Méret:	98,8 x54 x 12 mm
Súly:	85 gramm
Kijelző:	240 x 400 pixel
Mobil szélessáv:	GPRS, EDGE
Multimédia:	Kamera, Videó, MP3 lejátszás, Rádió, Diktafon
Részletek:	teljes adatlap

Az LG és a híres Prada divatház közös terméke a KE850 készülék. A stíluson kívül az érintőképernyővel és az újszerű kezelői felülettel szeretne kilógni a vetélytársak közül.

A divattelefonoknak van piaca, az egyszer biztos. Régebben csak annyi volt egy mobilnál a lényeg, hogy működjön és tudjunk vele beszélgetni, meg SMS-ezni. Aztán fontos lett, hogy legyen kisebb és könnyebb, hogy ne testépítő órán érezzük magunkat. Végül, ahogy várható volt, itt is megjelent az egyéniség. Először voltak a cserélhető előlapok (Nokia 5110, 3210, 3310, hogy csak néhányat említsek), aztán már kifejezetten a külső megjelenés lett a középpontban. Az LG meglehetősen nagyot robbantott a Chocolate szériával, ami egyébként jelenleg is fut, újabb és újabb típusokkal. Aztán sikerült felülmúlni ezt is, mikor megérkezett a Shine. Igaz, ami igaz, a Shine számomra a valaha gyártott legszebb LG mobilok közé tartozik. Most pedig itt a Prada, ahol úgy gondolták, hogy nem elég csupán egy újabb stílusos külsőt alkotni, kell valami olyan bele, ami kategóriáján belül is megkülönbözteti őt a többiektől.

Külső

Tulajdonképpen a külső megalkotásánál nem gondolkoztak azon, miféle rafinált extrával dobják fel. Egyszerű táblaforma, a csokimobiloktól kölcsönvett fényes, fekete burkolat, oldalt megspékelve króm díszítéssel. Jómagam kényes vagyok a külsőre, ugyanakkor meglehetősen irtózom a csicsázott, túldekorált készülékektől. A Prada szerencsére nem ilyen, jól láthatóan az eleganciára mentek rá. A fekete burkolat ugyanazt a hátrányokat is hordozza, mint a Chocolate-nál.

Remekül gyűjti az ujjlenyomatokat és a koszt. Ja, meg persze kényes is, úgyhogy nem árt rá vigyázni. A tesztkészülék átment már néhány kézen-közön, meg volt rendezvényen is. Ez azért megviselte, mert karcolások voltak rajta bőven, arról pedig tudjuk, hogy nem mutat olyan jól. A megkülönböztetés már abban megnyilvánul, hogy az előlapon nincs is márkajelzés, csupán egyetlen Prada felirat. Volt is olyan illető, aki mikor meglátta a kezemben, megkérdezte, hogy ez milyen készülék. A válaszhoz meg kell fordítani, mert a hátlap alsó felén már ott az LG logó. Ez mondjuk nem volna éppen túl egyedi, úgyhogy fogták és eltűntették róla a gombokat. A gombokat pedig mi mással is pótolhatták volna, mint egy érintésérzékeny kijelzővel.

Ez meghatározó elem, mivel az előlap jelentős részét elfoglalja. Képátlója 3", felbontása kissé szokatlan módon WQVGA (240x400 pixel), színekből 262 ezret tud megjeleníteni, egyébként meg 16:9 képarányú. A száraz adatokat igazolja a valóság, mert a képminőséggel nincs baj. Nekem a háttérvilágítás ereje picit kevésnek tűnt, de nem vészes. Az előbb arról írtam, hogy kidobták a gombokat. Nos, ez majdnem igaz, mert gombok maradt rajta, még az előlapon is, bár nincsenek sokan. A kijelző alá csak egy hívásfogadó és -elutasító gomb (utóbbi a bekapcsoló is), meg egy törlés billentyű került. Ezek krómozottak, nagyon vékonyak, vörösen világítanak (izzanak).

