Hajdanán a Sony Ericsson okostelefonjai egy valódi alternatívát jelentettek. Most inkább úgy tűnik, a gyártó valamiért nem törődik ezzel a szegemenssel.

Ki ne emlékezne a legendás P800-ra, ami riasztóan bugyuta külseje ellenére sokakat elcsábított? Vagy itt van a P900-as sorozat, amely szintén szép pályát futott be. Most meg itt van a G700 és az egész olyan, mint egy félbehagyott munka. Mindjárt el is mondom, hogy miért.

Külső

A G700-G900 testvérpáros együtt mutatkozott be, hasonló külsőben, eltérő tudással, persze a G900 javára. A formatervezők nem vállaltak be semmilyen kockázatot, lévén a G700 üzleti okostelefon, így inkább a konzervatív irány mellett voksoltak. Ez rendben is van, a G700 tökéletesen illeszkedik a Sony Ericsson vonulatába, márkajelzés nélkül is rögtön rávágnánk, hogy ez kinek a terméke. Sima, egyszerű táblaforma, amit egyedül a tesztkészülék pezsgő-arany színe "ízesít" meg.

A hátlap csíkos felülete nekem a régi kanapék bársonyhuzatát vagy a kordnadrágot juttatja eszembe. A gombok is katonás sorrendben várják a tulajdonos ujjait. Mindegyikük jól használható, kellően kemények, ellentétben az oldalsókkal, amik nagyon rövid úton járnak. A két extra billentyű az üzenetkezelőbe és a jegyzetelőbe repít minket. Továbbra sem sikerül összedobni egy jó gombvilágítást, a fehér fény szolidan pislákol. Szép nagy, egészen pontosan 2,4"-os kijelző került a G700-ra, ám a méretén felül fontosabb, hogy érintésérzékeny.

Ehhez egy meglehetősen apró ceruzát találunk a bal felső sarokban. Alig észrevehető a kamera jelenléte, és itt jegyezném meg, hogy a G700-ból létezik kamera nélküli változat is, Business Edition néven. Az ismét oldalra került Fast-port csatlakozó mellett egy apró LED jelzi, ha merül vagy töltődik az akkumulátor, illetve a nem fogadott hívásokat és beérkezett üzeneteket szintén szapora villogással tudatja velünk. Szerencse, hogy nem a hátlap alatt van a memóriakártya helye, mivel köröm nélkül elég nehéz "letépni" a fedelet.

Apróbb újítások

Az operációs rendszer Symbian, melyen a már jól bejáratott UIQ kezelőfelület, némi kis frissítéssel. Sajnos rögtön a bekapcsoláskor szembesülünk a rendszer talán legnagyobb hátrányával: lassú. A gyenge processzor türelmes tulajdonost kíván, mert aki rohanós életet él, az hamar megutálja ezt a telefont. Tudni kell, hogy minden funkció, amit használunk, az a memóriában marad addig, amíg le nem állítjuk a task manager-ből. Ez abból a szempontból jó, hogy a memóriában lévő programokhoz gyorsan visszatérhetünk.

Elég helyet hagytak, mivel 18-20 program futásakor sem kiáltozik kevés memóriára hivatkozva. A lassúság viszont szörnyen idegesítő. Tényleg nem értem, hogy miért nem lehet optimalizálni a rendszert és erősebb hardvert alátolni. Különösen szembetűnő volt ez, mivel épp vele párhuzamosan volt nálam a Nokia 6220 Classic, ami viszont száguldott, pedig abban bezáródnak a programok kilépés után. Azért maga az UIQ nem egy rossz rendszer, ezt korábban is láthattuk.

Üzlet

A telefonkönyv korlátlan kapacitású, nevenként bőséges mennyiségű kiegészítő adatot tárolhatunk, legyen az telefonszám, e-mail cím, születésnap vagy más információ. Üzenetváltáskor sem jövünk zavarba, mindenünk megvan az írás alapú kapcsolattartáshoz. Az SMS, MMS és e-mail felülete nagyon hasonló, egyszerűen kezelhető. E-mail esetén kapunk Push mail és Exchange támogatást is, a csatolmányokkal is bátran megbirkózik. Megfelelő formátum esetén a Quickoffice és a PDF+ programok segítenek a megtekintésben.

