Sokan és sokszor kérték már a K610i tesztjét szerkesztőségünktől. Most végre pótolhatjuk eme hiányosságunkat és más miatt is speciális ez a teszt.

Ugyan mi lehet speciális egy K610i tesztben? Nos, a telefon maga nem, hiszen majdnem napra pontosan 1 éve, a 3GSM kiállításon mutatták be. Természetesen sokszor megpróbáltunk kérni egy példányt a hazai képviselettől, ám mivel még jelenleg sem rendelkeznek saját tesztpéldánnyal, így kénytelenek voltunk más megoldáshoz folyamodni. Jobb később, mint soha - tartja a mondás. A speciális jelzőnek pedig személyes oka van. Ezen cikkemmel elérkeztem a 100-ik tesztemhez, amelyet a Mobil Portál olvasói számára írtam. Mielőtt bárki is ünneplésbe kezdene (pezsgőt ne bontson senki, mert nem szeretem), ez nem melldöngetés, ugyanakkor büszke vagyok rá, hogy az elmúlt jó 2 év alatt többek közt ezzel a 100 teszttel is hozzájárulhattam az olvasók tájékoztatásához. Most pedig térjünk is rá a cikk alanyára, a K610-re.

Azon készülékek közé tartozik, amelyek a bemutatása óta tetszenek. Ismét nem bonyolult műszaki vagy formatervezési bravúrral érték ezt el, hanem egyszerű, letisztult külsővel. Mi egy szürke példányt szereztünk be, de járt a kezemben a vörös változat is, az a színe miatt erősen nőies. Nem lóg ki a márka többi táblatelefonjai közül, talán csak a hátlap oldalainak lekerekítése nem általános. Méretre és súlyra abszolút hibátlan, tehát minden irányban ideális. Az elő és hátlap szürkeségét az oldalt és a kameránál végighúzódó fekete sáv csökkenti. A hátlapon egyszerű, de ízléses elrendezést találhatunk. Az elmaradhatatlan márkalogón és feliraton kívül a kamera, a hozzá tartozó tükör és a hangszóró található itt.

Érdekes, hogy míg a hangszóró süllyesztett, a fényképező lencséje egy síkban van a hátlappal, így a karcok könnyen megjelenhetnek rajta. A süllyesztett hangszóró is érdekes, mert asztalra téve eléggé letompul a hangja. Ez mondjuk egy reggeli ébredésnél jópofa, mikor félálmosan a telefonért nyúl az ember és mikor felemeli, a hangerő hirtelen megugrik, mi meg vissza az ágyba az ijedségtől. Felül a bekapcsolást intézhetjük és vékonyka LED jutott még ide. Ez egyfelől a készenléti állapotot jelzi zöld fénnyel, másrészt pirosan világít a töltéskor. Alul csak a Fast-port rendszercsatlakozó és a nyakakasztó helye, aminek befűzéséhez a hátlapot is le kell venni. Ha a bal felét vizsgáljuk, akkor egy apró és alaposan rejtett zenegombot látunk, illetve egy M2 feliratot is. Itt megint vegyük le a hátlapot és a felirat alatt megtaláljuk a memóriakártya foglalatát (miért nem fért itt el egy fedél?). Jobb oldalán a hangerőszabályzó alig látszik, viszont a kamera billentyűjét már jobban észrevenni. Elölről is átlátható minden.

Egészen finoman megbújik a kijelző felett a másodlagos kamera, amely a járatosabbak számára máris jelzi, hogy 3G készülékkel állunk szemben. Maga a kijelző 176x220 pixeles felbontásával (30x38 mm) és 262 ezer színével a középutat viseli. Noha napjainkban már elég szépen terjed a QVGA felbontás, nem kell szégyenkeznie. A gomboknál sok Sony Ericsson rajongó kiált fel, hogy nincs joystick. Valóban, a sokat vitatott alkatrész egyébként a legújabb modelleknél már egyre ritkább vendég. A helyette beszerelt ötirányú navigációs billentyű és a piros-zöld kagylós gombok ezüstös színt kaptak, a többiek beleolvadnak az előlapba.

Első ránézésre épp az utóbbiak tűnnek problémásnak, mivel elég aprók. Valójában viszont ezekkel nincs baj, mert domborításukkal kiemelkednek a helyükről. Na ezt nem lehet elmondani a számbillentyűkről, amelyek nagyok, de teljesen síkban vannak egymás mellett. Ez nehezítheti a kezelésüket, és van egy általános gond is. A szép jégkék világítás nagyon nem egyenletes, a navigációs gomb melletti részekre alig jut belőle és lehetne erősebb is. Örökös vesszőparipámról, a minőségről is ejtek néhány szót. Stabil, gondos összeszerelés jellemzi, nem nagyon lehet rá panaszkodni. Miután bekapcsoltuk, a legkevésbé sem fogunk meglepődni, a szabvány 12 ikonos Sony Ericsson menü fogad minket.

