Nokia N810 - finn pingvin
Méret: 72 x128 x 14 mm
Súly: 226 gramm
Kijelző: 800 x 480 pixel
Multimédia: Kamera, MP3 lejátszás, E-mail, Internet
Részletek: teljes adatlap


Nem is mobiltelefon, mégsem hagyhattuk ki a Nokia immár harmadik Internet Tablet-jét a tesztek közül. Az N810 nagyon jópofa, ám kérdéses, hogy ki fogja megvenni.

Szponzorált hirdetések

Nokia N810 - finn pingvin

Egy kicsit talán méltatlanul mellőztük az N810 megjelenését, hiszen épp a barcelonai események előtt járt nálam. El is töltöttem vele kellemes két hetet, aztán a kinti események elsodortak mindent. Hiába no, én is csak egy emberből vagyok. Általában nem jön rosszul, ha egy típus több generációja is átvonul kezeim között, hiszen így látható, merre haladtak a fejlesztések során. Az N810 esetében ez a helyzet áll fenn, ugyanis a 770 és az N800 is nálam tette tiszteletét.

Külső

A szokásos Nokia dobozban több meglepő dolgot is találtam. Mivel ez egy angliai piacos verzió volt, ezért elsőnek a töltő lepett meg, vagyis inkább az, hogy adapter nincs hozzá. Aztán volt itt még egy normál sztereó füles, valamint egy adatkábel, szokásos leírások, CD, tok és egy autós tartókészlet is. Maga a készülék nem éppen a zsebben elveszős fajta, szép nagy dög.

Kattints ide a galériához!

Egyértelműen kétkezes használatra van, én próbáltam egy kézzel, de rövid időn belül már a csuklómon éreztem, hogy hosszú távra ez nem lesz jó (226 gramm!). Az "ezzel pofán lehetne vágni valakit" érzés után közelebbről is megnéztem. Nem csúnya, összecsukva egészen egyszerű, illeszkedik az N-series vonulatba. Az előlapot szinte teljesen beteríti az óriási kijelző. Ennek egészen pontosan 4,13" a képátlója, felbontása pedig 800x480 pixel. A gyártó szerint 65 ezer színű, a képe viszont szerintem igencsak jó. Aki nem jött volna rá egyből, azoknak mondom, hogy érintésérzékeny. Erre utal a mindössze kettő gomb balra. Az alsó egyfajta Vissza funkcióval bír, míg a felső bárhonnan a főképernyőre dob vissza vagy hosszan megnyomva a task manager-t hozza elő.

Felettük egy kamera sasol meg egy fényérzékelő. Bár nagyságban és súlyban bőven túllóg egy átlagos mobilon, azért a 14 mm-es vékonysága egészen korrekt. Mindezt annak függvényében, hogy ez már szétcsúsztatható kialakítású. Bizony, a nagy tepsit még széttoljuk és még nagyobb tepsi lesz belőle. Cserében egy QWERTY gombhalmazt kapunk. Ezek a gombok persze elég nagyok (volt hely bőven), megvilágítottak, és lehetnének keményebbek. A kérdés azonban mégis az, hogy vajon ki találta ki, hogy a navigációs egység baloldalra kerüljön? Nálunk a családban is van balkezes, de tudomásom szerint a világon élő emberek igen jelentős része jobbkezes. Lehet persze így is használni, csak amíg nem állunk rá, tuti jobbra fogjuk keresni.

A hátlapra elég csak egy pillantást vetni, itt tényleg semmi sincs, lapos, mint az Alföld. Ellenben ha az oldalait körbejárjuk, akkor már látunk néhány csemegét. Elsőnek máris hadd említsem meg az elődből továbbmentett kihajtható támasztót. Amennyiben van körülöttünk asztal vagy valami sík hely, amire letehetjük, akkor használjuk. Többfokozatú, de a közbenső állapotokban a készüléket nyomkodva a saját súlyától átugrik végállásba. A felső élen sokan sorakoznak. Jobbról kezdve rögtön a stylus-ba botlunk. Ez vízszintesen van a házban rögzítve, egyszerű műanyag, nem teleszkópos. Elég igénytelen hatású, ám feladatának ellátására alkalmas. Következik egy tolókapcsoló, amely a billentyűzárat működteti.

