A zeneőrültek száma egyre csak nő, mindig és mindenhol hallgatni akarunk valamit. A finnek legújabb fegyvere az 5700 zenemobil. Nem is sikerült rosszul...

Mindenki szeret valamilyen zenét. Kismillió stílusú zene létezik és sokaknak egyszerűen kikapcsolódás az, hogy kedvenc előadóikat hallgathatják. Ez persze a legkényelmesebb otthon a fotelban ülve, kezünkben a hifi távirányítójával. Mit tegyünk akkor, ha otthonról kimozdulva is szeretnénk magunknál tudni imádott számainkat? Mondjuk vegyünk egy zenére kihegyezett mobiltelefont.

Annak idején a Sony Ericsson a Walkman sorozat indításával és annak első tagjával, a W800i-vel nagyot robbantott. A többi nagy gyártó kénytelen volt beszállni a versenybe, hiszen minden potenciális vásárló számít. A Nokia is már ott van a zene világában egy ideje, elég csak az N91-re gondolnunk. A zenehallgatók jelentős részét teszik ki a fiatalok, így adott volt a feladat, hogy készítsenek egy fiatalos zenemobilt. Az 5200/5300 párossal már tettek egy lépést ebbe az irányba. Az 5300-t és a szintén ismert 3250-est beledobták egy nagy fazékba és addig főzték őket, amíg megszületett az 5700.

Külső

A kiinduló pont számomra az volt, hogy a két donor (5300 és 3250) egyike sem tetszik külsőleg. A finnek azonban nem aludtak el, és meglepő volt azt tapasztalnom, hogy az 5700 tetszik. Azért az szerencsés ötlet volt a hazai képviselettől, hogy a fekete színűt küldte el számunkra, mivel a piros nekem már túl rikító és talán nőies hatású. Ezzel a feketével viszont nagyon korrekt hatású. A háznak csak egy része fekete, a többi pedig fehér. Ráadásul a fekete teljesen matt, míg a fehér lakkozott, fényes felületű. Kedvenc kényes témám következik, a minőség. Alapvetően nincs vele semmi gond.

A fekete rész gumiból készült, kivéve a hátlapot, amely normál műanyag. A fehér rész is műanyag, és bár a fénylő felület biztosan nem mindenkinek jön be, szerintem jó az összhatás. Sajnos részletesebben vizsgálódva már előjönnek furcsa dolgok. Valahogy az elemek összeillesztése nem igazán sikerült hibátlanra, több helyen is kissé túl nagy rések tátonganak. Semmi nem lötyög vagy zörög, nyikorog és hasonlók, de ez azért némiképp visszavesz az amúgy elsőre jó összhatásból. Először nézzünk rá a hátlapra, mert ott nagyjából és egészében semmit nem fogunk találni. Illetve alaphelyzetben itt helyezkednek el a zenegombok, hiszen az alsó rész ugyanúgy forgatható, mint anno a 3250-en. Egyébként ennek a mechanikája is rendben van, határozottan, lötyögés nélkül forog.

Nem rossz ötlet, hogy a hátlap kialakítása olyan, hogy elforgatás nélkül nem is tudjuk levenni, de egyébként egy ujjal lepattintható. Felül látunk egy bekapcsológombot, alul pedig ennek szimmetriájára egy 2,5 mm-es jack aljzatot, felette a nyakakasztó helyét, oldalt a mikrofont. Jobb oldalán a gumis résznél egy puha fedél alatt bújik meg a "rendszerközpont". Ez alatt a töltő és a memóriakártya nyílását, illetve a szabványos miniUSB foglalatot értem. Lent egy viszonylag nagyobb hangszóróval futunk össze. Bal felén felül meg is pillanthatjuk ennek párját, ugyanis itt sztereó hangzást kapunk. Aztán van még egy hangerőszabályzó a gumi alá rejtve, végül pedig lentre került a kamera és a hozzá való mobilfény. A gombok elsőre nem nyújtanak meglepetést, hiszen a szokványos kiosztást tárják elénk.