A két szélső még egészen használható, a középső C gomb már kevésbé. Megfordítva szemügyre vehetjük a hátlapot, ami egyrészt szintén fekete, fényes és karcos. Az egyetlen lényeges részlet a bal felső részbe helyezett kamera. A krómozott oldalak körbejárva felül semmi, a jobb felső sarokban a nyakakasztó (ez kötelező ilyen mobilnál), majd jobb oldalon a billentyűzár (vagy képernyőzár), majd az MP3/kamera gyorsgomb látható. Alul a hátlap kioldója, meg a mikrofon vár minket. Bal felén sincs zsúfoltság, egy profilváltó és egy hangerőszabályzó, meg a rendszercsatlakozó (persze fedéllel védve) került ide. Én egy korábbi mobilos rendezvényen futottam össze először vele élőben és nagyon meglepett a mérete és súlya. Vékony, nem hosszú és nem is nehéz, egyedül a szélessége nagyobb az átlagosnál.

A bekapcsolásnál sokan talán valami lehengerlő animációt várnának, ehhez képest egy szolid Prada felirat jelenik meg. A főképernyőn alul látjuk a lényeget négy virtuális gomb kíséretében. Balról haladva az első a főmenübe visz, a következő a tárcsázóképernyőre, majd az üzenetek és a telefonkönyv zárja a sort. Egy érintőképernyőnél kritikus dolog a görgetősáv, ezt tudták az LG-nél is. Éppen ezért a főmenü új felépítést kapott. Szétosztották négy fő csoportra, ráadásul így több funkció érhető el közvetlenül. Az első csoport a telefonálás és üzenetek rész, a második a multimédia, a harmadik a szervező, végül a beállítási rész következik. Beljebb már nem mindenhol tudták elkerülni a görgetést.

Egy érintőképernyőt egyébként is meg kell szokni annak, aki ilyet még egyáltalán nem vagy csak ritkán használt. A görgetősáv felemás módon működött. Valamikor szinte a gondolatomat is kitalálta és remek volt, valamikor meg nem volt kedve semmit csinálni. Annyi lehet a segítség, hogy ha az ujjunk ráhelyezésekor sötétebb színre vált, akkor érzékelte a mozdulatot és úgy már lehet is tologatni. Stylus ugyebár nincs, tehát kifejezetten ujjal való használatra tervezték, és tulajdonképpen működik.

Telefonkönyv

A speciális kezelésről térjünk át magukra a funkciókra. Szokásosan első a telefonkönyv, és szokásosan 1000 név fér el benne. A névlistában a kijelölt személyhez tartozó adatok alul vízszintesen lapozhatók, itt megkerülhetetlen a görgetősáv, de van léptetőgomb is. Ezek a névlistába vannak integrálva, szerintem rossz ötlet volt, mert picik és ha nem pontosan rájuk bökünk, akkor az éppen ott lévő névjegyhez lépünk be. Használjuk inkább a hangerőgombokat oldalt, eredményesebb. Új név mentésekor négy telefonszám (mobil, otthoni, iroda, fax), egy e-mail cím és szöveges jegyzet tölthető ki.

Minden nevet csoportokba sorolhatunk, illetve egyéni csengőhangot és hívóképet rendelhetünk hozzájuk. A kontaktok egyenként, kijelöléssel és egyszerre is törölhetők, másolhatók, továbbá SMS, MMS, e-mail és Bluetooth útján továbbíthatók. Utóbbit használtam én is, amikor saját készülékemről átküldtem a névjegyzékemet. Elsőre minden stimmelt is, bár nem volt túl gyors a művelet. Aztán jött a meglepetés, ugyanis mindenhol az első ékezetnél levágta a neveket (pl. Kovács Tiborból Kov maradt). Nem voltak különleges karakterek, a készülék nem prototípus, magyar a szoftver és mégis, ezen bizony csiszolni kell. Ráadásként a szöveges jegyzetek teljesen lemaradtak, pedig a Pradában is van ilyen mező.

 

Üzenetek

Újabb kritikus pont, hiszen billentyűk híján csak a virtuális megoldás marad számunkra. Mivel ujjas használatra tervezték, így a QWERTY kiosztás nem jöhetett szóba. Ezért aztán gépelni ugyanúgy kell, mint egy klasszikus készüléken, csak most a kijelzőt kell "püfölni". Az SMS bajnokságra készülők azonnal felejtsék el a Pradát, gyorsan írni nem lehet. Hiába nagyok a gombok, néha egészen mást érzékelt a kijelző, mint amit szerettem volna. Persze van magyar szótáras T9 is, de én azt sosem használom.

