Az amerikai gyártó újabb pengemobilja járt nálunk. Semmi maradandót nem hagyott bennünk, hiszen az előd átformálásról van szó mindössze.

Igaz, az L7-hez képest nem történt változás vastagság ügyben sem, hiszen 11,5 milliméterével manapság nem kelt akkora feltűnést mint anno az előző divatmobil, így inkább az erős középkategóriában végzi ez a készülék. A hagyományos kialakítású telefon azonban már nem a V3 RAZR-féle gombsort kapta, hanem ennek egy átalakított változatát, így kevésbé lehet rásütni, hogy a gyártó a sokadik bőrt húzza le egy már réginek mondható - ám anno nagyot robbantott - dizájnról.

Külsőre első körben azt mondanám, nem az esetem. Második körben is. A magyarázat relatíve egyszerű lesz. A mobil kerete fémből van, amely a krómozás miatt jóval világosabb mint például az előlap és ez nagyon nem slankítja az L9-et. Ezért a kissé furcsa összhatás.

Külső

Ami a külsÅ‘ részletesebb leírását illeti, a bekapcsológombot fenn találjuk. Hoppá, de akkor a piros mire is való? Na itt a becsapás, 10-bÅ‘l 8-an bedÅ‘ltek neki az elsÅ‘ percben. A készülék tetején lévÅ‘ gomb ugyanis a hátlap levadászását hivatott megkönnyíteni, mellette a sarkon találjuk a nyakbaakasztó helyét. Bal oldalt a hangerÅ‘gomb páros és a diktafon billentyűje található, jobb oldalon pedig az univerzális mini USB csatlakozó osztja meg a helyet a kamera gyorsgombjával és a microSD kártya bÅ‘vítÅ‘slotjával. A hátlap nagyon egyszerű, fekete, mindössze a középen elhelyezkedÅ‘ hatalmas Motorola logó töri meg az egyhangúságot, valamint fenn a kamera optikája, amely mellett se mobilfény, se tükör nem található. A billentyűzete érdekesre sikeredett, bár már láttunk hasonlót. Az egész gombsor egyetlen műanyag lap, amelyen pici gumi csíkokkal van elválasztva egymástól minden "gomb", ez alól természetesen az öt irányú navigációs gyűrű kivételt képez. Ezzel a billentyűzettel az egyetlen nagy gondom, hogy a nyomáspontja hagy maga után némi kívánnivalót, tehát SMS mániásoknak nehéz dolguk lesz rajta. A szimmetria jegyében gondolkodhattak a Motorolánál, ugyanis hogy a C gombbal átelleni oldal ne árválkodjon funkció nélkül, így oda került az FM rádiót indító gyorsgomb. A háttérvilágítás középkék, nagyon látványos, igaz, a navigyűrű köré mintha több led került volna.

A kijelző az elődtől megörökölt 176x220 pixeles és 256 ezer színű TFT megjelenítő, amely kontrasztos képet és szép színeket kölcsönöz.

A Telefonkönyv nem okoz nagy meglepetést, ezer kontakt adatait tárolhatjuk el a szokásos Motorola-módon. A bejegyzéseinkkel rengeteg féle dolgot kezdhetünk, legyen szó üzenet küldéséről, hangüzenet küldéséről, gyors- vagy hangtárcsázási listához adásról, szűrésről, kapcsolat küldéséről vagy akár nyomtatásáról. Az Üzenetek sem hoznak átütő újdonságot, viszont némi bosszankodást igen, mégpedig azzal, hogy jelenleg is képtelenség beállítani a szoftver adottságai miatt, hogy minden egyes SMS-nél jelezze a kézbesítést a telefon. Ez nagyjából a gyártó készülékeinek 80%-ára jellemző (kivételt képeznek az operációs rendszert futtató mobilok).

Az L9 web böngészője 2.0 verziószámú és xHTML oldalak megjelenítésére is képes. Az adatátvitel szempontjából örömhír, hogy EDGE képes telefonról beszélgetünk, így a weboldalak betöltése klasszisokkal jobb időt futott mint szegény, csak GPRS képes K750i-m.

