A Nokia gondolkodóba esett az N93 bukása után. Arra jutottak, hogy nekifutnak másodszorra is, és újra megpróbálnak egy kamerára kihegyezett csúcsmodellt alkotni. Vajon az N93i képes kiemelkedni elődje csúfos múltjából?

A finnek bátor emberek, legalábbis a Nokiánál. Az N93 megjelenésekor meglehetősen erős hazai és nemzetközi kritikát kapott, jómagam se kíméltem meg az ostorcsapásoktól. Ezt nem is annyira az átlagostól jócskán eltérő fizikai paraméterei miatt kapta, hanem mert a nagy névvel beharangozott kamera szereplése miatt. Ugyan videó részről nem voltak vele gondok, de a fotó rész minden várakozást alulmúlt. Ennek jó bizonyítéka az általunk készített kamerateszt. A 3 megapixeles mezőnyében még a házon belüli N73-mas is leelőzte, a D900-K800 páros pedig szinte eltaposta a képminőség terén. Ilyen cikis helyzetet a világ legnagyobb mobilgyártója nem vállalhatott, így gőzerővel nekiálltak megalkotni az utódot, ez lett végül az N93i. A névből is látszik, hogy nem teljes mértékben új modell, inkább egyfajta (a finnektől már jól ismert) update.

Külső

Név alapján valóban csak frissítésnek tűnik az egész, a valóságban ennél többnek látjuk. Már a doboz is más, a kinyitás után az újfajta elrendezés szerint csak a készüléket pillantjuk meg, majd a belső elválasztót felhajtva bukkanunk rá a tartozékokra. A csomagolás hálózati töltőt, leírásokat, CD-t, adatkábelt, TV kábelt, 1 GB-os miniSD kártyát, HS-23 sztereó headsetet, valamint egy szövettokot és egy bőr csuklószíjat rejt. Aztán a külön műanyag burkolatból kihámozzuk a készüléket, és pozitív hümmögések hagyják el a szánkat.

A méretek nem változtak drasztikusan. Ugyan 1 centivel rövidebb lett, 3 mm-rel meg vékonyabb, utóbbit gyorsan átrakták a szélességhez, mert ott hízott. A 17 grammos súlycsökkentés az így is 163 gramm mellett nem érződik soknak, mégis azonnal feltűnő. Mivel nálam állomásozik egy sima N93 is, így első kézbevételnél nagyon határozottan feltűnt a kisebb tömeg. A külső megújítása egyértelműen jól sikerült. Az N93i ugyanúgy egy szép kis "dög" a többi mobilhoz képest, mint elődje, viszont ez már nem akar önvédelmi eszköznek látszani. Elegánsabb, letisztultabb, minőségibb az egész. A fedlapot egyszerűen beborították tükröződő felülettel, milyen szerencse, hogy nemrég volt nálunk a Shine. A koreai divatcsúszkát nem éri utol ragyogásban, ám nagyobb felülete miatt kellően lehet ezzel is vakítani.

Ugyanígy ennél is igaz, hogy a (jelen esetben külső) kijelző kinti napfényben egyáltalán nem látható és ezt szó szerint kell érteni. Egyébként a külső megjelenítő méretben, felbontásban és színben ugyanazt hozza, mint a régi, viszont közben OLED technológiára váltottak. Eltűnt viszont a nagy hangszóró, így teljesen sima felület jött létre. Az oldalsó és hátsó rész az N73 és N95 modelleknél már látott mélylila színű burkolatba öltözött és az ezüst részek is új árnyalatot kaptak. Nem állítom, hogy nem létezik szebb típus - akár házon belül is -, de az N93i sokkal inkább vállalható külsejű, mint a régi modell. Sokat dob rajta, hogy a minőségérzet több szintet javult. Jobbak az anyagok, az összeszerelés masszívabb és nyoma sincs a mindenféle igénytelen szürke gumifedeleknek. Újrarendezték az oldalsó elemeket is.

Baloldalt a kamera lencséje alatt van a vaku (távolabb, mint volt), majd következik az infra és normális ajtó mögé bújtatva a Pop-port csatlakozó (egy miniUSB-t szívesebben láttunk volna), végül a töltő helye (nem kell a fedelet nyitogatni töltéshez) és végül a külső hangszóró. Alul meghagyták a nyakakasztót, de már nem vonóhorog hatása van. Nyakba továbbra sem ajánljuk, ide úgyis a lencsevédő fedelet kell felfűzni. A jobb felén alulról egy újabb ajtó, amely mögött a memóriakártya lapul és a kamera kezelőszervei. A módváltó és vaku gombok maradtak, viszont áldom azt a tervezőt, aki kidobta a szörnyű ötirányú gombot és helyette egy szál joystick-ot helyezett ide. Legfelül az exponálógomb és a zoomgyűrű sem maradt ugyanolyan. Az exponáló nagyobb lett és jobban kiáll, a gyűrű pedig a csúszós króm helyett normál ezüst fényezést kapott, a pöcök is kisebb lett.

A csuklópántot is átformázták, ám itt kicsit rontottak a dolgon, mert teljesen kinyitott kijelzővel a készülék jobb felét jól láthatóan megemeli, ettől úgy néz ki, mint egy kerékcserére váró autó. A fedlap csavargatási lehetőségei semmit nem változtak, tiszta origami az egész, oldalra nyitva már nem recseg. Belül se hagytak semmit változatlanul. Kiszúrja a szemünk a vadonatúj billentyűzet, ami már fémlapból készült, amolyan RAZR stílusban. Azért nem felhőtlen az öröm, mert bár szebb és a navigációs gomb jóval nagyobb, mint volt (meg erről is leszedték a krómozást), de cserébe rosszabb nyomáspontot és gyengébb világítást kapunk.

