Kissé megkésve, de a Nokia is belátta, hogy a jövő nem létezhet érintőképernyő nélkül. Az 5800, mint első ilyen modell ráadásul direkt nem csúcsmodellnek készült.

Azt szögezzük le, hogy a Nokiánál nem ismeretlen fogalom az érintőképernyő. Volt néhány ilyen modellje korábban is a finn óriásnak, azok azonban gyors úton mellékvágányra kerültek. A döbbenetes külsejű 7700, majd ennek kicsit szolidabb utódja, a 7710 szinte halva született készülékek voltak. Később Ázsiában felbukkant egy 6708 nevű telefon is, ám ez nem volt más, mint egy újracsomagolt BenQ P31. Amúgy mindmáig ez az egyetlen UIQ kezelőfelületet használó Nokia mobil. Ezek után hosszú csönd következett, majd megjelent az iPhone és miatta vagy sem, de a gyártók ráugrottak az érintőkijelzőre.

Kivártak

Noha már tavaly áprilisban előkerültek kémfotók róla, végül aztán október elején bejelentették. Hazánkban pedig a tervezettnél előbb, már január elején elindult a hivatalos értékesítés. Én is aznap kaptam egy tesztpéldányt, melyet jelen pillanatban is nyúzok és nyúzni is fogok, tehát a teszten kívül aktuális tapasztalataimat is megosztom veletek (linkek a teszt végén).

A külső megítélése mindig is szubjektív marad, azonban nekem az 5800 tetszik. Álomszépnek azért nem mondanám, de egy konszolidált, csicsáktól mentes, némileg fiatalosnak is mondható formát kapott. Az én példányom piros, ami nem csupán az oldalt körbefutó piros csíkot jelenti. Maga a burkolat bár távolról feketének tűnhet, de valójában egészen mély bordó, a hátlap pedig barnás árnyalatú. Mint ahogy egy érintős mobilnál lenni szokott, az előlap jelentős részét maga a kijelző foglalja el.

Jelen esetben a képernyő 16:9 arányú, emiatt nincs "tepsi érzése" az embernek. Alatta három gomb terpeszkedik, ezek közül kettő a híváskezelésre való, a középső a legfontosabb, ez a főmenüt nyitja meg. Felülre sem csupán a hangszóró került, jutott mellé előlapi kamera, meg szenzorok, szám szerint kettő. Az egyik a megvilágítás erejét szabályozza, a másik lekapcsolja a kijelzőt, amikor hívás közben az arcunkhoz tartjuk. Van itt még valami, az XpressMusic feliratnál. Egy apró érintőgomb, ezzel egy multimédiás gyorsmenühöz férünk hozzá.

Szabványok szerint

Érdemes először a tetejére pillantani, és elégedetten nyugtázzuk a szabványos csatlakozókat. Van itt microUSB és 3,5 mm-es kimenet egyaránt. Ám rögtön elszáll a jókedvünk, mert az önálló töltőcsatlakozó azt jelenti, lemondhatunk a microUSB töltésről. Én elhiszem, hogy száz éve ugyanolyan a Nokiák töltője, de már minden telefon töltődik USB-ről.

Annak viszont örültem, hogy a SIM behelyezéséhez nem kell szétszedni semmit. Baloldalt a felső fedelet kinyitjuk, betoljuk a kártyát és ennyi. A mellette lévő fedél alatt a microSD rejtőzik, gyárilag 8 GB-ot kapunk, ez korrekt dolog. Egyébként a hátlapot nem levenni, hanem letépni kell, gyűlölöm ezt a körömmel feszegetős, alányúlós megoldásokat. Sűrűn nem lesz rá szükségünk, de a hátlapban lakik a ceruza.

A hátlapot feledtette a csúszkás billentyűzár, amit viszont imádok. Ráadásként rezgéses módban lezárásnál egyet, nyitásnál két aprót rezeg, így vakon is tudjuk, mi történik. Több helyen olvastam, hogy gagyinak tartják a telefon minőségét. Én ezt nem mondanám rá, házon belül ott az N96, az feleennyire jó, kétszeres árért.

Változott vagy sem?