Azonban a felső rész legszélső peremére került a menü és a törlés gomb. Ceruza gomb az 5700-n sincs már (kár érte), ám elsőre azt hinné az ember, hogy itt nem kettő, hanem négy gomb van. Ennek oka az, hogy a gombok jelölését is gombnak hihetjük, pedig nem azok, csak a két csík nyomható be. A megvilágítás fehér színű, nem túl erős és nem is egyenletes, ráadásul alul a burkolaton keresztül és némelyik illesztési résnél is "kifigyel" a fény. Magukkal a billentyűkel nincs különösebb gond, jól működnek, a menü és törlés persze keményebb a többinél. A gond a joysticknál kezdődik. A mérete rendben van és kellően ki is áll a helyéről. A felülete viszont nagyon csúszik (nem izzadt kézzel is), és mivel elég határozottan kell mozgatni, ezért nem lesz sok örömünk benne. Felfelé nekem csak az jött be, ha az ujjamat a pöcök alá helyeztem és így ösztökéltem mozgásra.

A forgatható rész túloldalán lévő zenegombokkal már nem kell küzdeni. A szélső gombok akkorák, hogy öt méterről is el lehet találni őket, bár csak felül nyomhatók be és a lejátszás billentyű is jól működik. Méretre egyébként az 5700 is nagyobb egy átlagos mobilnál, de ez inkább csak a szélességben és a hosszban érzékelhető és nem vészes a helyzet, főleg egy N93i-hez képest. Ne felejtsük ki a kijelzőt, amire csak pozitív jelzőket lehet szórni. A QVGA (240x320 pixel, 34x45 mm) felbontás 16 millió színnel párosul, így a megjelenített kép igencsak szép, és mindezt erős napsütésben is élvezhetjük. Felette már csak a normál hangszóró apró fémrácsa díszeleg, mellette a Symbian Nokiák szinte állandó tagja, a fényérzékelő. Vicces megoldás, hogy a Nokia feliratot nem felülre, hanem oldalra, elforgatva tették, noha a használat során kb. 95%-ban normál helyzetben fogjuk a kezünkben.

A bekapcsolás meglehetősen gyors, és akik ismerik a műszaki paramétereket, azok tudják is, hogy miért. Ahogyan a 6290-ben, úgy ebben is már a 360 Mhz-es ARM11-es processzor dolgozik, mégpedig nagyon sebesen. A gyors bootolás után a menü is villámgyors, szinte sehol sem gondolkodik a rendszer, nagy pirospont. Aztán jön is a következő, mert nem csak a proci gyors, hanem a Symbian rendszerből is a legújabb, 9.2-es verziót kapjuk S60 FP1-es felülettel. Éppen ezért is döntöttem úgy, hogy inkább csak a multimédiás résszel foglalkozom, aki pedig a szoftver többi részére is kíváncsi, annak ajánlom az N95 és a 6290 típusokról szóló tesztjeinket, ott mindent megtalál (QuickOffice és PDF olvasó nincs benne). A gyári dobozban a töltőn kívül adatkábel, kétrészes sztereó füles távirányítóval, szoftver CD és egy 1 GB-os microSD kártya található.

Multimédia

Vágjunk akkor bele a közepébe és kezdjük a zenelejátszóval. Bekapcsolás után még nem, de az első elindítástól kezdve folyamatosan a háttérben fut a szoftver, ezzel is biztosítva a gyors működést. Lehet menüből beizzítani, de sokkal gyorsabb és hasznosabb a forgatható alsó rész jobbra 180 fokkal való megcsavarásával kiváltani ezt a műveletet. Egyébként a csavarással bármelyik pillanatban válthatunk a lejátszó és az éppen futó művelet között. Tehát mondjuk írunk egy naptárbejegyzést, de szeretnénk egy másik albumra váltani, akkor csavarás, album kiválasztása (a lejátszás elkezdődik), majd visszacsavarás és pontosan onnan folytathatjuk a naptárt, ahol abbahagytuk. A lejátszó önmagában nem igazán okoz meglepetést, mivel ugyanaz fogad minket, mint mondjuk épp az N95-ben.

Ez amúgy nem baj, mivel ott sem voltak gondok vele. A szokásos módon előadó, albumnév, stílus és lejátszási listák szerint csoportosítva válogathatunk a zenék között. A lejátszó felület sem bonyolult, látjuk a szám és az előadó címét, a hátralévő és eltelt időt és a vezérlőket. A megfelelő irányú joystick mozgatással lehet ezeket aktiválni. Mivel viszont a joystickot már feljebb kellően leszidtuk, így sokkal jobb megoldás a zenegombok használata. A funkciók között ismétlés, véletlenszerű lejátszás, hangszínszabályzó, látvány animáció szerepel. Utóbbi kettőt érdemes közelebbről megnézni. A hangszínszabályzónál van ugye öt gyári beállítás, amelyekből négyet már eleve átszerkeszthetünk, illetve készíthetünk saját összeállításokat is. Meglepődve láttam, hogy az ekvalizer csupán ötsávos, ennyit más Nokia mobil is tud.