A ceruza és törlő billentyű sincs jó helyen, könnyen a mellettük lévő hívásfogadó és megszakító gombokat találjuk meg. A belső kijelző környéke sokkal ízlésesebb, a felül lévő két kiegészítő gomb, másodlagos kamera, hangszóró és a fényérzékelő diszkréten elbújik a lilás keretben. Maga a fő képernyő felbontásban és fizikai méretében tökéletesen ugyanaz maradt, ám 262 ezer helyett már 16,7 millió színt tud elővarázsolni.

Tudjuk, hogy az emberi szem ezt már nehezen észleli, de a lényeg, hogy remek képe van. Ahogyan az N93-nál, úgy itt sem teszünk kitérőt a Symbian rendszerre, hiszen nem kevés olyan tesztünk van, ahol részletesen megismerheti az, aki szeretné. Némileg átrendezték a menü egyes elemeit, a Galériában fekvő kijelzővel automatikusan teljes kijelzőre rakja a képet és vadiúj gyári témák kerültek rá, ennyi az újdonság.

Mi van a kamerával?

Valószínűsíthető, hogy legtöbbünkben ez a kérdés merül fel, úgyhogy csapjunk is rá a témára. A jól ismert mozdulattal hajtsuk ki a kijelzőt félállásba, majd csavarjuk el jobbra és rögtön életre is kell a kamera. A lencsevédő más lett, ezért kicsit szokni kell, a videótesztben én is bénázok vele. Először úgy tűnt, hogy nem is jár hozzá fűző, aztán mikor kibontottam a tokot, megtaláltam hozzá ezt is.

A kezelés és a funkciók tökéletesen ugyanazok, a kereső persze teljes kijelzős és rettentő gyors, abszolút realtime. A nagy méret és az elcsavarható kijelző itt már előny, hiszen nagyon kényelmesen lehet vele kattintgatni. Az optikai zoom nagyjából tizedre ugyanolyan zümmögős hangú, a digitálist meg inkább kapcsoljuk ki, értelmetlen az egész. A keresőben ugyanazon ikonokat látjuk, amelyek az üzemmódról, a felbontásról, a kiválasztott memóriáról és az oda tárolható fotók számáról/videó hosszáról tájékoztatnak. Középen a fókuszkeret, ha ez fókuszálás után zöldre vált, akkor kattintsunk és kész is a fotó. Két dolog viszont nem fér a fejembe. Az egyik, hogy a makró módnál hova tűnik az autofókusz?

A másik meg, hogy videónál az optikai zoomolásnál a mikrofon szinte teljesen kikapcsol, hogy ne halljuk az optika mozgását. A második jobban megérthető, de az első annál kevésbé. A képgalériában nincs is makró fotó és a külön letölthető anyagban is csak 2 ilyen kép van. Nem hagyjuk ki a lehetőséget, és összeeresztjük a két készülék kameráját, így ott majd a makróval is megpróbálok játszani. És hogy milyen a képminőség? Nos, ez egy érdekes dilemma. A képeket nézve még mindig nem lehetünk elégedettek, viszont mégsem ugyanazt kapjuk. Az erőteljes képzaj alaposan csökkent, a színek élénkebbnek tűnnek. Viszont fura módon a kép bármely pontján előfordulhatnak elmosódások, ugyanakkor meg jó esetben még a növényzet is meglepően éles és részletes.

Összes kamerafotó letöltése (33 MB, RAR)

Ilyen videót készít
Ilyen videót készít 2

Annyi biztosan állítható, hogy a Carl Zeiss névtől függetlenül ennek a kamerának sokkal többet kell nyújtania képminőség terén. A teszthez csak néhány képet mellékeltem, de külön, egyben letölthető az összes vele készített fotó. A kamerára egyébként is vissza fogunk térni, miután összeeresztjük az elődjével és ott már jól látható lesz, mi és hogyan változott. A felesleges kérdéseket megelőzve szólok, hogy a tesztkészülék nem prototípus és a létező legutolsó szoftver volt rajta. A videó részről már kevesebbet kell beszélnem, hiszen itt brillírozik. Továbbra is ő a ma kapható legjobb videófelvevős mobiltelefon, a 30 fps-es, VGA felbontású, sztereó hangú MPEG4 mozgóképnek jelenleg nincs párja, tényleg szuper (de nem DVD minőség!). A teljes élvezethez ott van a TV-kimenet, meg a hozzá szükséges kábel. A vonalkód beolvasó nekem nem nyerte el a tetszésem, meg igazán nagy haszna se nagyon van.

Végszó

Érdekes a helyzet a telefonnal kapcsolatban. Sokat változott a külső megjelenés, mégpedig előnyére. Nem változott a már eddig is jónak mondható belső (én mondjuk megjátszottam volna a 9.2-es Symbiant). A sokat kritizált kamera is változott, inkább pozitív irányba, de még így sem mondhatjuk kiválónak. Van viszont még valami, ami romlott, konkrétan az akkumulátor teljesítménye. Az 1100-as akku helyett itt már csak 950 mAh-val kell beérnünk. Ez használattól függően 1-3 nap alatt bizony kimerül. Nekem kb. 20 perc beszéddel, néhány SMS-sel, viszonylag sok kamerázással teljesen kifulladt 2 nap alatt.