Egyébként 10 SMS-t fűzhetünk össze, csak ember legyen, aki ennyit megír rajta. Nem mondom, hogy használhatatlan, csak megfontoltan kell szerkeszteni, ha sürgős a dolog, akkor inkább azonnal hívjuk vissza az illetőt. Az MMS-nél a szöveget ugyanilyen módon vihetjük be, egyébként minden oldalra képet, hangot, videót, névjegyet, naptári bejegyzést fűzhetünk be. A maximális méret 300 kilobájt lehet, tehát a kamerafotók csak kicsinyítve férnek el. Az e-mail kliens több fiókot is kezel, nem gond a hitelesített szerver sem. Mérethatárnak itt is 300 kilobájt a maximum, ellenben bármilyen fájlt csatolhatunk, szövegnek meg 1999 karaktert írhatunk (kerek szám...). SMS-ből 300 férőhelyünk van, MMS és e-mail esetére pedig a belső memóriára támaszkodhatunk.

Szervezőfunkciók

Haladjunk a menü szerinti sorrendben, tehát első az ébresztőóra. Magunk hozhatjuk létra az ébresztőket, megadva az időpontot (előre programozott intervallumok is vannak), az ismétlést (hétfőtől-péntekig, hétfőtől-szombatig, minden nap, egyszeri), a csengőhangot (bármi lehet) és szöveget is írhatunk bele. Kikapcsolva is ébreszt, amit azért kell megjegyezni, mert az LG-nél ez elég sokáig nem így volt. A számológép teljesen jó, van tudományos módja is. Még ennél is látványosabb a világóra, ami a Shine-ban látott 3D-s földgömböt jeleníti meg.

Itt viszont nem a görgővel, hanem az ujjunkkal tudjuk forgatni, majd a kiválasztott földrészre ráközelítve választhatunk várost (jó sokat ismer). A mértékegység és valutaváltó hagyományos, ám meglepve vettem tudomásul, hogy stopper és időzítő nincs. A naptár sem full extrás, csak havi nézet van és egyetlen bejegyzés van, amiből összesen 100-at tárolhatunk. Kapunk hozzá egy külön jegyzettömböt, ide még 50 darab, egyenként 200 karakteres írást hozhatunk össze. A diktafont valamiért a multimédia csoportba tették, de amúgy korlátlan hosszban és akár közvetlenül a memóriakártyára rögzít.

Testeszabhatóság

Nem csípték le a környezeti profilokat, amikből öt van. Átnevezni nem lehet őket, az oldalsó gomb megnyomására rögtön tudunk választani közülük, hosszú megnyomásra az aktuális és a rezgős mód között tudunk váltani. Van repülős üzemmód is, ez független a profiloktól, de SIM nélkül nem működik. Ilyesmit nem is nagyon említek, hogy saját háttérképet tehetünk ki, viszont van egy extránk a főképernyőre, ez pedig az óra. Ugyan a jobb felső sarokban piciben mindig látjuk az időt, de kitehetjük nagyban is. Van analóg, digitális és kettős változat.

Utóbbi a saját és egy másik város idejét mutatja. A lényeg az, hogy mindegyik pozícióját szabadon állíthatjuk, egyszerűen az ujjunkkal tologathatjuk, ahogy nekünk tetszik. Az analóg és digitális esetén pedig egyetlen bökés magára az órára és előugrik egy kis ikon, amivel azonnal ébresztőt állíthatunk be. Van négyféle téma, amiből a Prada változat roppant minimalista, gyakorlatilag fekete-fehér lesz minden. Ez kicsit túlzás, ráadásul utcán, nappali fényben egyszerűen semmit nem látni belőle. A másik három már jobb, a pillangó és halacska nevűekhez élő háttérkép van. Előbbinél egy pillangó repdes, a másiknál egy halacska úszkál a kijelzőn, és ha megbökdössük valahol a képernyőt, akkor odarepül/odaúszik egy időre.

Adatátvitel

Infra felejtős, egyre inkább eltűnik a mobilokból. Helyette Bluetooth és USB van, ezekkel nem volt gond. Előbbi sztereó hangátvitelt is tud, utóbbinál meg cserélhető meghajtóként láthatjuk a belső és a külső memóriát külön-külön. Egyébként nem vitték túlzásba, hiszen belső memória néven 8 megabájtot kapunk.

A bővítés microSD kártyával lehetséges, a dobozban egy 256 MB méretűt kapunk adapterrel. Ez kedves gesztus, az viszont nem annyira, hogy a kártyát az akku mögé kell helyezni. A fájlkezelő jó lehetne, ha nem csak a saját könyvtárjait látná a kártyán. A hálózaton GPRS és EDGE igénybevételére van lehetőségünk, az ObiGo nevű böngésző rossz ötlet volt, mert egy sima WAP2.0 változat, HTML-t nem ismer.

