Méret:	103,5 x54,4 x 14,8 mm
Súly:	112 gramm
Kijelző:	240 x 400 pixel
Mobil szélessáv:	GPRS, EDGE, HSDPA
Multimédia:	Kamera, Videó, MP3 lejátszás, E-mail, Internet, Rádió, Diktafon
Ár:	shop
Részletek:	teljes adatlap

Az LG jelenleg az ötödik legnagyobb mobilgyártó a világon. A Viewty most azt szeretné bebizonyítani, hogy nem csak csokimobilokat tudnak gyártani, hanem komoly csúcsmodelleket is.

Amikor megjelent a Prada, sokaknak tetszett a készülék, meg ugye a teljes érintőképernyő is új feeling volt. Azonban a nagy divatcég neve mögött műszakilag egy elég átlagos, középkategóriás tudás rejtőzött. Ráadásul az LG-nek sem volt igazán csúcsmodellnek nevezhető típusa, így összeültek a tervezők, hogy alkossanak egyet, ez lett a KU990, más néven Viewty. Nem is akarom az olvasót untatni száraz bevezetővel, inkább csapjunk rögtön a közepébe.

Külső

Jó kiindulópont, hogy annak idején a Prada-t is én teszteltem, így könnyebben összehasonlíthatom őket. A Prada a nevéhez illően elegáns csomagolást kapott. Mi egy remek kis LG papírtáskában kaptuk a készüléket, egy töltő és egy adatkábel társaságában. No persze aki majd megvásárolja, az kap hozzá rendes dobozt is, továbbá sztereó fülest, meg leírásokat és ilyesmik. Köztük van egy stylus is, amely inkább hasonlít rúzsra, mint ceruzára. Én csak képekről láttam, de mivel csak felfűzhető a telefonra, így nem kötelező használnunk. Nincs kétségem afelől, hogy egyértelműen szépnek tituláljam, de másképpen szép, mint a Prada. Ott nyilván a csillogó, lakkozott felületek adtak neki megjelenést.

Ehhez társult a szögletes, minimalista forma. Éppenséggel a Viewty sem nagyon gömbölyű, legfeljebb az alsó rész, így aztán fel is idézi a Pradát, de mégis más. Vizsgáljuk meg minden oldalról, úgy előjönnek a változások. Az előlapon egyértelműen uralkodó elem a kijelző. Ez a műszaki adatok alapján ugyanaz maradt, tehát 3" a képátlója és 240x400 pixel (WQVGA) felbontással bír, 262 ezer szín mellett. Természetesen érintésérzékeny, és a használatkor szembetűnik, hogy jobban használható a Prada megoldásával szemben. Igaz, hogy a videotesztben is van néhány pillanat, amikor nem akar reagálni. Ehhez hozzátartozik, hogy elállítottam a kalibrációt, amit aztán sikerült "visszajavítani" (tanulság: jól működő kijelzőt ne állítgassunk feleslegesen). A megjelenített képre panaszunk nem lehet, napfényben is olvasható. Az említett alsó él szabályos félkörívben fordul át a hátlapra, itt csak a mikrofon rejtőzik.

A felső rész sem túl izgalmas, az itt lévő nagy gomb a hátlapot oldja le, a bal felső sarokban persze jut hely a nyakakasztónak is. Ettől nem kell igazán félnünk, hiszen a Viewty egyáltalán nem nehéz, 112 grammot nyom a mérlegen. Balján csak a töltő/füles/adatkábel hármasát fogadó csatlakozó vár minket. Nagyon szeretjük az elhúzható védőfedeleket, itt is ilyet helyeztek el. A jobb oldalán már izgalmasabb a helyzet. Egy háromállású kapcsoló, amely a kamera üzemmódját állítja, majd egy apró kerek gomb, amely a billentyűzárat (vagy inkább képernyőzár) működteti. Ezzel egyébként bárhol és bármikor lezárhatjuk, ha épp egy menüben vagyunk, akkor kioldás után ugyanott találjuk magunkat. Végül az elmaradhatatlan exponálógomb zárja a sort.

