giroszenzornak köszönhetően a telefon elfordításával rögtön fekvő, teljes kijelzős megjelenítést kapunk. A legjópofább minden bizonnyal a Média Böngésző nevű megoldás. Ez már eleve fekve jeleníti meg a képeket, választhatóan dátum, fájlnév vagy mappanév szerint. Szokásosan az ujjunkkal tudunk lépkedni a képek között, de sokkal egyszerűbb, ha szögben megdöntjük a telefont. Ekkor a képek maguktól elkezdenek „elcsúszni", ez a Pixonban debütált megoldás még mindig látványos és okos megoldás. A videókhoz van még egy negyedik alternatíva, az ArcSoft cég gyárilag telepített lejátszója. És ha már a videóknál tartunk, akkor ne menjünk el amellett, hogy a kamerával rögzített MPEG4 felvételek mellett DivX és Xvid formátummal is megbirkózik. Nem is akárhogy! A számítógépről egy 94 perces és egy 40 perces filmet tettem rá. Minden gondolkodás vagy hibaüzenet nélkül megnyitotta és lejátszotta őket.

A kijelző mérete és minősége nagyon élvezhetővé tette a dolgot, és azon vettem észre magam, hogy már fél órája a telefonon mozizom. Gondoltam zavarba hozom, hiszen a nagyobbik videóhoz felmásoltam a feliratot tartalmazó fájlt. A csel nem sikerült, mert a készülék szó nélkül betette a feliratot a filmhez. Igazi csemege, hogy a felirat megjelenése (betűtípus, szín és méret) és időszinkronja állítható. Azt tudjuk, hogy az i8910 erejét egy 600 MHz-es ARM Cortex A8 processzor adja, amihez 256 MB RAM tartozik, ezzel számok alapján jelenleg messze a legerősebb Symbian okostelefon. A nyers számoknál meggyőzőbb volt a filmnézés közben tanúsított sebesség. A 94 perces filmbe beletekerve nem volt semmi akadás, hiába ugrottam hirtelen a közepére, 1 másodpercen belül már folytatta tovább. A fél óra filmezés se hajtotta meg nagyon, hiszen az ilyenkor megszokott forróság helyett alig érezhető volt a melegedés. Mindezen jó dolgokra jöhet a ráadás, a tv-kimenet. A Samsung ebben régi motoros, és szereztem is kábelt, úgyhogy stílszerűen egy Samsung full HD tévére kötve bizonyíthatott. Amint a galériában lévő képek is mutatják, gyakorlatilag bármit megjeleníthetünk, a fotókon és videókon kívül zenét játszhatunk vagy épp internetezhetünk is. Megfelelő tévével kiaknázható a DLNA képesség, mely teljesen vezeték nélkül, WiFi-n keresztül osztja meg a tartalmakat más eszköz felé.


A zenelejátszó

Nagy kijelző ide vagy oda, semmi nem kötelez minket állandó videózásra. Ahogy a videónál, úgy a zenénél is magabiztosan helytáll a telefon. A számokat szokásosan kategorizálva (előadók, albumok stb.) szerint böngészhetjük. Lejátszás közben a szám, az előadó és az album címén kívül látjuk az albumborítót (ha van), illetve hogy az éppen játszott szám hányadik a kiválasztott listán. Nagyméretű gombok segítségével állítható az ismétlés, véletlen lejátszás, valamint a hangzáskép és az 5.1-es virtuális térhangzás. A hangszínekből sajnos csak gyáriak vannak, de a DNSe 2.0-nak köszönhetően extra effektekkel kombinálhatjuk. A hangszínt normálon hagytam, az effektek közül a „Zenei tisztaság"-ot bekapcsoltam. Ezzel a kombinációval kellemes, telt hangzást kaptam. A gyári füles is jó minőségű, de a 3,5-es jack miatt azt használunk hozzá, amit akarunk.

Ugyanakkor a virtuális 5.1-et érdemes elfelejteni, még ebben a mobilban is inkább ront a helyzeten. Alul tudunk szüneteltetni vagy számot ugrani, a tekerés meg fokozatmentes, ha az ujjunkkal az időcsíkot tologatjuk. Lejátszás közben fordítsuk oldalra és ekkor meglepetésben lesz részünk. Hirtelen egy 3D-s, albumborítós felületet kapunk, amolyan Apple Cover Flow adaptációt. Ebben még egyszerűbb megkeresni a kívánt számot, amit rögtön el is indíthatunk. Ezzel azért nincs vége, mert van még itt egy rádió is. RDS? Van. Rádió szöveg megjelenítése? Az is van. Rögzíthető rádióadás? Igen, ez is lehetséges. 50 csatornát tárolhatunk, ebből hatot kedvencként megjelölhetünk és közvetlenül elérhetünk. Ugye azt nem is kell írnom, hogy mind a zene, mind a rádió a háttérbe tehető, ez egyértelmű a Symbiannál.