Telefonkönyv

Szabvány menühöz legtöbbször szabvány funkciók tartoznak, tehát a névjegyzék sem változott. Összesen 1000 névre elegendő kapacitásunk van, ezekhez pedig legfeljebb 2500 szám tartozhat. Egy néven belül öt telefonszám (mobil, munkahely, otthon, fax, egyéb), három e-mail cím, webcím, két teljes postacím (otthoni és munkahelyi), megszólítás, cégnév, szöveges jegyzet, születésnap tartozhat. Minden névhez saját csengőhangot és persze hívóképet csatolhatunk. Ugyanígy megvannak a hívócsoportok a könnyebb átláthatóság érdekében. Saját névjegyünkkel együtt mindet továbbküldhetjük SMS, MMS, e-mail és Bluetooth útján. Az utoljára hívott számot kérésre rögtön elmenthetjük a névlistába, illetve lehet automatikus másolatot kérni a SIM-re. Aki használ memóriakártyát, az készíthet teljes biztonsági másolatot, amit később vissza is állíthat onnan. A bejegyzések egyenként és együtt is másolhatók, törölhetők és küldhetők.

Üzenetek

Tuti nem találják ki az olvasók, hogy mire fogok rögtön panaszkodni. Igen, a kis fránya karakterszámlálónak itt sem jutott hely (az utolsó karaktereknél már előjön). Ezt leszámítva minden rendben van az üzenetírással. SMS-ünkből EMS-t vagy MMS-t kreálhatunk, van magyar szótáras T9, szöveg másolás és beillesztés is. Az MMS felülete igencsak felhasználóbarát. Rögtön kezdhetjük a szöveg beírását, és ugyanakkor lent egyfajta gyorsmenüként tudunk képet, hangot, fotót, videót beilleszteni, nem kell ezért a menüt böngészni.

Folyamatosan látjuk az oldalak számát és az üzenet méretét, utóbbi maximum 300 kilobájt lehet. A hangüzenet ugyebár nem igényel különösebb magyarázatot. E-mail kliensünk is van, így elektronikus postafiókjainkat is ellenőrzés alatt tudjuk tartani. Hitelesítés, SMTP, POP3, IMAP4 szerver, titkosított kapcsolat, időszakos lekérdezés, egyik sem jelent problémát neki. Az e-mail-hez mellékleteket is csatolhatunk, ahogyan fogadni is tudunk ilyen üzeneteket. A legfrissebb hírekről való értesítést az RSS-olvasó vállalja magára. Aki pedig inkább az on-line csevegést szereti, annak a számára ilyen funkció is rendelkezésre áll.

Szervezőfunkciók

Lehet, hogy már majdnem egy éves modell, de akkor is és most is vannak elvárások szervezőfunkciók szempontjából. Megijedni nem kell, a készülék nem teljesít rosszul. Ébresztőből például egyből ötöt kapunk, ezeknél külön ismétlés, riasztási hang, kép és szöveg is megadható az időn kívül. A kikapcsolva is megszólaló ébresztő arra is képes, hogy némára állított telefonnál is hanggal jelezzen.

A naptár havi, heti és napi nézettel van ellátva, a hét kezdőnapját mi adhatjuk meg és ez is képes kikapcsolva riasztani. Némi megrovás illeti, mert nincsenek bejegyzés kategóriák, van viszont ismétlődés, meg a többi szükséges mező. Külön feladatlistánkban ezzel ellentétben feladatot és telefonhívásra figyelmeztetést is írhatunk, riasztás itt is van. Szöveggépelési mániánkat a jegyzettömbben élhetjük ki, és ezekből egyet az alapképernyőn is megjeleníthetünk. Kódmemória név alatt tárolhatjuk összes jelszavunkat és fontos adatainkat, és ehhez csak egy jelszót kell megjegyeznünk. A diktafon korlátlan mennyiségben képes rögzíteni bármit, telefonhívást is. Nincs már hátra, mint a szokásos időzítő, stopper és számológép triója, mivel a mértékegység konvertáló hiányzik (valutaváltó sincs).

Testreszabhatóság

A különböző hangokkal kapcsolatos beállítások a környezeti profilokkal állíthatók gyorsan és egyszerűen. A bekapcsoló gomb Nokia módra a profilváltáshoz is használható. Némításhoz még profilt váltani sem kell, mert a kettőskereszt gomb hosszú megnyomásával máris csöndben lesz kis kedvencünk. A navigációs gomb négy iránya általunk programozható, és a zöld-piros kagyló billentyűk sem maradnak ki. Ezek ugyan nem állíthatók, de amíg a zöld a böngészőt indítja, addig a másik a saját menüt indítja.