Az Eszközök menüpont rejti a SIM-alkalmazásokat, az alapműveletekre képes számológépet, a szintén alap naptárat és a sajnos csak egyetlen ébresztőt produkálni képes riasztást is. Megtaláljuk itt továbbá a hanghívási és gyorstárcsázási lehetőségeket és beállításokat és a világórát, ahol fővárosunk is szerepel.

Játékok és programok címszó rejti a Java alkalmazásokat. Elég szépen felszerelték az L9-et, ugyanis kapott gyári Backupot, Setupot és Textet is, ezek mind a gyártó saját, szinkronizációt segítő programjai. Van itt még Digital Audio Player is, ez a zenelejátszó szerepet hivatott betölteni. Nem is csinálja rosszul, hiszen tud Dal listát, Albumok, Előadók, Műfajok és Jellemzők szerint keresni. Hangminőségre nem lehet panasz, tényleg jól szól a Moto, ám némi nemű megszólást kap a hangszóró megoldása, hiszen ha asztalon van a telefon, az asztallap a hang útját állja, így enyhén dobozhangúnak tűnik a kicsike, pedig ahogy kézbe vesszük, máris felcsendülnek a szebb dallamok. Játékok közül rendelkezésre áll foci és sudoku is.

Multimédia

Itt ugrik a majom a vízbe, ugyanis még egy médialejátszóval találkozhatunk. Első körben ha nem is értjük, miért van kettő, gyorsan elárulom. A gyári ugyanis lényegesen karcsúbb tudás és funkciókészletet tud felmutatni mint a beépített Java-s verzió. Természetesen lejátssza kedvenc zenéinket, és videóinkat is. A rádió RDS-es, azonban fülhallgató hiányában nem állt módunkban kipróbálni. Hangfelvételre is képes az L9, a diktafon a rendelkezésre álló memória erejéig használható. Sajnos headsetet nem kaptunk a Motorolától először, azonban később eszükbe jutott, hogy bizony mivel az L9 támogatja az A2DP szabványt, tehát a sztereó hangátvitelt, így megajándékoztak minket egy teszt erejéig a Motorola S9 Bluetooth headsettel.

Az összepárosítás - használati utasítás hiányában - eltartott egy darabig, de végül kiderült, hogy én voltam béna. Miután sikerült összehozni a két Motot, gyorsan mediaplayerre kapcsoltam és hallj csodát! Nagyon szépen jól a headset, vezeték hiányában ugyebár teljes kényelmet biztosít az S9. Hosszú hajúak előnyben, hiszen alig látszik, hogy épp kedvenc zenénkre rángunk a buszon, villamoson. További különlegessége a tartozéknak, hogy az S9 por- és vízálló kivitelű, így akár poros vagy nedves környezetben is megállja a helyét. Beépített akkumulátora egy töltéssel akár 6 órán keresztül biztosítja a zeneljetszást. Szóval nekünk bejött.

A kamera beállításai között szerepel  5 és 10 mp-es önkioldó, fekvÅ‘ módú keresés, felbontás és minÅ‘ségállítás, zárhangok (csendes is), zoom, megvilágítás, expozíció. Mobilfény hiányában azonban az esti, sötétebb helyen készült képek nagyon zajosak, élvezhetetlenek lesznek. A videója sajnos QCIF, tehát marad az egérmozi, de hát jobbat nem is várhattunk el.

Adatátvitel

Kapcsolati lehetőségek között ugyebár a sztereó hangátvitelre is képes (A2DP) Bluetooth és 1.1-es miniUSB szerepel, távolabbi adatletöltéshez pedig EDGE adott. Memóriabővítési lehetőséget is kapunk microSD formájában, amely a belső 20 MB-os memória kiegészítéseként szolgál.

Vélemény

Túl sok újdonságot nem hozott az előd után, mindössze a 2 megapixeles kamerában és az újfajta billentyűzetben különbözik az L7-től. Egyébiránt egy kellemes kis készülék azoknak, akiknem sem fotózásban, sem zenehallgatásban nincsenek túl nagy igényei.

A telefon fotói Nokia N95-tel készültek