Méret:	99 x50 x 12,5 mm
Súly:	86 gramm
Kijelző:	240 x 320 pixel
Mobil szélessáv:	GPRS, EDGE, HSDPA
Multimédia:	Kamera, Videó, MP3 lejátszás, E-mail, Internet, Rádió, Diktafon
Ár:	shop
Részletek:	teljes adatlap

A Sony Ericsson ismét bebizonyítja, hogy igenis képes újra és újra dögös, szemrevaló, akarom-akarom érzést kiváltó készüléket alkotni, akár a fotó, akár - jelen esetben - zenei készülék kategóriában.

Egy nagyon rövid családfa előzetessel kezdeném, hiszen a Walkman márka megér egy misét. Ugyebár a W800 volt az első, a nagy, a komoly, kifejezetten zenére kihegyezett mobil, ennek megfelelő tartozékokkal és mindenki ámult, hogy "Ja, így is lehet mobilt csinálni?". Nagy méretű memóriakártya, eszméletlen jól szóló agybadugós füles, Walkman zenelejátszó. Ezt követte a szintén nagy sikerű W810, majd W850, ezek után néhány kevésbé Walkman-nek - dizájnfonnak inkább - nevezhető készülék a W610 és W660 esetében. Az első komolyabb áttörést talán a W580 hozta, amely a Fitness funkcióval és a Shake Controllal már kicsit többet nyújtott a megszokott Walkman érzésnél.

Mostanra nagyon-nagyon unja mindenki szegény W910-et, hiszen mindent tudunk róla, ezer meg egy kémfotót láttunk, akár hivatalosat, lassan pedig beszivárog a sufni GSM-ek kirakatába is. Pedig unalomról szó sem lehet, amint kézbe fogjuk őfelségét. Már a nyár eleji Művészetek Palotája-beli sajtótájékoztatón ő volt az egyik Sony Ericsson, akivel a leginkább szimpatizáltam. Az ok egyértelmű: egyszerű dizájn, slider és vékony kialakítás és hatalmas kijelző. Nálam az első körben már nyerő volt. Igaz, a dögös vörös talán jobban illett volna egy hölgyhöz, de egyértelműen állíthatom, a Havana Bronze szín uniszex, ahogy a fekete is.

Gyári doboz és tartozékok 

Furcsa a doboza, nem a megszokott papír, illetve az is, hanem egy átlátszó műanyag, amiben például a karácsonyfadíszeket tudjuk megvenni. Ebben van a telefon színéhez passzoló papírdoboz. Érdekes, hogy a telefon alaphelyzetben a hasán fekszik a gyári csomagolás szerint. Mellette a szintén színben egyező M2 USB-s kártyaolvasó, amit imádni fognak a Sony Ericsson tulajdonosok. Nagyon reméljük, hogy ezentúl ez is szériatartozék lesz! Természetesen adott a fél kilónyi használati utasítás mellett a HPM-70 Walkman headset, a DCU-65 fekete, rövidített változatú adatkábel és az 1 gigás Memory Stick Micro, avagy M2 kártya.

Külső

A Sony Ericsson jóvoltából egy Havana Bronze változatot kaptunk meg tesztelésre függetlenül, live-mentesen. A gyártói logo (elvégre hivatalosan csak a prios szolgáltató fogja forgalmazni ebben a színben a W910-et) alul helyezkedik el, alig észrevehető. Szerencsémre elég hosszú ideig tudtam használni, hogy a K810-et csak fotózás céljából kelljen elővennem. A szín kérdése elég érdekes. A legtöbben első körben csúnyának találták, de pár perc után mindenkinek megváltozik a véleménye róla. Én is hasonlóképpen voltam, eredetileg jobban örültem volna egy piros vagy fekte változatnak, azonban ez is nagyon szép. A képeken nem látszik, élőben milyen is lesz.

 

A kialakítás leginkább egy lekerekített téglalapra emlékeztet, amely alapvetően ezt a középbarna színt kapta, azonban az oldala - amely fém! - aranyos bevonatot kapott, ahogy a díszítő elemek is (pl. Walkman logo a hátlapon, kameragyűrű). A hátlap egyébiránt a 2 megapixeles, fixfókuszos kamerát "rejti", bár inkább a kiemeli szó jobban esne. Találunk egy kis kapcsolót is, ez segíti a hátlap levételét, tehát nem kell leküzdeni róla, egyszerű a módszer.

