Méret:	105,9 x55,3 x 12 mm
Súly:	105 gramm
Kijelző:	480 x 800 pixel
Mobil szélessáv:	GPRS, EDGE, HSDPA
Multimédia:	Kamera, MP3 lejátszás, E-mail, Internet, Rádió, Diktafon
Ár:	shop
Részletek:	teljes adatlap

Az LG végre pontosan ott változtatott, ahol szükséges volt. Az új S-Class szoftvernek köszönhetően az Arena igencsak jó mobil lett.

Érintős mobilokat gyártani viszonylag nem nagy dolog. Ami alapvetően fontos ezeknél a készülékeknél, az a szoftver. Külön kell választani az operációs rendszeres és a zárt szoftveres modelleket. A Windows Mobile-nál muszáj valami saját kezelőfelületet alkotni, mert a gyári katasztrófa. A Symbian érintős változatával nincs semmi gond és a szárnyait bontogató Android is elfogadható. A Samsung már egy ideje előállt a TouchWiz megoldással, az LG-nek viszont nem igazán volt egységes megoldása. Egészen mostanáig.

Szépen indít

A külsővel korábban se voltak nagy gondok az LG-nél. Amióta megalkották a Prada mobilt, mindig igyekeztek szép érintős telefonokat készíteni. Ez többségében sikerült is, az Arena azonban tényleg nagyon jól néz ki. Mivel érintős, így „kötelező" az iPhone-hoz hasonlítani, valamint mások szerint a Samsung Omniával is vannak közös vonásai. Nos, én ebben nem alkotok véleményt, tessék megnézni a képgalériát, mindkét mobillal közösen van fotózva, aztán majd a fórumban (kulturáltan) lehet vitázni.

Tehát ott tartottam, hogy az Arena szép. Teszi ezt úgy, hogy a forma nincs túlbonyolítva. Lekerekített sarkok, ízléses krómkeret az előlapon, az előlapi gombok eltűntetése és kész is. Pardon, a gombok megvannak, csak érintősek. Ügyesen bántak a méretekkel, hiszen még kicsivel kisebb is, mint a közeli rokonnak tekinthető Renoir. Az előlapot fémes keret fogja össze és bár elsőre nem látszik, de a hátlap is ebből az anyagból készült.

Ezt sok olvasóval együtt mi is szeretjük, a minőségérzetet nagyban növeli. Nincs is ilyen gond vele, szépen, precízen van összerakva, ahogy az elvárható. A fő tényező itt is a kijelző, ami 3"-os képátlójú és ehhez WVGA (480x800 pixel) felbontást kapott. Innentől kedve nem is kérdés a képminőség, pixel sehol, tűéles minden. A fényerő is jó, ezt a felette lévő szenzor automatikusan tudja szabályozni. Napsütésben kicsit romlik a helyzet, erre rásegít a krómkeret és a kijelzőt védő üveg csillogása (képgaléria!).
Felül van a bekapcsoló és a 3,5-es jack, jobboldalt a hangerőszabályzó és a kamera gombja, míg baloldalra a rendszercsatlakozó került. Utóbbinál pluszpont az elhúzható ajtós védelem és rögtön mínusz, hogy nem microUSB van mögötte. Kétféle színben létezik, a nálunk is járt fehéres-ezüstös és van egy fekete, utóbbi viszont csak az angol T-Mobile-nál kapható. A doboz klasszikus LG, mágneszáras fedéllel, felül a telefon, alatta lapulnak a tartozékok. Különösebb extrát nem kapunk, a töltő-headset-adatkábel hármasát egy adag kézikönyv és egy CD egészíti ki.