A hátlapon megpillantjuk az igazi csemegét. Nem is említem, hogy fényképezőre hasonlít az egész, és tényleg nem spóroltak semmivel. Van itt xenon vaku, AF segédfény, hangszóró, mikrofon a videónak. Önarcképhez majd használhatjuk az előlapi kamerát. Az optika körüli gyűrűn nem véletlenül van recés rész, mivel az kétirányban, rugós módon elforgatható. Ennek sokszor vesszük hasznát, a cikk későbbi részében írok ezekről is. Nagyon okos döntés volt, hogy mindenhol matt burkolatot alkalmaztak. Nem kell rettegni az ujjlenyomatoktól, kivéve persze a kijelzőt, de az sem olyan nagyon vészes. Minőségi oldalról kitűnő munkát végeztek, nem hiába koreai származású. Minden szépen illesztve, nincs lötyögés, normális anyagok.

Utóbbihoz megjegyzés, hogy az első hátlap levételkor meglepődve vettem észre, hogy bizony fémből van. Gyakorlatilag láthatatlanul rakták a kijelző fölé a normál hangszórót. Amilyen pici és észrevétlen, olyan rendben működik. A hangerő jó és a másik felet tisztán, megfelelően hallani, ez is kipipálva. Bekapcsoláskor két dolog tűnik fel. Az egyik a T-Mobile-os animáció. Ez azonnal jelzi, hogy ki az a szolgáltató, aki biztosan forgalmazza majd. Még mielőtt bárki megijedne, gyorsan megsúgom, hogy semmi komoly változtatás nincs a gyári verzióhoz képest, sőt még extrák is vannak, ezekről később. Már az alapképernyőn kiderül, hogy tagadják vagy sem, de a Prada alapjait használták fel. Alul ugyanazt a négy gombot látjuk, amelyek balról kezdve a főmenüt, a tárcsázó képernyőt, az üzeneteket és a névjegyzéket hozzák elő. Valódi gombok is vannak, a hívásfogadó és bejező mellett egy törlés billentyű került a kijelző alá. Ők is sokkal jobban használhatók, mivel nagyobbak és nem krómozottak.

 

A hálózati kiírás függetlenedett az órától, mely ugyanúgy lehet analóg vagy digitális és szabadon tologathatjuk a képernyőn. Egyet rábökve előugrik a kis ébresztőikon, okos ötlet. A felső ikonsorban is van újítás. Az akkujelző két oldalán a multitasking (maximum 14 program futhat) és a profil aktív ikon, tehát ezekre rábökve a megfelelő funkciót érhetjük el. Fontos megemlíteni, hogy a Viewty már rendelkezik rezgéses és/vagy hangos visszajelzéssel, ebből tudhatjuk, hogy az érintésünket tényleg érzékelte-e.

A főmenü ugyanúgy négy részre van osztva, ezért itt sosem kell görgetni. Ez igencsak kritikus pont volt a Pradában, úgyhogy ezen változtatni kellett. Néztem is nagyot elsőre a cérnavékony sávon: ez lenne az újítás, mikor még körömheggyel sem lehet rábökni? Aggodalomra semmi ok, van két lehetőségünk a lépkedésre. Az egyik a már említett kameragyűrű. Igen, kézben fogva a mutatóujjunkkal ezt forgatva lehet föl-le mászkálni. Hogy ez mennyire kényelmes vagy jópofa, az egyéni ízlés dolga. Nekem tetszett és elég jól kézreállt, kétségkívül egyedi. No de ki az, aki legalább videón ne látott volna iPhone-t? Igen, az ujjunk végighúzásával éppen ugyanúgy görgethetjük a listát, mint a híres-neves Apple mobilban. Az kétségtelen, hogy az érzékenység és a görgetés finomsága nem olyan szintű, mint az Apple-féle verziót, ám működik, és használható. Sajnos néhány helyen megjelenik egy vastagított görgetősáv és ezeken a helyeken csak ezt tapogathatjuk vagy a kameratárcsa közül választhatunk.