Multimédia

Nézzük a kamerát, hiszen a felirat tanúsága szerint egy Schneider-Kreuznach optikás példánnyal állunk szemben. Felirat nem jelzi, de egyébként autófokusz is van, úgyhogy többé-kevésbé a Shine kameráját dobták át ide. Van tükör és LED-es mobilfény, a fotózásnál fektetve kell tartani a telefont. A kijelző remekül alkalmas keresőnek, csak szomorú, hogy a kettős állású exponálógombot lehagyták.

Megnyomjuk a gombot, aztán ő fókuszál és el is kattintja a fotót, mi meg közben próbálunk mozdulatlanok lenni. A beállítás nagyon egyszerű, mert nincs menü, hanem a kijelzőn jelenik meg minden opció, ha a kereső közepére bökünk. Van nekünk négy felbontás (1600x1200, 1280x960, 640x480, 320x240), három minőség (normál, kiváló, legjobb), fókuszmód (középpontos, teljes kép), mobilfény, digitális zoom, fényerő, effektusok (negatív, szürke, szépia), kikapcsolható autofókusz, sorozatfotó, 4:3 vagy 16:9 arányú kereső, időzítő (3-5-10 mp), többféle zárhang (nem kapcsolható ki), fehéregyensúly (automata, izzó, fénycső, napfény, borult) és tárolási hely (telefon, kártya). A videónál egy érdekes dolgot vehetünk észre. Elsőre úgy tűnik, hogy QVGA a legnagyobb felbontás, de nem. Van ugyanis a kijelzővel egyező WQVGA, és a 240x400 pixeles mozgókép 16:9 arányú, ezt pedig nem sokan tudják.

Ilyen videót készít
Ilyen videót készít 2

A zenelejátszó az oldalsó gomb rövid megnyomásával indítható leggyorsabban, illetve ugyanezen mozdulattal tudjuk háttérbe tenni. Kétféle lejátszó felület van, itt inkább a fekete tetszik jobban. Sajnos ez sem lett telezsúfolva extrákkal, csak ismétlés és véletlen lejátszás van, semmi más. A gyári csomagban egy kétrészes, távirányító fülest kapunk hozzá, ami egyúttal 3,5 mm-es jack adapter is. Érdekes, hogy a várthoz képest egészen normálisan szól, hát ha még lennének hangszínek... Aki inkább a rádiót preferálná, azoknak ez is van. Illeszkedően a többiekhez, ez is fapados, 12 csatornát tud tárolni (név nélkül), RDS nincs, és a háttérben sem fut.

A végére egy olyan apróság, amit Koreában nagyon szerethetnek. A Samsungokban is sűrűn előbukkan a dokumentumnézegető, a Shine-ban is volt, és itt is van ilyen. A Word, Excel, PowerPoint, Adobe PDF és TXT fájlok mind megnyithatók vele. Ráadásul ezen a kijelzőn még van is valami értelme, ha már TV-kimenet nincs. Forgathatjuk, zoomolhatunk benne, talán a sebessége lehetne jobb is.

Végszó

Egyvalamit leszögezhetünk: sokan próbálták szembeállítani a Pradát és az iPhone-t. Nos, mivel már mindkettővel vannak tapasztalataim, így elárulom, hogy közük nincs egymáshoz. Egészen más irány a két készülék, nem csak műszakilag, hanem alapkoncepcióban is. A Prada műszakilag egy középkategória, viszont egészen egyedi, hogy érintőkijelzőt és speciális kezelői felületet kapott.

Bőven nem hibátlan, hiszen a szövegbevitel és a görgetés nem igazán jó benne. Erre jönnek a fentebb említett szoftverhibák, és még néhány meglepően furcsa félrefordítás is volt, szerencsére ezek mind orvosolhatók. A 800 mAh-s lítium-ion akku elég jól bírta a strapát. Ekkora kijelzővel a 2-3 nap nem is olyan rossz. A dekoratív dobozban a készülék és a töltő mellé memóriakártyát, adatkábelt, szoftver CD-t, sztereó fülest, egy valódi bőr keménytokot és egy Prada törlőkendőt kapunk. Prémium divatmobilról lévén szó, az ár/érték arányt ne is firtassuk, az pontosan olyan, mint a vetélytársaké: rossz.

További tesztek