Az S-Class

Amint bekapcsoljuk a telefont, rögtön rájövünk, nem a külső, hanem a belső az igazi nagy durranás. Magam is szidtam korábbi tesztekben az LG menüit, hát most csak hallgattam és pislogtam, mit is alkottak is a Mercedestől ismerős S-Class név alatt. Kezdjük először a főképernyővel, mert ebből is rögtön négy van. Ezek között egyszerű ujjmozdulattal tudunk váltani, de a középső érintőgombra bökve az egész átvált egy 3D-s kockává, amit lehet pörgetni, a kívánt oldalra bökve pedig behozza az adott képernyőt. Megy a vakítás rendesen, az egész menü durván szét van animálva, még az opciók menü is hullámzik lenyitáskor. Akár idegesítő is lehetne, ha nem volna egy AMD (Radeont neki!) 3D gyorsító a burkolat alatt, amivel minden simán és finoman történik, ez nagyban emeli az élvezeti szintet.
Tehát a négy főképernyő négyféle funkciót lát el. Az egyiknél kitehetünk kilenc gyorsindító ikont, aztán van egy widgetes is. Itt megjegyezném, hogy még tanulni kell a Samsungtól, mert csupán tíz, gyárilag rögzített widgetből válogathatunk. Aztán van egy multimédiás lap, itt az általunk kedvenceknek megjelölt 15-15 fotó, videó és zene látható 3D-s kerék formájában. Ezeket mind meg tudjuk nézni, hallgatni innen is, nem kell belépni a Galériába vagy a zenelejátszóhoz. Végül egy 3D-s fotós telefonkönyvbe botlunk a negyedik lapon, ez szintén egyértelmű dolog. Ami közös mindegyiknél, a négy alsó gomb. Ezekkel a tárcsázóba, a névjegyzékbe, az üzenetekhez és a főmenübe juthatunk. A legfelső állapotsorra bökve egy gyorsmenü nyílik le, innen is elérünk bizonyos funkciókat.
A középső érintőgombot hosszan nyomva a task managerbe kerülünk. Sajnos hiába csillan fel a szemünk, az Arena csupán maximum két alkalmazást tud a háttérbe tenni, kivéve, ha JAVA-ról van szó, mert amellett nem futhat semmi. Szomorú dolog, mert más korábbi LG modellek (pl. Viewty) akár 7-9 alkalmazással is megbirkóztak. Azért aranyos, hogy ami éppen fut, annak az ikonja ugrál, de ez nem sokat segít rajta. A főmenü is ügyes megoldás. Álló helyzetben 4x4 ikont látunk, de valójában minden sorban nyolcan vannak. Ezt a sorok vízszintes görgetésével tudjuk elérni, de látványosabb megoldás, ha oldalra fordítjuk a telefont. Ekkor hirtelen az összes ikon megjelenik, kisebb méretben, de feliratok nélkül.
Ez nem gond, mert az ikonok elég egyértelműen megrajzoltak. Mivel ilyen sokan vannak, így gyorsabban hozzáférhetünk a funkciókhoz, nem 2-3 menü alá van bezsúfolva minden. Nagyon tetszett, hogy a főmenüben és a gyorsindító főképernyőn lévő ikonok sorrendje is szabadon változtatható. Ellenben meglepő, hogy nincs lehetőség téma és háttérkép beállítására. Utóbbi még érthető is, mert a főképernyők úgyis tele vannak ikonokkal, de bezzeg betűtípusból több is van. Egy szónak is száz a vége, az S-Class több fényévvel előzi meg a korábbi próbálkozásokat, és a konkurensekkel szemben is könnyen felveszi a versenyt. Szerencsére ezt a rendszert a későbbi érintős LG modellek többségében viszontlátjuk majd.