Telefonkönyv

Kissé értetlenül vettem tudomásul az 500 férőhelyes kapacitást. Ez persze sok embernek elég, ám mikor ma már szinte egy alsó-közepes mobil is ezer nevet tárolhat, akkor ez egy picit kellemetlen. Egy névhez elegendő adat tárolható: öt telefonszám, két e-mail cím, webcím, otthoni és céges postacím, cégnév, beosztás, valamint szöveges jegyzet. Mindenkihez külön jelölhetünk ki hívóképet, csengőhangot és persze a hívócsoportok sem hiányoznak. A hívókép érdekessége, hogy a már korábban más LG-ben látott avatar itt is megvan. Egy előre letárolt listából megadhatjuk egy karakter arcát, haját, alsó és felső ruházatát, és ezúttal a hátteret is (francia ismerősökhöz van Eiffel torony).

A csengőhang is szolgál meglepetéssel, mivel videó is választható. A névlistában is igyekeztek a görgetést csökkenteni és a keresést gyorsítani, így ABC lapokra van osztva az egész. Ha mégis keresni akarunk, akkor ott a nagyító ikon, csak ilyenkor a virtuális billentyűzet miatt egyszerre két nevet látunk. A beállítások között megválaszthatjuk, hogy csak a telefon, csak a SIM vagy mindkettő tartalmát lássuk, illetve a vezeték- vagy az utónév legyen elöl. Egyenként, kijelöléssel és egyszerre lehet másolni, áthelyezni, törölni és küldeni névjegyet. Utóbbi esetben SMS, MMS, e-mail és Bluetooth módozatokból kell választanunk. Amennyiben memóriakártya is van a készülékben, akkor készíthetünk biztonsági mentést, amit pillanatok alatt vissza is állíthatunk, ha baj lenne.

Üzenetek

Egy kritikus ponthoz érkeztünk, elvégre egy olyan mobilról szól ez a cikk, amelynek gyakorlatilag egyáltalán nincsenek gombjai. A mai divat szerint összeolvasztották az SMS, EMS és MMS hármasát, így menet közben, a csatolmányoktól függően változik a típus (manuálisan nem lehet változtatni). Alaphelyzetben a klasszikus billentyűpad jelenik meg. Ez pont olyan, mint a normál mobilokon, tehát csak 12 gomb van és egy gombhoz több betű tartozik. Okos, hogy azonnal elérjük a szövegbeviteli mód és típus, illetve a T9 állapotát, ezekért nem kell az opciók között turkálni. Van kétféle kézírási lehetőség, az egyik a teljes kijelzőn megy, a másik egy elkülönített részt ajánl fel erre. A legfontosabb viszont az utolsó, a teljes QWERTY leosztás. Ilyenkor a kijelző 90 fokot fordul és két kézzel, gyorsan és kényelmesen írhatunk.

Nem is tagadható a hasonlóság az iPhone-hoz, a betűk lenyomásakor egy kis fülön látjuk az ujjunk felett, hogy épp mit nyomtunk le. Egy gyorsgombbal tudunk váltani a számok, speciális karakterek és az ékezetek között. Eléggé furcsállottam, hogy csak két SMS összefűzésére van lehetőség. Aki az MMS-re bukik, az csatolhat képet, videót, hangot, új oldalt, ilyesmit. Váltsunk e-mailre, ahol is három fül fogad minket. Az elsőn megadjuk a különféle címzetteket (másolat, titkos másolat).

A középső fülön írhatjuk meg a tárgyat és magát az üzenetet. QWERTY itt is van, és az 5120 karakter is bőven elég (de hogy jött ez ki?). Az egészet a csatolmány rész zárja, ide bármit tudunk befűzni, a kártyáról is. A mérethatár pedig pontosan 1024 kilobájt, tehát 1 megabájt. Postafiókból többet kezelhetünk, hitelesítés, titkos kapcsolat és időzített lekérdezés egyaránt van. A szöveges üzeneteknek 300 férőhely jut, a többi a belső memóriában kér helyet magának.