Előbbi szerkesztésre is képes, ami feltétlen pozitívként értékelendő. Aztán gyorsan le is szidjuk, az adatátviteli képességek miatt. Az USB-kábel és a sztereó Bluetooth rendben van, ám a tervezők igen érdekesen gondolkodtak, mivel a 3G mellé nem pakolták oda a HSDPA-t. 2008 közepén szerintem ez nem túlzottan üdvözlendő lépés, főleg egy üzleti telefontól. Ugyanígy elvárnánk egy memóriakártyát az alapcsomagban. Kezdésnek elég tágas a 160 MB belső memória, ám tudjuk, hogy az M2 kártya elég drága, egy 128 vagy 256 MB-os jól jönne.

Különösen fura a HSDPA hiánya, ha figyelembe vesszük, hogy rendes Opera webböngészővel szörfölhetünk a világhálón. Sajnos wifi sincs, pedig az részben kompenzálhatná ezt a hiányosságot. RSS-olvasó segít csillapítani a híréhségünket, nehogy lemaradjunk bármilyen fontos vagy kevésbé fontos hírről. Nem esett szó még a naptárról, ami szintén változatlan maradt. Nem is volt szükség újításra, mivel minden olyat tud, amit szeretnénk.

Ébresztőből három jutott, ezek önállóan ismételtethetők, viszont kikapcsolva nem működnek. A számológép teljesen egyszerű, ha komolyabbat szeretnénk, akkor le kell töltenünk. A jegyzettömb átalakult, grafikusan és funkcióban is. Most már szabadkézi rajzokat, grafikákat is elmenthetünk és rendelhetünk hozzá riasztást.

Multimédia

Nem fotós mobil a G700, ezért elhagyták az autofókuszt a 3,2 megapixeles kamerából. Kettő LED-es mobilfényt tettek mellé, ami egészen erősen világít. Opciók terén sem halmoznak el minket, így biztosítva a Cyber-shot önállóságát. Állíthatunk fehéregyensúlyt, van automata panorámafotó, kikapcsolhatjuk a zárhangot, effektusokat és kereteket alkalmazhatunk, nagyjából ennyi. Videóban QVGA a maximum, jelen esetben ez teljesen megfelelő.

A fotók, videók és zenék kezelésére bekerült az újabb Sony Ericssonok Média nevű menüje. Itt a felsorolt tartalmakat tudjuk böngészni, illetve maga a zenelejátszó innen indítható. Használhatunk albumképet, van sztereó Bluetooth, meg gyári hangszínek, köztük a Mega Bass. A dobozban lévő sztereó füles teljesen alap, messze van a Walkman-ektől, de nem szól rosszul.

Az RDS-sel megspékelt rádió érdekessége, hogy a telefon ezt is képes sztereó Bluetooth-ra kisugározni. Ha pedig ismeretlen számot hallunk, akkor néhány gombnyomás és a TrackID máris megmondja nekünk, kit is hallgatunk éppen. Játékokból kettőt kapunk, melyből az egyik a világszerte nagy sikert aratott Sims2 "életszimulátor" mobil változata.

Nincs gyorsabb?

Jobb, sőt sokkal jobb is lehetne a G700-as. Először a gyenge processzort kellene kidobni, majd optimalizálni a szoftvert (lásd az S60-nál). A tudással kevésbé van gond, bár a HSDPA kihagyása elég kellemetlen, akkor is, ha bőven nem csúcsmodellről beszélünk. Kártyafüggetlenül 60 ezer forint környékén hozzájuthatunk, ami nem tűnhet olyan sok pénznek. Ennél kevesebből hozzájuthatunk egy E51-hez, ami ugyan nem érintőképernyős, de a többi területen elveri a Sony Ericssont.

Pro:

• Érintőképernyő és normál billentyűzet
• Kompakt méret
• Üzleti funkciók

Kontra:

• Lassú szoftver
• Nincs HSDPA
• Nincs wifi