Multimédia

Miután kiveséztük az LG „S osztályát", ideje boncolgatni magát a telefon tudását. Itt van rögtön a kamera, ami 5 megapixeles felbontással, autofókusszal és Schneider-Kreuznach optikával igyekszik csábítani. Sajnos a xenon vaku eltűnt, helyette egy LED maradt, amivel sokat nem érünk sötétebb helyeken. A kezelőfelület teljesen új, a képernyő baloldalán megjelenő virtuális kerék forgatásával érjük el az opciókat. Ezekből van elég: fehéregyensúly, ISO, arc- és mosolyfelismerés, makró mód, digitális képstabilizátor, geotagging a fontosabbak. Videó terén is jó a felhozatal. Maximálisan D1 (720x480 pixel) felbontással rögzíthetünk, ezen kívül választhatunk lassított vagy épp gyorsított videót, ezek QVGA-ban örökíthetők meg.
Az mondjuk kár, hogy nem a Viewty-nál látott DivX, hanem normál MPEG4 formátumot használ, de azért ez nem katasztrófa. A videóhoz egy saját mikrofont helyeztek el a hátlapon, apró, de nagyon hasznos gesztus. Most pedig következik a kőzápor a kedves tesztelőre, mivel a tesztfotók és videók odavesztek. Ennek oka, hogy nem memóriakártyára, hanem a belső memóriába mentettem őket, majd a tesztkészülék visszaadása előtt formázáskor ezek az örök fotós mezőkre távoztak. Annyit azért elmondhatok, hogy a videókkal nincs különösebb probléma. A fotóknál szépek a színek, de elég erős a zajszűrés, emiatt a Nokiások számára ismerős „festmény-effektus" az eredmény. Van a telefonon tv-kimenet is, bár kábelt nem mellékelnek hozzá. Ha már felvenni nem, de lejátszani azért tud DivX és Xvid videókat. Az általunk felvett videókat egyből fel tudjuk tölteni a YouTube-ra, de a HTC-nél látott önálló klienst nem kapunk.
Hiba továbbá, hogy bármilyen streaming médiát kizárólag mobilhálózaton tudunk nézni, WiFi-n nem. Ugorjunk át a Galériába, mert ott megint lehet menőzni. Alaphelyzetben piciben látjuk a képeket és videókat, melyeket a szokásos módon tudunk böngészni. Rábökve megnyílik, aztán a telefont elfordítva szépen teljes kijelzőre nagyítja. Szintén ismerős, hogy az ujjunkkal tudunk lépkedni és még a multi-touch is ismerős. Itt azért sokkal jobban működik, mint a Prada2-nél, noha az iPhone-t nem éri utol. A nagy látvány akkor jön, ha magában a Galériában fektetjük oldalára a mobilt. Ekkor eltűnik minden, majd egy totál 3D-s böngésző jön be. Itt jobbról-balra és fordítva az éppen kijelölt naphoz tartozó fotók és videók érhetők el, míg a másik két irányban a dátumot változtatjuk. A léptetés persze animált, látványos, szép, akkor is, ha hasonlít az iPhone Cover Flow megoldásához. A normál fájlböngészőben nem találunk ilyen látványosságokat, de oda nem is kell, teszi a dolgát, ez a lényeg.
A belső memória egyébként igen masszív, 8 GB-os, de ha kevésnek érezzük, akkor microSD-vel még 16 GB-ot tehetünk mellé. Gyárilag nem kapunk kártyát, de e fölött ebben az esetben szemet hunyhatunk. Szerepel egy Dolby Mobile felirat is a hátlapon, tehát zenében is helyt kell állnia. A lejátszó teljesen egyszerű, egy lenyíló menüben kiválasztjuk, hogy albumok, előadók vagy más szempont szerinti rendezést szeretnénk. Rábökünk a kívánt számra és már szól is. Itt nem egy teljes képernyős lejátszó van, hanem az adott szám körül megjelenik egy animáció, amit egyébként be is lehet csukni. Itt is aktív a giroszenzor, fektetve is megy a lejátszás. Az albumképet megjeleníti, van ismétlés, véletlen lejátszás, sztereó Bluetooth, háttérben futás és sok gyári hangszín. Lehet, hogy az én fülemmel van a baj, de nekem a Dolby nem jött be. Nélküle szebben szóltak a zenék, ez köszönhető a korrekt gyári fülesnek is, de a 3,5-es jack miatt azt használunk hozzá, amit akarunk. Teljesen átalakult a rádió, amely RDS-t kapott és 50 csatornát tárol, semmi gond nem is volt vele. Újabb csemegéhez érkeztünk, melyet FM-transmitternek hívnak. Segítségével bármilyen FM sávot fogni képes eszközre át tudjuk sugározni a telefonon lévő zenét. Kipróbáltam, a kiszemelt Sony otthoni HIFI simán megszólalt, de a korlátozott hatótáv miatt a készüléknek közvetlenül mellette kellett lennie.