Szervezőfunkciók

Nyissuk a sort az ébresztővel, melyből ötöt hozhatunk létre. Megadjuk az időpontot, az ismétlés típusát, a dallamot (bármi lehet, szöveget, illetve a szundi időtartamát. Végre már az LG-nél is rájöttek, hogy nem kicsit hasznos, ha kikapcsolva is megszólal a riasztás. A naptár havi, heti és napi nézetet kapott, az aktuális nap sárga négyzetben van kiemelve. Bármely napot megjelölhetjük munkaszüneti napnak (mert mondjuk szabadságon vagyunk), ez az ébresztőnél lehet hasznos. Három kategóriájú bejegyzés van: találkozó, évforduló, születésnap. Kezdő- és végidőpont, tárgy, hely, riasztás, ismétlés és lejárat mezőkön kell végighaladnunk.

Külön van egy tennivalók lista és egy jegyzettömb, utóbbinál 1000 karaktert írhatunk. A memóriát itt is szűkösre szabták, mivel a naptárba és a tennivalókhoz 100, míg a jegyzettömbbe mindössze 5 bejegyzés fér. Kapunk számológépet is, elsőre fapados, de vannak extra műveletek is. Mértékegység átváltót kapunk, ellenben bárhogy is keressük, stoppert és időzítőt nem fogunk találni. Világóra persze van, rengeteg várossal és szép világtérképpel, de nem 3D-s. Szerencsére a diktafon sem hiányzik, ezzel korlátlanul rögzíthetünk telefonra, kártyára egyaránt. Nekem legjobb minőségben a kártyára kb. 16 órát írt ki, épeszű embernek ennyi elég is kell legyen.

Testreszabhatóság

Környezeti profilok. Vannak, öt gyári és három egyéni, utóbbiak át is nevezhetők. A gyáriakból a rezgéses és a teljesen néma egyáltalán nem állítható, a többinél szabad kezünk van. Csengés és rezgés külön-külön, együtt, egymás után is van. Amúgy a rezgés erőssége megfelelő, ráadásul a hívásjelzésen felül van egy másik fontos szerepe is. A Viewty úgy próbálja segíteni az érintőképernyő kezelését, hogy rezgéssel és/vagy hanggal jelzi, ha megnyomtuk a kijelzőt. Ez minden profilban beállítható, mégpedig nem csak a hang és a rezgés megléte, hanem azok erőssége is szabályozható. Akinek nincs erre szüksége, ki is kapcsolhatja. Külön csengőhang szólhat a normál és a videóhívásoknál, az üzenetjelzés pedig ismétlődhet (Samsung tulajoknak ismerős). Külön menüpontban kapcsolhatjuk be a repülés üzemmódot.

Bár a dedikált gombos billentyűzárnál nem kell jobb, azért van időzíthető, automata változat is a feledékenyeknek. Miután a profilokat szépen saját ízlésünkre formáltuk, jöhet a kijelző. Három témából választhatunk, amelyből jelen esetben egy a T-Mobile névre hallgat. Van még egy Fekete (minimalista ikonokkal) és a Hal nevű, amelyek a Pradából költöztek át. Kérhetünk órát, naptárt vagy mindkettőt a kijelzőre. Az óra lehet analóg vagy digitális, a helyzete szabadon változtatható. Koreai mobil nem létezik állítható tárcsázóképernyő nélkül, bár itt csupán a számok színével operálhatunk. Nincs navigációs billentyű, viszont mégis van gyorsmenü. A főképernyőn középről kifelé pulzáló nyilak valamelyikére kell duplán ráböknünk és beúszik a 3x3 ikon. Sajnos ez teljesen fix, nem állíthatjuk a tartalmát. Apró momentum, hogy a menü abból az irányból jelenik meg és tűnik el, amelyik irányú nyílra bökünk rá.