Az érdekes pillanatok bekapcsolás után jönnek. Számomra persze nem volt annyira újdonság, mivel ott voltam a hazai bemutatóján. Az ottani prototípusokhoz képest nyilván sokat javult a rendszer. Gyorsabb és stabilabb lett, a számomra egyik etalonnak tartott E71 sebességét nem éri el, de vár rá egy új szoftver, amit a külföldi fórumokon dicsérnek. A főképernyő igen egyszerű.

A felső rész ugyanolyan maradt, órával, dátummal, akku- és térerő kijelzéssel. Alatta az aktív készenlét szerkeszthető ikonjai sorakoznak. Itt elviselnék némileg kisebb ikonokat is, mert kevésnek tartom a négy helyet. Legalul két virtuális gomb, egyikük a tárcsázóba, a másik a névjegyzékbe visz. Mivel a telefonban van giroszenzor, így használható fekvő helyzetben is. Ez alól a főképernyő és néhány program kivétel, az érzékenységen még egy picit kellene csiszolni (majd az új szoftver...). A menüben sincs semmi rendkívüli. Lehet, hogy egyesek radikális változásokat vártak, de jobban belegondolva a Nokia pont hogy a logikus lépést választotta.

Adott volt az S60 rendszer, megnövelték az ikonokat, megcsinálták a virtuális vezérlőgombokat és ennyi. Mások az ikonok, de a felépítés, a funkciók mind-mind ismerősek. A beállítások menü az, ahol komolyabban változott a csoportosítás. Aki használt már Symbian S60 telefont, az néhány perc alatt rá tud állni erre is. Kár, hogy gyárilag csupán egyetlen témát kapunk, de a megjelenés óta már számos egyedi téma tölthető le hozzá. Ahogy eddig is, a menüpontok sorrendjét és helyét szabadon átrendezhetjük. Egy érintős mobilnál fontos a görgetés megoldása, főleg az iPhone-ban látott látvány után. Az 5800 nem kíván beállni a másolóversenybe. Itt a görgetősávval tudunk görgetni, illetve lehet ujjal is, de nem az iPhone-féle megoldással.

Bizonyos funkciók esetén duplán kell "kattintani", de ezekhez mind hozzá lehet szokni és ettől még jól használható, legfeljebb nem tudunk akkorát villantani a haverok előtt. Ami szintén kritikus pont, az a szövegbevitel. A finnek egyből négy lehetőséget kínálnak. Van a klasszikus telefonbillentyűzet, ezen nincs mit magyarázni. A teljes QWERTY elmaradhatatlan, ezen a gombok elég nagyok, a bizonytalanabbak használják a rezgéses visszajelzést. Elsősorban minket, magyarokat érintenek az ékezetek, ezeket külön lehet előcsalogatni, ráadásul három részre vannak osztva, annyi van belőlük. Ezek után van még két másik lehetőség. A mini QWERTY a csuklópánthoz csomagolt pengetőhöz készült. Ennek kiosztása egyezik a normállal, mi több, a kis szerkesztőablak át is helyezhető. Ugyanezt tudja a kézírásos ablak is, a Nokia szerint ehhez a ceruza való.

Beállt az ára

Mivel egy hónapja használom az 5800-t és ez még hosszú ideig így is lesz, ezért a funkciókra a blogos bejegyzésekben térek majd ki, addig is nézzétek meg a videót a cikk elején. Ezalatt az egy hónap alatt megkedveltem, noha hibátlannak nem mondanám. Jól használható, a multimédia minden részén elegendőt nyújtó mobilról beszélhetünk. A kezelőfelület logikus, mégis megvan az érintéses használat élménye. Jutott figyelem az akkumulátorra is, tehát nem követték el azt a hibát, mint az N95 és N96 esetében. Az 1320 mAh-s telep erős használat mellett is elbír két napot, az áramzabáló funkciók visszafogásával ez akár négy-öt napra is feltornázható. Időközben az ára is mérséklődött és a legelső szürkeimportos példányok után most már az eredetileg kitűzött 85 ezer forintos áron is beszerezhető. Ennyiért kapunk egy jól felszerelt, érintős mobilt, amely fontos pont marad a Nokia történelmében.

Nokia 5800-blog: egy hónap után