Az ilyen megoldás nekem kedvencem, bár köröm nélkül nem biztos, hogy elsőre sikerül eltolni. Középen a tipikus Nokia bekapcsológomb, majd a hangerőszabályzó és végül egy speciális billentyű zárja a sort. Ő hivatott arra, hogy az éppen futó alkalmazásokat normál és teljes képernyő mód között átválthassuk (némelyik eleve teljes képernyőben fut). Alul bukkanunk a hátlap kioldójára, egy mikrofonra és egy memóriakártya nyílásra. Bal felén egy hangszóró, a jobb oldalt még egy ugyanilyen (tehát sztereó), meg egy 3,5 mm-es jack, a töltőcsatlakozó, végül pedig egy microUSB.

 

Kicsit visszatérve a töltő által okozott gondokra megjegyezném, hogy az USB-n véletlenül sem töltődik az akku. Még szerencse, hogy akad a polcon egy Nokia sztereó Bluetooth füles, melynek töltője ehhez is kiváló volt. Minőségi szempontból felemásan vizsgázik. Az előlap és a hátlap sötétszürke elemei fémből vannak, ez jó. Ellenben már a 770-esnél is megvolt az a jelenség, hogy az akkufedél lötyög a helyén. Hogy ezt miért sikerült az N800-ra, majd az N810-re is átmenteni, az rejtély.

Azon a képen, ahol kihajtott támasztékkal, hátulról van fotózva, látható, hogy a levehető hátlap feletti elem (ez műanyag) hullámos és nem illeszkedik a helyére. Nos, ez finoman szólva kellemetlen. Itt térnék ki a dobozban talált tokra, ami szerintem egy vicc. Kívülről igazi kínai 200 forintos műbőr, belül meg rikító kék bársony. Az elődhöz sokkal igényesebb járt, és bár ez is jól funkcionál tokként, de ciki az egész. A csúszka viszont fémből készült, stabilan, szépen működik, nem rugós, de a végállásokban rögzíti magát. Bekapcsoláskor minimális várakozás (és Nokia logó, majd kézfogás bámulás) után elénk tárul a teljes nevén Maemo Linux OS2008 operációs rendszer.

Ennek 2007-es változata volt az N800-ban, amit egyébként fel lehet frissíteni 2008-asra. Jut eszembe a frissítésről, hogy az N810-hez ugyanúgy létezik gyári frissítőprogram, mint ami a Nokia mobilokhoz is van. Le is szedtem, majd gyorsan kiderült, van újabb verzió. Néhány kattintás után már töltődött le, majd ami még durvább, hogy a letöltés idejének töredéke alatt "magába szippantotta" az eszköz. Egy gyors automata újraindulás és készen is voltunk.

A száraz műszaki adatokért rajongóknak elsorolnám, hogy a központi egység egy 400 MHz-es TI OMAP2420 processzor. Hozzá tartozik még 128 MB RAM és 256 MB Flash ROM. Túllépve ezen, a rendszer szépen működött, sebessége elég jó volt, fagyást nem tudtam kihozni belőle (átmeneti lassulás volt). A főképernyőn bal szélen három ikon sorakozik. Az elsővel a webböngészőt és a könyvjelzőket, alatta a személyes kommunikációhoz szükséges dolgok (névjegyzék, e-mail, stb.), végül a klasszikus főmenüt érhetjük el.