Adatátvitel

Túlzottan nem tudunk panaszkodni a KU990-re e témakörben. GPRS, EDGE, 3G, HSDPA (3,6 Mbit/s), USB és Bluetooth. Az infra már majdnem ki is halt, ellenben ez a szép nagy kijelző vágyakoztat egy WLAN után. Haladjunk sorban, először a hálózati lehetőségek. A web'n'walk név alatt egy meglepően jó HTML böngésző rejtőzik. A HSDPA miatt a sebességgel nincs gond, és egy ekkora képernyővel egész élvezetes a világhálón szörfölni. Eleve teljes kijelzőn látunk mindent, álló vagy fekvő helyzetben. A navigálás roppant egyszerű, az ujjunkkal görgetünk, a kameragyűrűvel pedig zoomolhatunk (25 és 175 százalék között). Van egy gyorsfunkciós sáv, itt elérjük az opciókat, előre vagy visszaléphetünk az oldalak között, újratölthetjük az aktuális lapot, kiválaszthatjuk a nézetet. Nagy kár, hogy cím beírásakor nincs QWERTY gombsor, így még forgatni is kell a készüléket.

A böngésző működhet csak szöveges, képernyőre méretezett, szövegtördeléses vagy normál módban, van Minimap (oldaláttekintő) és kezeli a Java scripteket is. Nem szóltam még az USB és Bluetooth párosról. Adatkábelt kaptunk a készülékhez, úgyhogy ezt gyorsan ki is próbáltam. Memóriakártyából épp kapóra jött, hogy vásároltam egy 2 GB-os microSD-t, így gyorsan fel is avattam, gond nélkül. Belső memóriából sem állunk rosszul, hiszen rögtön 100 megabájttal gazdálkodhatunk. Most viszont kiosztok egy jókora feketepontot, ugyanis a memóriakártyát csak az akku kivételével lehet cserélni. Ez pedig csúnya és ciki dolog, nyugodtan lehetett volna oldalt egy nyílást operálni erre a célra. Az USB kapcsolat kétféle lehet: modem és háttértár. Én az utóbbit használtam, és meg is döbbentem. Ennek oka, hogy a másolás elképesztően gyors, percenként kb. 120-140 MB adatot is rá lehet préselni. A Bluetooth-ról sem kell sokat írnom, minden rendben volt vele.

 

Multimédia

Most azt várja mindenki, hogy rögtön rávetem magam a kamerára. Nos, ezúttal nem, hiszen a Viewty már részt vett egy kamerás összehasonlításban, ott pedig alaposan ki lett tárgyalva ez a terület. Így aki kíváncsi rá, mi is van a hátlapon, az kattintson IDE és elolvashatja részletekbe menően. A cikkhez viszont beszúrok új fotókat és videókat, melyeket az LG és a Peking Klub hungaroringi rendezvényén készítettem (a Skoda Octavia-t Túri Balázs vezette).

Ilyen videót készít (VGA, DivX AVI)
Ilyen videót készít (lassított QVGA, DivX AVI)

A fotózás és videózás ezzel kiesett, ám annak az oldalsó kapcsolónak van egy Galéria állása is. Ugyanazt kell tennünk, mintha kameráznánk, tehát lenyomva tartjuk az exponálógombot. Ekkor nyolc miniatűr jelenik meg, időrendi sorrendben, a fotók és videók együtt vannak. A Véletlen feliratú gombra a katonás sorrendben lévő képek összekeverednek, mégpedig tényleg véletlenül. Egy képre bökve láthatjuk a készítés dátumát és egy apró plusz jelet. Erre is bökjünk rá, ilyenkor előbukkan egy mini adatlap. Ezen rajta van megint a dátum, a fájl neve, mérete és felbontása. A kis X-re ez eltűnik és újra a miniatűrt látjuk. Dupla pöccintésre már rendesen betöltődik a kiválasztott fotó. Mivel a kijelző 16:9 arányú, ezért arányosan látjuk, oldalt fekete sávokkal.

A tervezők ezt ki is használták, így ide tették az opciós lehetőségeket. Bal oldalon nagyíthatunk, alul előre-hátra léphetünk. Jobb oldalon van a Küldés (üzenet, e-mail, Bluetooth), Diavetítés (állítható sebességgel), Háttérként beállítás, Törlés és a Képszerkesztő. A menüben találkozunk egy Muvee stúdió programmal, ahol akár aláfestő zenével egybekötött kompozíciókat kreálhatunk. A videókat a fotókhoz hasonlóan teljes kijelzőn nézhetjük vissza és akár néhány gombnyomással feltölthetjük őket a YouTube-ra.