Shinobu (annyira eltalált ez a név!) bal oldalán csak a rendszercsatlakozó helyezkedik el, méghozzá elég magasan ahhoz, hogy ha töltőn, kábelen, akárhol van a telefon, simán meg tudjuk fogni és nincs útban. Azért egy védőgumit kaphatott volna. Mivel felül csak a bekapcsológomb és a Walkman gyorsgombja leledzik - úgy elrejtve, hogy hirtelen nem is találtam -, valamint alulra semmit sem raktak, hogy könnyű legyen felcsúsztatni a fedlapot, így minden egyéb fontos billentyű a jobb oldalra zsúfolódott. A csúszka egyébként elsőosztályú, kellő erő van benne, nem áll meg félúton, nem gondolkodik, teszi a dolgát. Annyit azért megemlítenék, hogy oldalirányban negyed-fél mm-t mozog. 

Felülről lefelé haladva a sorrend a hangerőgomb párosa, amely igencsak nehezen található meg telefonálás közben, az M2-es kártya nyílása, valamint a kamera gyorsgombja.

Kijelző, gombok

A kijelző nagy méretű, 37x49 mm és QVGA felbontást kapott, ahogy az ma egy jó mobilhoz illik. A színek gyönyörűek, a kijelző inkább W580 mint W850, legalábbis ami a fényerőt és színhatást illeti. Alatta található a navigációs gyűrű, amely ötirányú és amennyiben Walkman üzemmódba kapcsoltunk, gyorsgombként is funkcionálnak szokás szerint. Fontos érdekesség, hogy a két szoftgomb, valamint a híváskezdeményező és befejező gombok alatt a C mellett a másik oldalon eltűnt a vissza nyíl, helyette a tevékenység menü gyorsgombja foglalja a helyet, amely W mobil esetében dicséretes (itt a hívás-események, az éppen futó alkalmazások, a saját magunk által beállítható kedvencek menü és az könyvjelzők listája található). Az új kezelésnek köszönhetően nem is hiányzik a vissza nyíl, ugyanis a kijelzőn már nem csak két lehetőség közül tudunk választani, hanem a K850-ben megismertek szerint három közül. Ez alapképernyőn a Média, Menü és Kapcsolatok. Sok kérdést előzök meg azt hiszem, ha megemlítem a kijelző jobb sarka alatti pici fényérzékelőt, amely a billentyűzethez nem nyúl, ellenben kénye-kedve szerint módosíthatja a kijelző fényerejét. Ez utóbbinál nem túl nyerő, hogy nincs besüllyesztve picit a házba, így könnyen karcolódik majd.

A numerikus billentyűzet nem a szokásos, tehát nem különálló gombokból áll, hanem a W850-nél megismert elrendezést kapta, de nagyon puhák, laposak és nem süllyesztettek. Jobbkezesek utálni fogják a kettőskereszt gombot.

 

Üzenetkezelés és telefonkönyv

A telefonkönyvbe kereken 1000 nevet tárolhatunk el, összesen 7000 számmal. Maga a telefonkönyv felosztása nagyon régóta nem változott, elvégre, ami jól kezelhető és logikus, azt miért bántsuk. Ennek megfelelően a szokásos adathalmazt adhatjuk egy-egy kontakthoz (sok számmal, születésnappal, képpel, hanggal). Ötletes és roppant hasznos az új fícsör, ami szerint a főképernyőn elkezdünk egy számot bepötyögni és ha azt ő megtalálja a telefonkönyvben, azonnal jelzi nekünk, már akár néhány karakter után. Az SMS és MMS a K850-nél megismert, a régebbi bevitelhez képest annyi a változás, hogy mindig látható az óra és új smiley-kat kapunk érzelmeink kifejezéséhez. Ha valaki még nem tudná, a nemzeti karaktereket kell átállítani, ha véletlen a gyári beállításoknál nem egészen 160 karakter lenne egy SMS. MMS-nél ugyebár egy alsó ikonsort látunk, megkönnyítendő saját dolgunkat.

Jópofa az e-mail beállításnál a varázsló, amely 4 lépésben kéri el az összes számára szükséges adatot a megfelelő kapcsolathoz. A nagyobb és ismertebb levelezőrendszerek beállításait alapból ismeri. Előrebocsátom, hogy egy-egy hosszabb szöveg vagy SMS írásához hozzá se kezdjenek a hosszabb körmökkel rendelkezők. Nem jó. Ellenben pici körömmel - állítólag - nagyon jó a kezelése.

Szórakozás

A gyárilag beépített három játék a Lumines Block Challenge, a Marbles Madness 3D és V-Rally 3D névre hallgatnak. Ebből az első egy nem túl szokványos tetrisz, ami talán némi térlátást igényelhet, a második a giroszkópot kihasználó pályáról-a-golyót-nem-leejtős, telefont-hülyén-forgatós játék. Egyébként ahogy már a K850 tesztnél is említettem, nagyon jópofa, csak igen komoly idegrendszer kell hozzá, hogy legalább az első pályát végigvigyük.