Felül egy Home gyorsmenü hozható elő. Ebben állítható többek között az, hogy milyen alkalmazások legyen kirakva, amolyan widget módra a kijelzőre vagy épp a háttér. Fent jobbra sorakoznak a jelzőikonok, melyek persze funkcióval is bírnak. Szabályozhatjuk a fényerő maximális mértékét (a többit a szenzor intézi), a hangerőt, a WiFi-t és az akkuról is kapunk információt. Szövegbeviteli mezőknél összecsukva hozható elő a virtuális billentyűzet. Megjegyzendő, hogy a menü már nem érzékeli, hogy ujjunkkal vagy a ceruzával böktük meg. Ugyanez nem lenne igaz a billentyűzetre, a valóságban nagyon ritkán érzékelte. Ezért aztán hagytam a fenébe, azért van ott a QWERTY, ugyebár.

Az ismerős...

Névjegyzék és e-mail, ezek gyakorlatilag változtatás nélkül jöttek tovább az N800-ról. Épp ezért róluk nem ejtenék sok szót, akit érdekel, azoknak ajánlom az N800 cikket. Ugyanígy elődjéhez hasonló például a számológép, a képnézegető vagy éppen a kiválóan működő RSS olvasó. Az internetes hívás és a chat program se nagyon okoz gondot. Mivel a kamera már fixen van beépítve, így külön lehet a videohívásokat indítani. Kissé megtévesztő a Skype látványa a menüben, mivel a készülék simán képes ilyesmire, csak éppen gyárilag nincs telepítve a program.

Azt hiszem, ilyen kijelzőn igazán jó játék a világóra, ahol Földünk kiterített térképét böngészhetjük. Rengeteg várost ismer, analóg és digitális kijelzésből választhatunk. Ebbe integrálták az ébresztőt. Egy időpontot adhatunk meg, ismétlés van, választható dallam, meg szundi és kikapcsolva is megszólal. Kapunk jegyzettömböt, meg a jó kis Sketch programot, ahol szabadkézzel rajzolhatunk bármit, aztán elmenthetjük. Meglepő, hogy még mindig csak PDF olvasónk van alapból. Igaz, hogy nagyon népszerű formátum, de azért még létezik más is.

...és ami új

Rögtön egy fontos képességről ejtenék szót, ami nem más, mint a GPS vevő. Ha már vevő került bele, akkor kapott hozzá navigációs programot. Ezúttal a Wayfinder-nek szavaztak bizalmat a finnek. Megmondom őszintén, hogy nem túlzottan erőltettem a dolgot. Egyrészt a navigálásért fizetni kell, másfelől alaphelyzetben semmilyen térkép nincs benne. Ennek orvoslása nem gond, hiszen például WiFi-n keresztül leszedhetjük, amire szükségünk van és amit a memória elbír. Tudunk böngészni a térképen, meg címeket, POI-kat keresni, viszont navigálni csak előfizetés után enged minket.

Ugyan a GPS roppant népszerű manapság, én nem érzem úgy, hogy az N810 egy PNA helyettesítő lenne. Hasznos az óriási kijelző, sztereó hangszóró és a QWERTY, de én maradok a C250-esemnél. Multimédia oldalról leginkább zenében próbál minket kiszolgálni. A lejátszó szépen működik, leválogatja a számokat album, előadó és hasonlók szerint. A háttérben futás nem kérdés, mivel minden futhat a háttérben. A 3,5-es jack pozitívum, viszont az ismétlésen és véletlen keverésen kívül nincs más. A gyári fülesen teljesen átlagosan szól, ne várjunk többet. Ellenben az internetes rádióval jól elszórakoztam.

WiFi-n pillanatok alatt leszedte a világszerte neten keresztül is sugárzó rádiók listáját. Ebben ország vagy épp a csatorna nyelve alapján kereshettem. Csábítónak tűnt az argentin helyi adó, ugyanakkor a magyarok között csak a kisebbek voltak megtalálhatók. Azonban az N810 ennél okosabb, így áthidaltam a gondot. Megnyitottam a webböngészőt, rádió honlapja beír, majd ott megkerestem az on-line hallgatás menüt. Ekkor ugyanúgy a médialejátszó jött be, el is indult az adás.