Az animációknál látjuk, hogy az 5700 kezeli az albumképeket, van egy valós mozgású spektrum analizátor, és három egyedi animáció. Találunk még balanszállítást, széles sztereó hatást (nem érdemes használni), ezek nem túlzottan fontos dolgok. A végeredményt persze jelentősen befolyásolja a hangminőség. A dobozban található kétrészes füles távirányítós része csontra egyezik az N95-ével, csak ez fehér. A hangszórós része is az (iPod rajongók örömére), ám kialakításra pontos mása a Walkman mobiloknál látott megoldásnak. Ez is füljáratba dugós, gumiharangos cucc és a lényeg, hogy egyáltalán nem szól rosszul. Az viszont hiba, hogy a cserélhető gumiharangból nem adnak másik méretűt, mint az említett vetélytársnál, mivel ha nem illeszkedik a fülünkbe, akkor jelentősen gyengülhet a hangzásminőség.

Érdemes amúgy a hangszínnel játszani, én némileg kevésnek éreztem a mélyeket, ez bizonyára azért van, hogy a Walkman füles neodímium hangszóróval rendelkezik (a Nokia a külön audiovezérlő chipet emeli ki az 5700-ban). Eddig nem szóltam érte, de szerintem a 2,5 mm-es jack egy elég erős szarvashiba a finnektől. Tudom, hogy a távirányító egyúttal 3,5-es jack adapter is, de egy zenemobilra miért nem lehet eleve ilyet tenni? A 6300-n nem érdekel a 2,5-es aljzat, egy zenemobilon viszont már nem lényegtelen. A rádiós rész nem érdemel túl sok szót, mert bitre azonos az N95-tel, tehát RDS nélküli, 50 csatornás megoldás, a nálunk nem működő Visual Radio-val megspékelve. Végül akkor jöjjön a kamera, mert arra is van néhány megjegyzésem. Az optika elhelyezése egyszerre okoz örömet és bosszúságot egyaránt.

Alaphelyzetben baloldalon alul van a lencse, aminek köszönhetően bármelyik kézben fogva másodpercek alatt összekoszoljuk az egészet. Ugyanakkor a forgatható rész miatt nem szükséges másodlagos kamera, hiszen a videohíváshoz (mert van 3G is) vagy önarcképhez elég jobbra 90 fokot fordítani, míg normál fotózáshoz balra 90 fokkal. Mindkét esetben azonnal és automatikusan indul a kamera, exponálni a lejátszás gombbal lehet, a digitális zoom pedig a léptetőkkel vagy a hangerőszabályzóval érhető el.

Ilyen videót készít

Egészen jópofa így kattintgatni, ám rögtön jön az ellenpont: az amúgy se túl jó joystick elég nehezen kezelhető, szerencsére nem sokszor kell piszkálni. További érdekesség, hogy mindkét kamera állásnál a Galéria fektetett módban indul el és így böngészhetjük a képeket, videókat. Beállításokban nincs nagy bőség, a legfeljebb 1600x1200 pixeles fotók minőségét, felbontását, tárolási helyét állíthatjuk. Van még fehéregyensúly és effektusok, önkioldó, vaku (egészen nagyot villant), sorozatfotó és panoráma mód. Csöndes megjegyzés: ha már oldalirányban van a kamera, nem fért volna el egy autofókusz odabent? A videó hasonlóan csekély lehetőségeket nyújt, viszont örömteli, hogy MPEG4 formátumban és QVGA (320x240 pixel) felbontásban filmezhetünk.

Végszó

Ha nem is hibátlan, de meglepően jól sikerült az 5700. A két elődöt ügyesen gyúrták össze, miközben a legfrissebb szériákból is válogattak 1-2 dolgot (proci, Symbian rendszer). A zenei rész ugyan nem hozott újdonságokat, de az új fülesnek köszönhetően a hangzás jobb lett. Ugyanakkor a fiatalos, zenés ruha alatt egy nagyon jól használható, gyors és kellemes Symbian okostelefon bújik meg, ennek minden előnyével és esetleges hátrányával. Az akkunál nem voltak olyan bőkezűek a finnek. A 900 mAh-s lítium-ion telep energiáját a 16 millió színű kijelző és a zenei rész egyaránt igyekszik elszívni. Napi 2-3 órás zenehallgatás és némi beszélgetés mellett 2-3 napig nem kell a töltőhöz nyúlni.