Semmiképp ne feledkezzünk meg a TV-kimenetről, hiszen ezzel aztán gyerekjáték a fotókat és videókat megmutatni a barátoknak, családnak. Két különleges extráról ejtek szót a következő néhány mondatban. A Google névvel illetett menüpontban nem mást találunk, mint a Google Maps és a YouTube. Szerintem legtöbbünknek egyiket sem kell bemutatni, elvégre a világ legismertebb neveiről van szó. Ellenben az fontos információ, hogy ezeket csak a szolgáltatói verziós készülékekben találjuk meg (hogy miért, azt csak az LG tudja). A végére maradtak a zenei megoldások, tehát a lejátszó és a rádió. A lejátszó jól ismert módon előadó, album, műfaj, stb. szerint leválogatja a memóriában található zenét. Amikor feltöltöttünk újakat, feltétlen frissítsük a listát, erre kapunk figyelmeztetést is. A felület nem nagyon változott a Prada óta. A gombok kicsit át lettek rendezve és több információ jelenik meg az ablakban.

Egy érintéssel bekapcsolhatjuk az ismétlést és a véletlen sorrendet, valamint előhozhatjuk a lejátszásra kijelölt számok listáját. Bekapcsolhatunk egy vizualizációt, ám ez egyáltalán nem látványos és nem is a zene ritmusára működik. A baj az, hogy ezzel ki is fogytunk, más opciók nincsenek. A háttérben futás nem gond, ilyenkor a főképernyőn látjuk a lejátszás alatt lévő szám címét és azonnal visszatérhetünk a lejátszóba. Fülest nem kaptunk a készülékhez, ám ezt gyorsan orvosoltuk és beszereztünk a Chocolate és Shine típusoknál is használt, kétrészes, távirányítós változatot. Ahhoz képest, hogy hangszíneknek nyoma sincs, egészen normálisan szól, tekerni viszont csak 5 mp-es szakaszokban lehet. Mondjuk az tuti, hogy nem ellenfele egy Walkman-nek. A rádió sincs túlzsúfolva ám. Összesen 12 csatornát tárolhatunk, ezt nem vitték azért túlzásba. Hangolhatunk kézzel vagy automatikusan, bekapcsolhatjuk az RDS-t is (de miért kapcsol ki, ha kilépünk?). Ezzel a fülessel a vételi érzékenység átlagos volt, egyébként a rádió is fut a háttérben (kiírás itt már nincs). Majdnem kihagytam, úgyhogy gyorsan ideszúrom a Picsel Viewer dokumentum nézegetőt. Word és Excel nem volt gond neki, ellenben a TXT már nem tetszett neki.

Végszó

Az LG-t felénk eddig elsősorban a fapados vagy divatmobilokról ismerhettük meg. Most viszont egy minden eddiginél erősebb csomagot dobtak össze. A Viewty nem minden területen löki félre a vetélytársakat. Vannak kiemelkedő részek (kamerafunkciók, videóminőség, DivX felvétel-lejátszás, multitasking), vannak gyengébb megoldások (fotóminőség, zenei részek). A kezelőfelület sem hibátlan még, ugyanakkor szépen csiszoltak rajta a Pradához képest. Minden kezdet nehéz, tartja a mondás és hát az LG-nek ennyire komoly csúcsmodellje nem volt még Európában. Én azt mondom, hogy első próbálkozásra nem olyan rossz. Az ára egyébként épp a Prada szintjére várható, ami ugye nem kevés, ám az ár/érték aránya bőven jobb nála. Zárásként az akku, ami nagyon szépen teljesített, köszönhetően annak, hogy 1000 mAh kapacitású. Egy töltéssel, Bluetooth használattal, rezgéssel, kb. 1-1,5 óra beszélgetéssel, 2-3 óra zenével 2-3 napot kibírt. Arra viszont ügyeljünk, hogy a merülésre való figyelmeztetés kissé késői, ilyenkor nagyon rövid idő alatt kikapcsol.

További tesztek