Már csak el kellett mentenem a kedvencek közé és legközelebb másodpercek alatt bejött. Mivel Internet Tablet a neve, ezért a webböngészőre főleg illett odafigyelni. Az elődben is jó volt, ebben még egy picit jobb lett. Szinte minden létező tartalmat támogat, legyen az flash vagy más. Sőt, az igazán jó, hogy a beágyazott flash videókkal is megküzd. A Mobil Portálon, YouTube-on vagy más oldalakon lévő videók mind megnézhetők. Kár, hogy valamilyen okból nem bírja az iramot. A hang szépen és folyamatosan szól, de a kép bizony lemarad, akadozik. Furcsa volt az is, hogy bizonyos oldalaknál nem tudtam az ujjammal tologatni a weblapot, máshol meg működött.

Mindezekkel együtt internetezni tényleg remek élmény vele, már majdnem egy laptop előtt érezzük magunkat. Találtam egy gyárilag telepített parancssor alkalmazást rajta, ami teljes kijelzőn roppant vicces látvány. Érdemes viszont a programtelepítőbe belépni. Itt letölthetjük a jelen pillanatban elérhető szoftverek listáját. A tesztelés idején ezek száma már 100 fölött volt. Csemegéztem is belőle, mert némelyik kifejezetten jó. Ilyen volt a Pidgin Messenger program. Majdnem ugyanúgy tudtam vele MSN partnereimmel beszélgetni, mint egy PC előtt.

Vagy említsük meg a Maemo Wordpy-t, ami egy remek Word kezelő és szerkesztő. Volt még itt olyan, hogy Camera. Nevéhez méltóan ez arra jó, hogy a beépített kamerával fotózni is tudjunk (egyébként VGA). A pálmát talán mégis az lxDoom-nak adnám. A leghíresebb PC játékok egyike az N810-en is játszható. Remekül fut, csak az irányítást kell jól beállítani. Maemo recorder, ami diktafont varázsol elénk és még elég hosszan sorolhatnám. Ezekhez persze mind-mind memória kell, abból viszont nem lesz hiány. Az N810 rendelkezik egy normál memóriával, amely gyárilag kb. 150 MB-ot jelent. Rajta kívül van egy beépített belső memóriakártya, ez 2 GB-os. Legvégül ott van a miniSD bővítés, melybe maximum 8 GB-os kártyát illeszthetünk.

Végszó

Én jól elszórakoztam vele, amíg nálam volt. Hordozni nem túl kellemes, viszont internetezésre, rádiózásra, e-mail-ekhez nem rossz. Még az elég combos, 1500 mAh-s polimer akku is szépen bírja. Az előrejelző elég pontos, teljesen feltöltve nekem kb. 6 óra internet rádiózás után merült ki. Ez folyamatosan WiFi használat, igaz, kikapcsolt kijelzővel. Mindenkép érezni a változást az N800-hoz képest, jó a QWERTY, a Linux is rendben van, a GPS-t én annyira nem éreztem szükségesnek. Csak a tény attól még tény marad: ez nem egy mobiltelefon. Második készüléknek nagy és nehéz, aki meg hibridet akar, az vagy mobil és laptop kombóval vagy egy PDA mobillal fog rohangálni. Tehát a legnagyobb kérdés megmaradt, miszerint ki az a szűk célközönség, akinek ilyenre van szüksége?

Szponzorált hirdetések

Bada: olcsóbb és jobb lesz, mint az Android

A Samsung saját, linux-alapú platformjával, a badával kapcsolatban fedett fel néhány érdekes részletet. Egyúttal kritikával illették a jelenleg elérhető rendszereket.

Bada: olcsóbb és jobb lesz, mint az Android
Bada: olcsóbb és jobb lesz, mint az Android
Forrás:
Mobil Portál

Cimkék:

FN.HU tech -tudomány rovat cikkei

Ha minket már kiolvastál

Profession állások

további állások