A GPS navigátor

Ha a filmeknél magasztaltam a HD-t, akkor most ez lesz a második rész, ahol ilyet teszek. Adott egy durván nagy és csodás minőségű kijelző, meg hát van GPS-vevő, szóval irány az ismeretlenbe. A készülék a beépített vevőn felül hálózati tornyokkal is segíti a behangolást. AGPS-ként egy GPS+ nevű program szolgál, mely 7 napra előre lekéri a fent repkedő holdak pályáját. Én is ezzel kezdtem és aztán csak kikerekedett szemmel bámultam, amikor még a Symbian beépített GPS részével 10 másodpercen belül pozíciót fogott. Aztán felkerült rá a Garmin XT és onnantól teljes volt az öröm. A program elindulása után 3-4 másodperc alatt megvolt a jel és mehettem is, ahova akartam. A jel nem csak gyorsan jött, hanem stabil és erős maradt végig.

Ekkora kijelzőn élmény a Garmin is, álló helyzetben néha már a másik kerületbe is „átlátni". A sztereó hangszóróknak nem gond a hangos navigálás. Egyedül az autós tartóval voltak gondjaim, de ez egyéni. Én egy univerzális megoldást használok és semmi baj nem lett volna, de az oldalsó tartó benyomja a kamera gombját, ettől egyrészt elindul a kamera, másrészt pedig utána nem reagál a telefon semmire (amint elengedi a gombot, minden rendbejön). Van épp elég fajta adapter, ez épp nem jó hozzá. Kipróbáltam a Google Maps-ot is, mely navigációra nem, de gyors keresésre inkább alkalmas. Elképesztően gyorsan fut, hiba nélkül működött ez is. Se a Garmin, se a Google Maps nem használja még a digitális iránytűt, de adott esetben ez is hasznos lehet. Nem véletlenül nem beszéltem a gyári Samsung Navigator (Route66) programról. Nincs se térkép hozzá, se navigációs licenc és mindenért fizetni kell, szóval inkább hanyagoljuk.


Az üzleti mindenes

Kicsit most távolodjunk el a 8 megapixeltől, meg a DivX filmektől, nézzük üzleti szemszögből. Első az adatátvitel és ebben sincs kompromisszum az i8910-ben. A 7,2 Mbit-es HSDPA mellett 5,76 Mbit-es HSUPA, WiFi DLNA-val, szabványos microUSB és sztereó Bluetooth jár. Ilyen felszereltség mellé már csak egy korrekt webböngésző kell és azt is megkapjuk. A Symbian gyári megoldása önmagában is jó, a Samsung viszont belerejtett néhány apróbb extrát. Az egyik az egyujjas nagyítás. Csak hosszan megérintjük a kijelzőt és utána az ujjunkkal fokozatmentesen tudunk nagyítani vagy kicsinyíteni. A másik pedig a 3D-s előzmény nézet. A böngésző mindent megjelenít, teljes Flash támogatást kapott, és megint csak a kijelző méretét és minőségét kell emlegetnem, ami sokat emel az élményen.

Olyanokról, mint a névjegyzék vagy a naptár, nem teszek említést, mert ezek eddig is tökéletesek voltak a Symbianban, ezután sincs másképp. A szövegbevitel nem jelent problémát, beállítástól függően egy óriási virtuális QWERTY-n gépelhetünk, rezgéses és hangos visszajelzéssel. Gyárilag telepítve van a RoadSync nevű alkalmazás, ez segít nekünk a Microsoft Exchange szinkronizációban. A jegyzettömb és számológép mellé megkapjuk a Quickoffice szerkesztésre nem alkalmas verzióját és az Adobe PDF olvasóját, meg egy ZIP tömörítőt. A multimédia és az üzlet párosítása a névjegykártya felismerő, amivel szöveget is szkennelhetünk.

Kőkemény csúcsmobil

Hiába írtam ennyit a telefonról, még akár majdnem ugyanennyit lehetne. Említhetném a widgetes főképernyőt vagy a közösségi oldalakra való feltöltés támogatását és még egyéb apróságokat. Lényeg a lényeg, a Samsung i8910 HD nem csak a gyártó, hanem a teljes mobilpiac új mérföldköve. Az első HD videóra képes mobilja, de sokkal több ennél. Hatalmas tudásával bármilyen vetélytárssal szemben büszkén kiállhat. A slusszpoén, hogy a híresen szűk keresztmetszet akkumulátor sem mindennapi. 1500 mAh-s kapacitása masszívan hangzik és bizony 2 napnál hamarabb csak nagyon durva használattal lehet lemeríteni. Vannak készülékek, amelyeknél kicsit szomorú vagyok, ha vissza kell adni. Ezt leginkább meg akartam tartani, de nem lehetett. A tesztelőnek se mindig könnyű...

További tesztek