Adatátvitel

Ennyi multimédiás tartalmat mozgatni is kell, akár vezetékes, akár vezeték nélküli módon. Az Arena jó helyzetben van, hiszen a mobilhálózaton GPRS, EDGE, 3G és HSDPA segít minket. Aki másik eszközzel kommunikálna, annak ott a Bluetooth, az USB és sokak kedvence, a WiFi. Ha WiFi, akkor internet, ha internet, akkor böngésző. Na, ezt sikerült elszúrni a srácoknak ott Koreában. A Prada2 egészen horrorisztikus volt, ahhoz képest itt jobb a helyzet, de nem sokkal. A sebesség némileg javult, de például betöltés közben képtelen elfordítani a kijelzőt, a multi-touch pedig még mindig rosszul használható. Ráadásul a rendes weboldalakkal komolyan megizzad, a flasht nem kezeli, sokáig töltögeti és tördeli őket, sávszélességtől függetlenül. A WiFi maga teljesen jó, néhány másodperc alatt csatlakozhatunk bárhova, tehát ez a rész rendben van. Számítógéppel összekötve a 8 GB-os memória háttértárként működik és a memóriakártya is, ha van benne. Van GPS-vevő is, AGPS képességgel, de mint tudjuk, a zárt rendszer teljesen behatárolja a lehetőségeket. Jelen esetben csupán a fotózáskor való geotaggelés használja ki, valamint az előre telepített Google Maps program.

Nevek, számok, szövegek

Elég hosszúra nyújtottam a dolgot, így a végére néhány szóban említeném a klasszikus alapfunkciókat, mert azért telefonálni is lehet vele. A telefonkönyv nagyon jó, egy névhez bőven lehet adatokat tárolni. Okos megoldás, hogy nincs úgymond részletes nézet, hanem ha kiválasztunk egy nevet, akkor listaszerűen megjelenik róla minden adat. Ráadásul alatta görgethetően ott van minden szükséges opció, nem kell semmi menüben turkálni és hasonlók. Ez mind szép és jó, de ha gondok vannak a szövegbevitellel, akkor hiába a csillogó-villogó külső és belső, megbukik az egész. Szerencsére itt erről szó sincs, az Arena veszi az akadályokat. A kapacitív kijelző miatt kézírás nincs, de nem is kell. Álló helyzetben klasszikus mobilos, míg fektetve QWERTY kiosztással gépelhetünk. Talán szoftverhiba lehetett, hogy a QWERTY-nél mindig aktív volt a T9, az viszont feltétlen jó, hogy magyar nyelvnél néhány ékezetes karakter is elfért. Az SMS és MMS közösen szerkeszthető, csak az e-mail van külön.

Ide is jár extra pont, mivel zárt rendszerű telefonnál ritka a Microsoft Exchange támogatás. A készülék felismeri a kártyánkat és az adott szolgáltató e-mail beállításait előre beállítja, nekünk csak a felhasználónevet és a jelszót kell megadni. Egyedül az a fura, hogy csupán 1 MB a mérethatár, tehát 5 megapixeles fotókat nem tudunk küldeni és fogadni sem. A dokumentumnézegető miatt legalább az Office és PDF fájlok megnézhetők. A naptárban nincs sok említésre méltó. Havi, heti és napi nézet, részletesen megadható emlékeztetők, korrekt. Az ébresztő is elsősorban a jópofa grafikai megoldás miatt érdemel szót. Az időt egy virtuális óra mutatóival tudjuk beállítani. Amikor esti vagy éjszakai időpontot adunk meg, az óra háttere sötét lesz, egyébként meg nappali égboltot látunk. Az óra közepét megbökve be is kapcsoltuk, de előbb beállíthatjuk a dallamot, jelzésmódot, hangerőt, meg a napokat, de még vibrálási erősséget is. A számológépnél nem lőtték el azt a poént, hogy fekvő módban átvált tudományosra.

Komoly ellenfél

Mit is mondhatnák így a végére? Az LG Arena végre egy olyan kitörési pont a gyártónál, amelyre én magam is vártam már. Voltak jó készülékei a gyártónak korábban is, de látszik, hogy most kezdi tényleg komolyan venni magát. Ezt mutatják az eredmények is, elvégre már a világ harmadik legnagyobbjáról beszélünk. Az S-Class rendkívül jól sikerült, vannak persze csiszolandó dolgok, de felnőttek a feladathoz, hogy egy jól használható felületet készítsenek. Az Arena maga műszaki oldalról is erős, a kijelző csodaszép, erős a hardver és a multimédiás vonal is, nagyon sok panaszunk nem lehet rá. Aki eddig idegenkedett az LG-től, mint mobiltól, az vessen egy pillantást rá és ha elcsábul, már csak az anyagiakon múlhat a dolog.

További tesztek