Itt láthatjuk a még nem megtekintett eseményeket (új üzenet, stb.), az éppen háttérben futó alkalmazásokat és ide is gyűjthetünk sokat használt funkciókat. A repülőgépes üzemmód mindenképp dicsérendő, viszont nem értem, hogy ezért miért kell újraindítani a telefont. Alapképernyőn a hangerőgombokat piszkálva jön elő az állapotmenü, ahol látjuk az aktív profilt, a telefon nevét, a szabad memóriát (telefon és kártya), illetve az akku töltöttségét százalékban. A megjelenést legjobban témákkal lőhetjük be saját elképzelésünknek megfelelően. A tesztdarabon egy teljes darabot találtunk, de persze utólag ez bővíthető. Kicserélhetjük a háttérképet, az üdvözlőképet, beállíthatunk képernyőkímélőt. Fura, hogy míg a kijelző fényereje lejjebb vehető, addig a világítás hossza nem állítható.

Adatátvitel

Ebben a témakörben nem szoktak rosszul szerepelni a Sony Ericsson modellek. Épp ezért essünk túl azon a megrázkódtatáson, hogy nincs infra. Van viszont helyette Bluetooth, rögtön sztereó zenetámogatással. Aki pedig inkább a kábeleket kedveli, ott van az USB kapcsolat. Itt választhatunk modemes és fájlkezelő mód közül. Az első nevéhez illően internethez és a gyári kezelőprogramhoz van.

A másodiknál a behelyezett memóriakártyát cserélhető meghajtóként látjuk és nagy sebességgel tudunk rá fájlokat mozgatni. Mindeközben a kábel tölti is az akkumulátort, tehát nem merülünk le. A hálózaton való adatátvitelhez a már említett 3G segítségét vehetjük igénybe. Az infra hiányánál nagyobb feketepont jár az EDGE hiányáért. Ha nincs 3G lefedettség, akkor egyből a GPRS szintjére zuhanunk vissza. A beépített NetFront Acces böngésző HTML oldalakkal is megbirkózik, bár én nem a K610-et gondolnám ideális internet böngésző mobilnak.

Multimédia

Ismerősnek ismerős a menü, de ha gyorsan átpörgetjük a főbb részeket, akkor felvetődik egy kérdés: hol van a márka egyik erősségének számító rádió? Sehol, mert egyszerűen kihagyták. Néhányakat ez nem érint, míg másoknál elég nagy érvágás a hiány. Nincs mit tenni, lépjünk tovább a kamerára. A hátlapon már látni, hogy 2 megapixeles egységet építettek be. Sajnos ez nem a híres K750-ből lett átvéve, mivel az autofókusznak nyoma sincs, és ne keressünk mobilfényt se. A kezelőfelület azonban már tökéletesen ugyanolyan, mint a K750-ben (az említett funkciók hiányától eltekintve).

Fektetve fotózunk, a hangerőszabályzóval zoomolunk, semmi bonyolult dolog. Állíthatjuk a kép felbontását, a minőségét, a fehéregyensúlyt, éjszakai módot, időzítőt, effektusokat, és megvan a dátumozás is. Zárhangból négy közül választhatunk, csak néma módban nincs hangja.

Ilyen videót készít

Szomorkodtunk a rádión, viszont azt már nem tehették meg, hogy a zenelejátszót is kihagyják. Ez is ugyanolyan, mint a többi, nem Walkman készülékben. Fut a háttérben, van hangszínszabályzó, ismétlés, véletlen lejátszás és széles sztereó hatás is. A hangminőségről nem tudok nyilatkozni, mivel fülest nem kaptunk hozzá, a családban lévő W810 fülesével meg elég igazságtalan lett volna kipróbálni.

Végszó

Akinek esetleg hiányérzete lenne néhány funkció részleteit illetően, az nyugodtan olvassa el egyéb Sony Ericsson tesztjeinket, hiszen a K610-ben található funkciók mindenben egyeznek velük. Valahogy olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mint annak idején az X700-zal. Az immáron majdnem 1 éve sajátként is használt készülékre azt írtam, hogy ugyan semmi kiemelkedőt nem kínál, viszont a szükséges szintet megüti és szép külsejével egy remek mindennapi társat kapunk. Nos, ez ugyanígy leírható a K610-hez is. Minden olyan benne van, amire szükségünk lehet, ugyanakkor a 3G révén a videotelefonálás és a gyors adatátvitel lehetősége is adott. Aki feltétlen rajongója a márkának, de szeretne egy nem hivalkodó készüléket, annak a K610 bizonyára megnyerő lesz.

A tesztkészüléket a V-tel GSM biztosította, amelyet ezúton is köszönünk. A készülék itt új és használt állapotban egyaránt megvásárolható.