Szórakozásra invitál minket még a TrackID, a video-, photo- és music DJ, bár ezeket a K700-nál és K750-nél nagyjából kiveséztük. A Bluetooth-os távvezérléssel simán kiidegelhető egy-egy, a gépnél túl sokáig ülő családtag, és nem utolsósorban az ágyból való távvezérlésre is tökéletesen alkalmas, legyen szó zenéről, asztalról vagy akár powerpointról. A beépített diktafon szokás szerint a szabad memória erejéig hajlandó rendelkezésünkre állni.

Szervező

Itt található a főmenüből száműzött, ám nagyon szeretett fájlkezelő. Riasztásból ötöt kapunk szokásosan ismétlődéssel, névvel, képpel és saját hanggal, ahogy eddig. Ugye említeni sem kell, hogy kikapcsolva is ébreszt a készülék? A számológép maradt alapfunkciós és nem okozott újdonságot a naptár, amely heti és havi nézetet és ismétlést is képes produkálni, nem is beszélve a stopperről, kódmemóriáról, időzítőről feljegyzésekről és feladatokról.

Kamera

Remélem, senki nem döbben le, hogy egy 2 megapixeles, fixfókuszos telefonról kell beszéljek, így sajnos Shinobu is megerősíti a gyártó által felállított szabályt, hogy zenemobilba minek autofókusz?! Fekete pont! A hátlapon látható kamera arany köre elég hamar le fog kopni, köszönhetően annak, hogy a telefon a hátlapján kicsit instabil, mivel pont ezen a kitüremkedésen nyugszik. A kialakításnak köszönhetően fektetve kell fotóznunk (á lá Cyber-shot). A beállítások a megszokott butítottak picit, felvételi mód, felbontás, éjszakai mód, önkioldó, fehéregyensúly, hatások, mentés helye, auto forgatás és zárhang. A videó felvétele 240x320 pixel, mindezt MP4 kiterjesztésben veszi fel, de a 15 fps sebesség elég gyatra minőséget produkált a tesztkészüléken valamiért.

Ilyen videót készít

 

Média

A K850-nél ismertetett maradt a menü, így megtalálhatók a fényképek, a zene és a videók. A giroszkóp segítségével gond nélkül forgathatjuk is. A forgathatóság megmarad a képek, videók nézegetésekor is. A zene menüpontnál természetesen a Walkman lejátszóba jutunk. Ilyenkor a teljes fedlap navigációs része narancsban kezd úszni. Már ami a háttérvilágítást illeti. Ez a Walkman lejátszó a legújabb, képi megjelenést változtathatunk, könnyű a keresés, hiszen szinte mindenféle kívánság szerint lehet rendezgetni a fájlokat. A Shake Control funkció aranyos fícsör (ki találta ezt ki, hogy az icipici Walkman gombbal együtt működik?), de a Megabass is adott. Ha már zeneiség, ne feledkezzünk meg az RDS-es, sztereó FM rádióról sem, amely egyezik a rég megismerttel, tökéletesen teszi a dolgát. A hangerőgomb hosszú lenyomásával kereshető új állomás, illetve beállított állomások esetén léptetőnek is használható. Ha már Walkman mobil, a HPM-70-es agybadugós füles jár a szetthez az 1 gigabájtos M2-es kártyán kívül. Hogy mikor lesz végre microSD a Sony Ericssonokban, ki tudja?

Beállítások

A témák között rálelhetünk flash-es változatokra az egyszerűek között, így nemcsak megváltoznak az ikonok, de a menü felépítése sem 3x4 ikonos, hanem lehet vízszintes, félkör, stb. A poén az egészben az, hogy két témánál (Soundscape és Hidden Peak) a háttér mozog. Na de nem akárhogy, a giroszkópot kihasználja a W910, így a háttér mindig abba az irányba mozog, amerre a telefont döntjük. Érdemi haszna nincs, de rá lehet kattanni.

Adatkommunikáció

A GPRS-en kívül teljes a tárház, EDGE, 3G és HSDPA is megtalálható benne, így igazán gond nélkül szörfözhetünk a neten. A beépített böngésző jól konfigurálható, tud vízszintes módot is, a QVGA felbontás pedig bőven elég az oldalak megfelelő méretének megjelenítésére (értsd: nem kell 3 szavanként görgetni). Helyi adatátvitelre az USB és a 2.0 Bluetooth adott, illetve a mellékelt kis kártyaolvasó.

Az akkumulátor üzemideje nagyon sok mindentől függ, így a használt hálózattól, valamint, hogy a Bluetooth be van-e kapcsolva. 3G hálózaton két nap maximum, amit bír nem sok nyüstöléssel, de kikapcsolva a nagy fogyasztókat 3-4 napig is elketyeg.

Konklúzió

Nagyon elnyerte tetszésünket a W910, nemcsak a külső kialakítás, de a belső belbecs miatt is. A Média újdonsága, a sokrétű adatkommunikáció és a gyári tartozékok sokasága nagyon pozitív benyomást keltett bennünk.

További tesztek